Egy különleges mátyusföldi anya mozgalmas élete

2018. május 6., 08:54
Horváth Szomolai Andrea

A magyar hagyományok szerint május első vasárnapján köszöntjük az édesanyákat. Anyák napja alkalmából egy olyan négy gyermekes édesanyával beszélgettünk, akiről egyértelműen látszik, hogy kiteljesedett ebben a szerepben, holott a család került már embert próbáló gondok elé. A mátyusföldi Tallóson élő Múcska Gabika anyai szíve ritkán lehet nyugodt, legnagyobb fia sikeres western lovas, öccse válogatott futballista, a két kisebb gyermek szintén a western lovaglásnak hódol.

A dentálhigiénikusként dolgozó Múcska Gabriellával a Tallós határában felépített családi lovasranchon beszélgettünk. Gabika egy elragadó jelenség, ragyogó, boldog és kiteljesedett feleség, nő és anya. Árad belőle a szeretet és a féltés gyermekei és férje iránt.  A 20 éve házasságban élő párnak teljesült az álma: nagy családjuk lett, négy gyermekük született.

Az édesanya sorban mutatta be gyermekeit. Gergő 20 éves, Nyitrára készül főiskolára, hipológiára, hogy beteg gyerekeket is lovagoltathasson. Hét éve vesz részt lovas versenyeken. Volt már szlovákiai bajnok hordókerülésben, 2015-ben indult először az olaszországi Fieracavallin, ahol az ötödik helyen végzett, valamint ő képviselte Felvidéket a tavalyi Nemzeti Vágtán. Édesanyja elmondta, az idei Felvidéki Vágtán is szeretne indulni a fiú.

Viktor 17 éves, tíz éves korától Győrben tanul, válogatott futballista. A Múcska fiú az U17-es válogatott játékosa, játszott már felnőttekkel NB2-ben az ETO-ban is. Ő gyerekkora óta a labda szerelmese. A két fiúnak életre szóló élményben volt része, amikor közösen részt vehettek a Vágtázó elme című film budapesti forgatásán. A filmben lovas kaszkadőröket alakítanak.

Barbara, az egyetlen lány a négy gyermek közül, kilencedikes. Az alapiskola befejezése után gimnáziumba készül. A törékeny alkatú, gyönyörű Barbit is elragadta testvérei lovas versenyszelleme, két hete ő is elkezdte versenyszinten űzni a sportot. Első versenyén, az izsai lovasnapokon meg is szerezte az aranyat. Az anyai szív már érte is aggódhat. „Sírva hívott fel, hogy anya, képzeld első lettem. Mesélték, hogy a helyszínen szeretetteljesen beleborult az apjába, felejthetetlen élmény volt neki.“- mondta el Gabika.

Gyurka, a család legkisebbje, tíz éves. Ő is a nagyfiúk nyomdokaiban jár. Tavaly még pónin lovagolt, idén már Gergő nagy lován edzhet. A kisfiút édesapja és Gergő edzi, de láthatóan jobban hajlik a bátyja szavaira.

A Múcska családot látva mindenkinek nyilvánvaló, hogy erős, összetartó, dolgos emberek. Jelenleg közös céljuk a családi lovas ranch építgetése, bővítése. Gabika elmondta nekünk, milyen út vezetett idáig:

„Nálunk a család működésének mozgatórugója az, hogy a gyerekek lássák, hogy mi a férjemmel szeretjük egymást. Mindent megbeszélünk, és tudni kell bocsánatot kérni egymástól. Mi mindig együtt vagyunk, a gyerekek szeretnek beszélgetni, és nagyon ragaszkodnak egymáshoz. Viktorral, aki Győrben él, állandó telefonkapcsolatot tartunk és a testvérek mindig izgatottan várják haza a hétvégéken. Az a fontos a családban, hogy szeressétek egymást és ne legyenek veszekedések, senki ne feküdjön le este haraggal.“ – tárja fel családjuk rutinos és harmonikus működésének titkát Gabika.

Gabika elmondta, gyermekeik születése előtt se ő, sem a férje nem voltak sportszerető emberek, a lovaglásra még rémálmaikban se gondoltak volna soha. A lovassporthoz egy tragikus diagnózis vezette el a családot. Az öt éves Gergőnél súlyos mozgásszervi betegséget diagnosztizáltak, úgy volt, hogy soha többé nem áll majd lábra.

