Egy piaci fecske nem csinált nyarat
Sajnálattal vettük tudomásul, hogy az ismerősei által Bandinak szólított árus továbbra is magányos farkas a piacon. A többségében magyarok lakta Révkomárom piacán még mindig ő az egyetlen őstermelő, aki szlovákul és magyarul is feltünteti nevét, lakcímét és portékája fajtáját. Aki a szomszédos Dél-Komáromból látogat el az itteni piacra, messziről látja, hogy Kováè András őstermelő hazai zöldséget árul. Ha magyarul szólítják meg magyarul, ha szlovákul szólnak hozzá, a többség nyelvén válaszol. Sladká - Édes olvasható a paprikája mellett. A kétnyelvűségért küzdő Fontos vagy! mozgalom élő reklámoszlopa lehetne képletesen szólva Kováè András. Ez a mozgalom a kétnyelvűséget népszerűsíti, arra azonban nem tudja rávenni a révkomáromi piac többi szereplőjét, hogy kövesse Kováè András példáját.
Ottjártunkkor Kováè asztalához folyamatosan érkeztek a vásárlók. Észrevehetően nagyobb számban, mint a többi standhoz. Meglehet, így nyilvánítják ki a révkomáromiak szimpátiájukat a kezdeményezés iránt. És persze az is tetszik az embereknek, hogy Kováè András kilépett az anonimitásból. Az, hogy lakcímét is feltünteti, garancia számukra, hogy áruja jó minőségű.
Prágay Marianna zongoratanárnő heti két alkalommal jár a piacra. Azt mondja, ő nem a külföldről behozott, félig éretlen árut keresi itt, azt megtalálja a szupermarketekben. "A piacozásnak éppen az az előnye, hogy a lehető legkevesebb vegyszert tartalmazó, friss, lédús „vitaminbombákat” vásárolhatom meg. A kétféle áru ízében és vitamintartalmában óriási különbség van, miközben az áruk egyforma! Olyan itteni őstermelőktől vásárolok, akiket évek óta ismerek. Ezzel én is jól járok, és az ő megélhetésükhöz is hozzájárulok valamelyest. Minél korábban érkezem, annál nagyobb a választék. Odafigyelek az elfogyasztott élelmiszerekre, ezért nagyon pártolom Kováè úr ötletét. Bárcsak több követője akadna!” - mondta portálunknak.
A Szabó házaspár is osztja Prágay Marianna véleményét: „Kötelezhetnék az árusokat a kétnyelvű tájékoztató táblák elhelyezésére, mert ez egyformán szolgálná a vevők és az árusok érdekeit! A viszonteladók portékája ugyanis sok embernek gyanús. Nem tudjuk, hogy milyen körülmények között, kik, hol termesztették. Kováè iránt bizalmat érzünk, több őstermelő is mellé állhatna!”
Kováè András megerősítette, hogy a vevőktől sok bátorítást kap. „A vevők körében pozitív visszhangot váltott ki a kezdeményezésem, bővült a vásárlóim köre. Sokan elmondták: örülnének, ha minden árust névről ismerhetnének, és biztosak lehetnének abban, hogy frissen szedett, vitaminokban gazdag zöldséget és gyümölcsöt vihetnek haza. Ám a viszonteladók, akik mások termékeit árusítják többtucat asztalnál, már szóba sem állnak velem. Nem tetszik nekik, hogy kifejtettem a véleményemet. Nincs takargatnivalóm, sokan ismernek itt, hiszen tíz éves koromtól, tehát 46 éve piacozom. Kár, hogy más nem mer, vagy nem akar kitenni hasonló táblát. Olyanok is tudok, akik kitennék, de nem akarnak rá költeni. A többség azonban szerintem szívesebben marad anonimitásban, mert így kisebb a felelőssége” - hangoztatta.
Židek Géza marcelházi őstermelő alátámasztotta Kováè András szavait. „Nagyon sokan a budapesti nagypiacról idehozott zöldséget, gyümölcsöt árusítják. Úgy lehet őket megkülönböztetni, hogy az asztalukon sokféle áruféleség van, míg a legtöbb őstermelő csak néhány fajta zöldséget termeszt. Verítékes munka után idehozzuk a portékánkat, amit sok esetben éppen a túlsúlyban levő külföldi vállalkozók miatt nem tudunk eladni. Bár pártolom Kováè kezdeményezését, de táblát nem készíttettem, mert szerintem ennél többre lenne van szükség! A hatóságoknak kellene gyakrabban ellenőrizniük az árusokat, és így kiszűrhetnék a pénztárgéppel nem rendelkező, csaló vállalkozókat, akik lassan kiszorítanak bennünket az egyetlen megélhetési forrásunknak számító piacról” - nyilatkozta a Hírek.sk-nak.
Révkomáromi piaci sétánk szomorú tapasztalata, hogy a kétnyelvűség hovatovább természetesebb lesz a szlovák-magyar határszakasz túloldalán, mint Dél-Szlovákia magyarlakta városaiban. Ez tapasztalható Rajkán, Mosonmagyaróváron, vagy éppen az ország másik csücskében, a kelet-szlovákiai metropoliszhoz közeli fürdőhelyeken, ahol szinte minden szolgáltatás és áru szlovákul és magyarul is fel van tüntetve. Vajon mi kell ahhoz, hogy anyanyelvünkkel kapcsolatos közönyünk eltűnjön úgy Révkomáromban, mint a többi magyarok lakta településen?
KAPCSOLÓDÓ VIDEÓ
