Éhes voltam. Megetettél? Szomjas voltam. Megitattál?
Az ipolyfödémesi Molnár László a 2000-es évek elején tolmácsként gyakran megfordult Ausztriában. Az egyik ilyen alkalommal ismerkedett meg az ORA International nevű segélyszervezet elnökével, Hanspeter Hofingerrel. Ez az Andorfban, egy nyugat-ausztriai kisvárosban székelő szervezet a világ 40 országába szállít rendszeresen segélyszállítmányokat.
Amikor – az akkoriban polgármesterként is dolgozó – Molnár László megtudta, hogy Szlovákia nincs ezen országok között, rögtön felajánlotta, hogy ha küldenének, ő szívesen vállalná a segélyszállítmányok szlovákiai elosztását. Néhány hónap múlva Hofinger úr jelentkezett is, hogy egy osztrák kórház kórházi ágyakat ajánlana fel.
A 2001-es első szállítmányra és a 2006-ban létrejött polgári társulás megalakulásának körülményeire Molnár László így emlékezik vissza:
"Elmentem az akkori ipolysági kórházigazgatóhoz, Šomló Péterhez (aki azóta sajnos már elhunyt); neki ajánlottam fel, hogy van egy ilyen lehetőség, ő pedig azonnal támogatott ebben. Ezután a felajánlások egyre jobban szaporodtak, így 2006-ban segélyszervezet megalapítása mellett döntöttünk, amit Human International néven polgári társulásként jegyeztettünk be. Ezzel párhuzamosan egy – a forgalom lebonyolítását végző – vállalkozást is működtetünk, hiszen a polgári társulás nem tud üzleti kereskedelmet folytatni.
A civil szervezet munkáját a ruhák elosztásánál, az áruk osztályozásánál, a bútorok összeszerelésénél és a különböző szezonmunkáknál ma már mint-egy 30 önkéntes segíti. Amíg nem volt állandó székhelyük, több Ipolyság környéki településen is működtettek alkalmi lerakatokat, ahol fel tudták kínálni a ruhákat, a bútorokat vagy az élelmiszert. Egegen még mindig működik egy ilyen lerakat, ahová rendszeresen szállítanak ruhát.
A nagy gyűjtőraktárral rendelkező andorfi ORA International tekinthető az élelmiszer-szállítmányok koordinátorának. Az ipolysági székhelyű szervezet is tőlük kapja az információkat, hogy melyik országban, melyik gyártót érdemes meglátogatni.
A Human International ezenkívül jó kapcsolatot ápol Ausztria egyik legnagyobb szociális segélyszervezetével, a bécsi székhelyű Volkshilfével, de a Hilfe für Afrika nevű szervezet is gyakran felajánl számukra bútorokat, kórházi berendezéseket, függetlenül attól, hogy ők inkább Afrikába igyekeznek eljuttatni szállítmányaikat.
A Human International magyarországi rászorulókat is próbál támogatni. Ebben a Hilfe für Alles nevű szervezet van segítségükre. Ezenkívül együttműködnek szlovákiai és magyarországi karitatív szervezetekkel, krízisközpontokkal és hajléktalanszállókkal, de jó kapcsolatot ápolnak a Böjte Csaba nevével fémjelzett Dévai Szent Ferenc Alapítvánnyal is.
A szervezet az évek során egyre hatékonyabban működött, köszönhetően többek között annak, hogy egy 1 200 négyzetméteres – megfelelő parkolási lehetőséggel rendelkező, városszéli – hangárba költöztek át, amit egy helyi vállalkozótól bérelnek. Így sokkal több árut tudnak fogadni. A segélyszervezet évente 70 kamionnyi szállítmányt oszt szét, amiből főleg kórházakat, iskolákat, idősotthonokat, krízisközpontokat, hajléktalanszállókat, gyermekotthonokat, rászoruló sokgyermekes családokat vagy éppen egyedül élő, idős betegeket támogatnak. Előfordul, hogy – főleg a téli hónapokban – nagyobb adag meleg ételt főznek a rászorulóknak. Mivel Ipolyságon három menedékház is működik, ezért sajnos nagy igény mutatkozik ez iránt.
"Sajnálatos, hogy az egészségügyi és szociális rendszerünk úgy van felépítve, hogy nem képes segíteni azokon az embereken, akik saját hibájukon kívül sokszor egyik napról a másikra az utcára kerülnek, vagy például egy infarktus, netán egy agyvérzés következtében lebénulnak. Sok esetben magukra hagyják vagy egyszerűen hazaküldik őket a kórházból. Nagyon sok kórház főnővérével tartjuk a kapcsolatot, s bizony jó néhány esetben hozzánk irányítják az embereket, ha éppen betegágyra, járókeretre vagy tolókocsira van szükségük. Mi természetesen igyekszünk segíteni, de lehetőségeinket és az erőnket néha felülmúlja a növekvő igény. Előfordult, hogy amikor a beteg tolókocsit igényelt volna az egyik kórházban, az orvos azt válaszolta: „Tegnap ellopták azt az egyet, ami volt”. Ezért sem lepődünk meg, amikor egy idős néni öt órát utazik hozzánk, mert az országban máshol nem tud tolókocsihoz jutni. Mi 15–20 euróért adjuk oda a több száz euró értékű tolókocsit" – mondja Molnár László, hozzátéve, amíg a kórházak a milliós adósságokat fogják termelni, nem várható javulás az egészségügyben.
A szervezet vezetőjének elmondása szerint az évi 70 kamionnyi szállítmányt nem tudják túllépni, mivel Ausztriában is egyre több igénylő jelentkezik, nem beszélve a segélyezés rendszerét is átalakító tényezőről, a migránshullámról. Éves kiadásaik egyébként is magasak, csak a fuvarköltség több ezer eurót tesz ki (minél több a szállítmány, annál több a fuvarköltség). Ezenkívül természetesen a hangár bérleti díját is fizetniük kell. A működéshez szükséges költségeket a hangárban létrehozott – bolhapiac-hoz hasonlítható – szegénybolt bevételéből próbálják fedezni. Itt néhány euróért lehet hozzájutni az Ausztriából behozott áruhoz.
Megesett, hogy a szervezet központjának kapuján található nyitásrendet valakik szétverték, aminek a rendbehozatala 220 eurójukba került. Molnár László szerint azonban az öröm pillanatai tovább megmaradnak, mint ezek a bosszúságok.
"Nagyon sok hálás ember akad, aki örül annak, hogy létezünk; ez jelenti a visszajelzést, hogy van értelme a munkánknak. Álmom egy olyan központ létrehozása, ahol a rászorulóknak mindennap tudnánk meleg ételt főzni, meg tudnánk őket fürdetni, és akár átmeneti szállást is tudnánk számukra biztosítani. Ehhez azonban sokkal észszerűbb élelmiszer-higiéniai szabályozásra lenne szükség" – mondja Molnár László, aki sajnálatosnak tartja, hogy a kompetenseket végképp nem érdekli, ha egy hajléktalan megeszi a kukában talált penészes kiflit, de ha a segélyszervezet munkatársától ugyanez a hajléktalan egy vajas kenyeret kap, abban rögtön találnak kivetnivalót.
"A mi munkánkban fontos a keresztény szellemiség. Észre kell vennünk egymás gondját-baját, és igyekeznünk kell segíteni embertársainkon. Ez a legfontosabb küldetése minden embernek!" – mondta lapunknak Molnár László.
(A Magyar7 c. hetilap 2018/24. számában jelent meg.)