„Az a nap úgy indult, mint a többi. Reggel kávéztunk, mikor a kisfiú Gergő kiszólt  a szobájából, hogy nem tud lábra állni. Egy hónapnyi vizsgálat után elhangzott a diagnózis: morbus perthes. A Perthes-kór, a még növekedésben lévő combcsont csípőízülethez közelebbi végének a csontosodási zavara. A combcsonton a kocsonyás rész nem tapad meg. Azt mondták az akkor öt éves kisfiúnak, többet nem fog lábra állni, minket arra bíztattak, vegyünk neki egy számítógépet és szoktassuk hozzá a gondolathoz, hogy tolókocsiban éli majd az életét. Nem tettünk így.“- mesél a családot megpróbáló időszak kezdetéről az édesanya.

„Fél évet voltam vele Csölösztőn intézetben. Csak feküdt, húzatták a lábát, kemény procedúra volt, nem kívánom senkinek. De ez erősített meg minket. Szerencsére Budapesten találtunk egy orvost, aki a lovakat ajánlotta. Lovaglás közben a gyereknek szét vannak a lábai, nyújtja a saját lábait. Gergőnek ez segített. Hetente többször hordtuk őt lovagolni. Akkor örültünk, hogy ezt valahogy egyáltalán ki tudjuk fizetni. Öt évig hordtuk őt lovasiskolákba, az orvosok nem hittek a szemüknek, mikor meglátták az új leleteket, hitetlenkedve nézték a fiú gyógyulását.“

Tíz éves korában Gergő saját lovat kapott. Nyitrára ment tanulni lovasiskolába. Megszerezte a lovasoktatói képesítést, most már ő  tanít. Nagyon kis gyerekeket is szívvel-lélekkel oktat. A későbbiekben lovastáborokat szervezne majd, illetve hipológiai tanulmányai lehetővé teszik neki, hogy beteg gyerekekkel is foglalkozhasson. Gergő az édesapját is inspirálta. A fia után ő is elvégezte a lovasoktatói tanfolyamot, így ma már együtt foglalkoznak a lovakkal, azoknak betörésével, tartásával és edzőként is szerepelnek.

„Gergő betegsége fordulópontot jelentett az életünkben. Ott tapasztaltam és tanultam meg, abban a helyzetben, hogy soha semmitől fontosabb nincs, csak az, hogy egészséges legyen a gyerek. Mindegy, milyen jegyet hoz haza az iskolából, nem számítanak az anyagiak, a kirándulások, semmi, csak az, hogy a gyerekünk rendben legyen.“ – árulja el Gabika. Hozzátette, a családban most már ő az egyetlen, aki nem versenyszerűen lovagol, gyermekeinek és férjének ezt a szintű életét, az edzéseit sokszor már nézni is nehéz.

„Anyai szívvel ezt vinni és csinálni kemény. Egy alkalommal kameráztam, ahogy Gergő versenyzik, akkor megláttam, hogy hirtelen beesik a ló alá, lepergett előttem az élet és azonnal eladattam volna a lovat., de ő mosolyogva két lábra állt és visszaült a lóra. Azóta azt is nehezen bírom nézni, hogy itthon edzenek. És most már Barbi is elkezdte.“- sóhajt fel az édesanya.

„Mozgalmas életet élünk. Hétfőtől péntekig iskola, munka, hétvégén lovaglás, meccsek, lóversenyek. Mindenki be van osztva. Én járok a focimérkőzésekre, férjem a lóversenyekre. Mikor Viktort focimeccsre viszem, néha csak csendben ülök az autóban és várok rá, akkor élvezem ki a csendet.  Mellette szerencsére olyan szakmám van, amit szeretek csinálni, örülök, hogy a gyerekek is megkapták tőlünk azt a lehetőséget, hogy azt csinálhassák, amit szeretnek. Ez rengeteg szülői áldozattal jár, de a család, a gyerekek dolgosak, segítőkészek. Az igaz,hogy keveset alszunk és keveset tévézünk.“ – mondja mosolyogva Gabika. Hozzátette, nem úgy kell elképzelni családjukat, mint egy gazdag famíliát, akik egy ranchot birtokolnak. Itt minden áldozatos kétkezi munka eredménye. Bíznak a jó Istenben, a gondviselésben, egymásban és a segítség mindig megérkezik.