Egyforma keresztek kapcsolják össze Szőgyént és Tatát
Tavaly volt 70 éve, hogy elűzettek otthonaikból a felvidéki magyarok. Az öregek nem igen tudtak gyökeret verni az idegen földön, belepusztultak az elszakítottságba vagy különféle nyavalyák gyötörték őket, életük végéig drága szülőföldjükért epekedve.
A szőgyénieket – mintegy 135 családot – Tata környékére telepítették, később közülük sokan beköltöztek a városba. Éppen ez alapján köttetett immár 21 éve testvértelepülési szerződés Szőgyén és Tata között.
Tata városa évről évre példásan megemlékezik a kitelepítésről. Éppen az emlékezés jegyében határozták el 2007-ben, hogy annak az utcának, ahol a legtöbb Szőgyénből kitelepített él, a Szőgyéni utca elnevezést adják. 2015-ben pedig emlékkereszt felállítására is sor került az utcában.
A kereszten lévő korpusz története szívbemarkoló. Méri Ferenc szőgyéni lakos találta földművelés közben a határban, és miután kézbesítették neki a fehér lapot, ezt az értékes ereklyét is bepakolta a poggyászába.
A korpusz évekig tatai házuk padlásán porosodott, míg veje meg nem találta a míves, 18. századbeli szobrot. Ez a tatai Vármúzeumba került, de hű mását arra a keresztfára szögezték, melyet Smídt Róbert szőgyéni fafaragó készített.
E kereszt szakasztott mása Szőgyénben is felállításra került, hogy az emlékezés hídjaként szolgáljon és szellemi síkon újra összekapcsolja az elszakítottakat. Ennél a keresztnél mondott imát Farkas Zsolt helyi plébános a hozzánk rekollekcióra érkezett környékbeli lelkiatyákkal egyetemben a meghurcoltakért és szétszakított családokért. Szőgyén polgármesterével, Vígh Gáborral egyetemben koszorút helyeztek el a kereszt tövében. A délután folyamán a szőgyéniek Tatán folytatják az emlékezést.
