Égi áldásként élték meg
A Kicsind fölé emelkedő Szent Őrangyalok tiszteletére felszentelt templom több évszázad emlékeit őrzi. A helyén egykor sövényfonásból készült istenháza állt, később kőtemplom épült, a települést pedig nem kerülték el a háború frontjai. A közelben álló Nepomuki Szent János-szobron a második világháború nyomai is megmaradtak. Az elmúlt években azonban a templom kívül-belül megújult és a szobrot is restaurálták.
A kicsindi egyházi élet múltja jóval régebbi a ma látható templomnál. Borovszky Samu vármegye-monográfiája az 1732-es egyházlátogatási jegyzőkönyvre hivatkozva arról ír, hogy Kicsind ekkor már önálló plébánia volt. Temploma Szent Móric tiszteletére állt, ám nem kőből: egyszerűen sövényfonásból készült. Ma már nehéz elképzelni, hogy a jelenlegi klasszicista épület elődje ilyen szerény szerkezet volt. Valószínűleg favázas, vesszővel font és tapasztott épületről lehetett szó.
A mai templom falán emléktábla őrzi Bozóky Mihály emlékét, aki 1755-ben Kicsinden született. A későbbi kántor és egyházi énekszerző gyermekkorában még a régi Szent Móric-templom volt a falu vallási központja, itt kapta meg gyermekkorában azokat a hitbéli alapokat, mellyel megalapozta későbbi szolgálatát.
A ma álló kőtemplom ezután épült a 18. század végén. A belső tér több részlete is csaknem egyidős az épülettel. A főoltár 800 körül készült, középen oltárképpel, két oldalán angyalszobrokkal; a mellékoltár és a korpuszos feszület a 19. század elejéről való.
A 20. század nem kímélte a templomot
1945 elején a község hónapokig frontövezetben feküdt, és a Garam menti harcokban súlyos károkat szenvedett. A templomban a 19. század végén, nagyjából 1890 körül már sípos orgona működött, amely 1945-ben megsemmisült. A háború tehát a falu egyházi örökségéből is elvett egy darabot.
Pásztor Rita polgármester szerint a nagyobb felújítás szükségessége már első megbízatási ciklusában, 2011-ben is világos volt. Nemcsak a festésről volt szó, de a falak állapota is jelezte, hogy nagyobb beavatkozásra van szükség. A munka végül több lépcsőben valósult meg. Négy évvel ezelőtt a templom külseje újult meg a Nyitrai Püspökség támogatásával.
A rendelkezésre álló összeg azonban nem fedezte a teljes költséget, ezért az önkormányzat gyűjtést indított. A felhíváshoz a falun kívülről is sokan csatlakoztak.
A hiányzó összeget ebből tudtuk fedezni. Az adakozók között a lakosság mellett vállalkozókat és Kicsindről elszármazottakat találunk, illetve a díszpolgárainkat
– mondta Pásztor Rita.
Harmadszorra sikerült támogatást nyerni
A külső munkálatok befejezése után következhetett a belső tér, ehhez azonban nehezebb volt megfelelő forrást találni. Mivel az épület a Garamkövesdi Plébániai Hivatal tulajdonában van, maga a község nem lehetett a támogatás kedvezményezettje.
Fontossági sorrend szerint haladva mindig célzottan dolgoztam ki a pályázatokat a helyi plébániával együttműködve. Harmadszori nekifutásra sikerült a Bethlen Gábor Alapnál eredményesen pályázni
– fogalmazott a polgármester, aki azt is elmondta, hogy a kilencmillió forintos támogatás minden felújítási munkálat finanszírozását fedezte.
A Pohori építkezési vállalat által végzett munkák nem merültek ki az újrafestésben. Rendbe hozták a falakat, bizonyos részeken az elektromos hálózatot is, a padok alatti fa talapzatot pedig a kicsindi Színai Tibor asztalos készítette újra. A bejárathoz Bréda József munkájaként díszes kovácsoltvas rácsajtó került. A rácsajtó gyakorlati szerepet is kapott: meleg, száraz időben szellőzhet a templom, a faluba érkező látogatók pedig betekinthetnek a templom belső terébe.
Az első esemény egy esküvő volt
A munkálatok alatt sem szakadt meg a hitélet a faluban.
– A híveknek nem kellett a szomszéd faluba utazni, a helyi könyvtárban tartották a szentmiséket – mondta Pásztor Rita, de azt hozzátette, hogy egy különleges esemény is nagy motiváció volt, hogy mihamarabb kinyissák a templom kapuját a hívek előtt.
Augusztus elején egy Kicsindhez kötődő pár éppen ebben a templomban szerette volna megtartani az esküvőjét. Mindannyiunkban, a munkásokban, a kivitelezőkben és bennem is az volt, hogy adja meg nekünk a Jóisten, hogy időben sikerüljön befejezni a munkálatokat. Végül másfél héttel az esküvő előtt elkészültünk, a takarítást is meg tudtuk oldani, és a pár már a felújított templomban tarthatta meg az esküvőjét. Ezt mi is egyfajta égi áldásként éltük meg
– mondta a polgármester.
Szobor háborús nyomokkal
A templommal szinte egy időben Kicsind egy másik régi szakrális emléke is megújult. A főút mellett, a temető bejáratánál álló Nepomuki Szent János-szobor keletkezését a források a 18. század közepére teszik.
Történetének egyik legérdekesebb részletét nem levéltári irat, hanem a helyi emlékezet őrzi. A környéken élők szerint a szobor korábban mintegy 10-20 méterrel arrébb, egy lakóház előkertjében állt. Amikor Liszka József néprajzkutató 1998-ban dokumentálta, még láthatók voltak rajta a második világháború golyónyomai, fején pedig a rozsdásodó vascsillag-koszorú maradványa függött. Később a csillagkoszorú eltűnt, a szobor állapota pedig egyre inkább indokolttá tette a restaurálást.
A restaurálására már maga az önkormányzat pályázott; a CEF Alapítvány támogatásával megvalósult felújítás az alsókubini Peter Jamrich restaurátor munkája. A templom és a szobor megújulása szeptember elején kapcsolódott össze, az ünnepi szentmisén Viliam Judák nyitrai megyéspüspök ekkor áldotta meg a templomot és szobrot egyaránt.
Pásztor Rita számára ezzel egy több mint másfél évtizede napirenden lévő ügy jutott nyugvópontra.
Nekem ez volt az egyik olyan szívügyem, amelyet mindenképpen szerettem volna a megbízatásom idején befejezni. Most már a tizenhatodik évemet töltöm polgármesterként, és nagy öröm számomra, hogy végül ez is sikerült.
A következő cél az oltárok felújítása
A felújítási munkálatok azonban még nem értek véget.
Következő lépésként a főoltárt és a Mária-oltárt szeretnénk felújítani. Ez lesz a következő célom: olyan pénzügyi forrást találni, amelyből ezt is meg tudjuk valósítani
– mondta Pásztor Rita.
A falak megszáradtak, a padok a helyükre kerültek, a kapu pedig újra megnyílt azok előtt, akik vasárnapról vasárnapra belépnek rajta. Ezzel a templom csaknem két és fél évszázados történetének újabb fejezete kezdődött el.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/38. számában.
