Élet a kastélyban
Csodaszerűen ébredt fel hosszú Csipkerózsika-álmából a galántai neogótikus Esterházy-kastély. Ma már van élet a részleteiben felújított impozáns épületben és parkjában, tornyai kiállítóteremnek, tematikus étteremnek és kávézónak adnak otthont.
A mátyusföldi idegenforgalom központi épületét az idén tíz-éves Galántai Neogótikus Kastély polgári társulás kezdte élesztgetni. Valójában a civil szervezet is azért jött létre 2012-ben, hogy a Galánta ékköveként ismert kastélyt megmentse az enyészettől. Amitől már nem is volt messze a szépséges épület, és mindenkinek gyötrelem volt látni Közép-Európa egyik legszebb műemlékének rohamos pusztulását abban a városban, ahol az Esterházyak korában lendületes ipari és polgári élet volt, s amely oly sokat köszönhet a főúri családnak.
A kastély mai formáját 1860-ban vette fel, amikor a korábbi alapokon nyugvó épületet a kor ízlésének megfelelően átépítették. Szomorú sorsa a huszadik század elején pecsételődött meg, pedig akkor már az udvart és a parkot is látogathatták a galántaiak, évente rendeztek itt majálisokat, juniálisokat.
Az utolsó örökös, gróf Esterházy László 1918-ban eladta az államnak az uradalmat s vele a kastélyt is. Amikor 1923-ban a szolgabírói hivatalok helyett járási hivatalok létesültek, a kastélyba beköltözött a járási hivatal, és az egykori úri lakosztályokból csendőrség, polgári iskola, hivatalnoki lakás, kataszteri és adóhivatal lett. 1944. december 6-án bombatalálat érte a kastély déli tornyát. A bombázásnak két gyermek esett áldozatául, leszakad az erkély, amelyet a közelmúltban állami támogatással sikerült felújítani. Ott kapott helyet a Galánta az évszázadok örvényében elnevezésű állandó kiállítás.
A monumentális emlékmű sorsára hagyva, hivatalok és magánszemélyek „céltáblájaként” állt a város központjában, omladozva, tűrve az idő bomlasztó hatását. Ebből az állapotból akarta kiemelni a neves Esterházy-örökséget a Galántai Neogótikus Kastély polgári társulás, amelynek elnökét, Takáč Zsoltot a városban tréfásan kastélyúrnak szólítják. Nem véletlenül, hiszen élete az elmúlt tíz évben elsősorban a kastélyról szólt. Vállalkozóként nem öltönyben osztogatta a parancsokat, hanem munkásruhában dolgozott az épületen, ha kellett, pázsitot öntözött, ha úgy hozta a sors, javításokat végzett, vagy törmeléket takarított el. Ma ő üzemelteti az Esterházy kávézót és éttermet. Számos projektet készített, pályázott azért, hogy a kastély megmeneküljön az összeomlástól, elinduljanak a felújítási munkálatok és Galánta is bekapcsolódhasson a felvidéki idegenforgalom vérkeringésébe.
Amikor tíz évvel ezelőtt valamilyen alkalommal szépen megvilágították a kastélyt, megmozdult valami a lokálpatrióta emberekben.
– Ekkor eszméltünk rá, hogy ez a gyönyörűszép kastély a miénk és kezdeni kell vele valamit – beszél a polgári társulás kezdeteiről annak elnöke, de elárulja azt is, hogy ekkor még nem nagyon foglalkoztak az Esterházy-örökséggel, pusztán az épület megmentésére koncentráltak. Ijesztő élmény volt, hogy éppen akkor bontották le a Galántához tartozó nemesnebojszai (Nebojsa) kastélyt, és nem akarták, hogy ez történjen a galántaival is. És a lelkes lokálpatrióták azt is megtapasztalták, hogy nincsenek egyedül.
– Hihetetlen sokan csatlakoztak, elképesztő volt a társadalmi aktivitás. Nem is gondoltuk volna, hogy a mai világban az emberek még így össze tudnak fogni. Azt hittük, csak hirtelen fellángolás ez az aktivisták részéről, de tíz év után elmondható, hogy a lendület nem múlt el, és ma már ismét van élet a kastélyban, az udvarán, illetve a parkjában. Az évek során aztán fokozatosan rádöbbentünk, hogy ez több mint egy épület. Ráéreztünk az Esterházy-örökség jelentőségére.
A polgári társulás a kastély belső terének és környékének kitakarításával kezdte a munkát. Elvitettek 94 tonna törmeléket, volt közöttük toxikus hulladék is, megtörtént a park kitakarítása, a kastély tetőszerkezetének cseréje, és 153 év után megújult és helyére került a gyönyörű neogótikus kapu is. Időközben a város, a szlovák és a magyar állam közreműködésével megújult a déli és az északi torony. A Samsung vállalat támogatásából újították fel a kastélyudvart. A polgári társulás és a kastélyért dolgozók egymás között úgy mondják, „szalámi” módszerrel dolgoznak, tehát részletenként újítják fel örökségüket.
A polgári társulás tevékenyége jelenleg már nem a fizikai munkákról, hanem inkább a kastély menedzseléséről, népszerűsítéséről és az idegenforgalomba való bekapcsolásáról, rendezvényszervezésről szól. A tízéves évforduló kapcsán egy kisfilmet állítottak össze, riportokból, fényképekből, videókból.
– Meghatott ez a film. Az igaz történetek mindig eltalálják az ember szívét, és persze azokra is gondolnunk kell itt, akik már nincsenek közöttünk és nagyon sokat tettek a kastélyért – mondta a felújítás irányítója, Takáč Zsolt. S ma már elmondható, hogy a galántai neogótikus Esterházy-kastély megmenekült, mert jó gazdái a galántaiak, illetve a tágabb régió, Mátyusföld lakossága.
