Egykori és mai aratások
A hónapok ősi megnevezései sokatmondóak. Őseink áldás havának hívták a júliust, nem véletlenül. Ilyenkor a természet bőkezűen osztja ajándékait. Beérik sok gyümölcs, zöldség, színesen pompáznak a virágok. Ekkor zajlikaz aratás is, betakarítják az életet adó gabonát.
Az aratás mindig is az év legfontosabb és legnehezebb mezőgazdasági munkálatai közé tartozott. Az egész falu életét meghatározta az a néhány hét, amely június végén, Péter-Pálkor kezdődött. Ekkorra már megszakadt a búza töve, megérett a betakarításra. Ezen a napon délután a gazda kiment a földre, keresztet vetett, majd levágott néhány kévére való gabonát. A kévéket keresztbe rakta, és ezzel jelképesen megkezdte az aratást. Az első kaszavágásokat csak egyedül volt szabad megtennie, hogy a munka szerencsésen menjen végbe. Július másodika, Sarlós Boldogasszony ünnepe az aratás kezdetét is jelezte. A gazdák, uradalmak már több héttel korábban megfogadták a részes aratókat is, akik bér fejében megkapták a tizenegyedik vagy a tizenkettedik részt.
A sikert nem bízták a véletlenre. Sok hiedelem, szokás élt a nép között, amelyek gyakran vallásos jellegű szertartásokkal is összekapcsolódtak. A Csilizközben, de Csallóköz más területein is elterjedt volt, hogy a jó előre előkészített eszközöket, a megkalapált, megfent kaszákat, a gereblyét, a kötözőfát és a tokmányos tarisznyát a templom falához tették, ahol a pap megszentelte és megáldotta. Felbáron egy lajt vizet is tettek a szerszámok mellé. Az aratás első napja mindig ünnepélyes volt. „Jézus segíts!” fohásszal indultak, megemelték a kalapjukat, letérdeltek a gabonaföld szélén, keresztet vetettek, imádkoztak, és csak azután kezdték meg a munkát, kora reggel.
A föld tulajdonosa a munkakezdés után kiment a földre, hogy megnézze a munkásait. Régi szokás szerint az aratók a lekaszált gabona szalmájából sodort kötéllel megkötözték a gazdát. Nagy Iván néprajzkutató szerint ez a tradíció a gazda elköteleződését, kötelességvállalását jelképezheti, miszerint az egész aratás alatt ellátja az embere-ket étellel, és a munka végeztével kiadja a bérüket. Általában borral vagy pénzzel váltotta ki magát.
Marcell Béla Csallóközi népszokások című könyvében olvashatjuk, hogy Balonyban a gazda a kaszásoknak és a kötözőknek pálinkát, a marokszedőknek fejkendőt adott. Még az 1950-es években, a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban – ahol kaszával arattak – sem mulasztották el, hogy az elnököt vagy az igazgatót megkötözzék.
Az aratás emberpróbáló munka volt a régi világban. Már hajnali háromkor kint voltak a földeken. Késő délutánig kaszáltak, szedték a markot, kötözték és keresztekbe, kepékbe rakták a kévéket. Kaszálás után a marokszedők gereblyével összegereblyézték a tarlóról az elhullott szálakat. A háradékot is kévébe kötötték és a kepe végébe tették. Sötétedésig dolgoztak, és hazafelé menet még mindig volt kedvük énekelni: „Székács galamb ritkán repül magosan. / Székács búza ritkán terem gazosan. / Harminchárom szemet ád, a szalmája mint a nád. / Az aratók jól megfenjék a kaszát.“ (Balony, Nagy Iván gyűjtése)
A Csallóközben a legtöbb faluban az Anna-nap előtti héten már befejezték az aratást, és meg is kezdődhetett a behordás. A szérűben asztagokba rakott életet közösen kicsépelték. Kézi erővel, cséphadarókkal, majd később gőzmeghajtású cséplőgépekkel. A „tüzes masinák“ sok tragédiát okoztak, ezt A cséplőgépbe esett lány című újkori ballada elterjedt változatai bizonyítják, nemcsak a Csallóközben, hanem a Mátyusföldön is.
„Felvirradt a végző napja végre valahára. / Behoztuk a szép koszorút a gazd’uram udvarába.” (Kisudvarnok, Ág Tibor gyűjtése.) Mikor elvégezték a nagy munkát, a leányok a gabonából aratókoszorút fontak. Csiliznyáradon színes szalagokat kötöttek a kalászokra. Az aratómunkások a koszorút a falun átvonulva, énekelve vitték el a gazdának. Miután jelentették, hogy befejezték az aratást, Isten áldását kérték a gazdára és azt, hogy jövőre is őket válassza meg aratóknak. Mikor átadták a koszorút, így énekeltek: „Elvégeztük, elvégeztük az aratást, az aratást. / Készíjj gazda, készíjj gazda, jó áldomást, jó áldomást!“ Ezek után a gazda vacsorával, borral vendégelte meg a munkásait.
A koszorú a mestergerendára került, és a következő évben a kalászokból kimorzsolt szemeket a vetőmag közé keverték. A módosabb gazdák és az uradalmak aratóbálokat tartottak. Még néhány évtizeddel ezelőtt a szövetkezetek is szerveztek ilyen bálokat, és aratókoszorút is készítettek az asszonyok, amely általában az elnök irodájába került.
A ma embere, ha éppen nem a mezőgazdaságban dolgozik, csak a kombájnok, traktorok miatt lelassult autóforgalomból szerez tudomást az aratásról. Pedig éppen zajlik, a Csallóközben nagyjából félidőben jár, tudtuk meg Patasi Ilonától, a Szlovák Agrárkamara elnökétől. Június utolsó hetében kezdték meg a gabonafélék betakarítását az őszi árpával és az őszi búzával, ám a munkálatokat gyakran hátráltatta az esős idő.
A Csallóközben 20 ezer hektáron van búza, és csaknem 10 ezer hektáron árpa, ez az őszi és a tavaszi vetés együttvéve. A gazdálkodók igyekeznek sörárpát és kenyérbúzát termeszteni, mivel ezeknek nagyobb az értéke a piacon. Az időjárás miatt azonban a gabona minősége az idén nem a legjobb. Az árpa terméshozama is alacsonyabb a vártnál, a búzáé is csak átlagos, nehezebb lesz az értékesítés.
A tavalyi extrém szárazság következtében is nagy a gazdálkodók terméskiesésből származó kára, Nyugat-Szlovákiában több mint 37 millió euró. A kamara azt szorgalmazza, hogy a kormány és a mezőgazdasági minisztérium támogatásokkal enyhítse a mezőgazdászok aszály okozta veszteségét, egyelőre eredménytelenül.
