Duray Éva – egy példamutató életpálya

Éva néni egész eddigi életében példát mutatott mind szakmai téren, mind emberileg. Középiskolai tanulmányait a füleki magyar tannyelvű gimnáziumban végezte, majd a pozsonyi Komenský Egyetemen szerzett magyar–szlovák szakon diplomát. 1962-től nyugdíjazásáig, 1995-ig a Füleki Gimnáziumban tanított, ahol nemcsak tudást adott át, hanem nevelt is: a kultúra szeretetére, az emberi tartásra.

– A füleki évek igencsak meghatározóak voltak az életemben, és nagy szeretettel gondolok vissza a Füleki Gimnáziumra, mert engem az védett meg. Az 1960-as évek második felében a losonci Korunk Ifjúsági Klub alapító tagjaként tevékenykedtem. A járásban összesen 19 ifjúsági klubot alapítottunk, 1100 taggal. Visszagondolva, ez volt talán az életem legaktívabb és legsikeresebb öt éve. Utólag teljesen hihetetlennek tűnik, hogyan tudtunk ketten-hárman annyi fiatalt megmozgatni és beszervezni. Ez volt az oka annak, hogy az 1970-es évek elején, a politikai tisztogatás idején eltanácsoltak a Csemadok-munkától. Meg vagyok győződve arról, hogy ha nem Füleken tanítottam volna, akkor a munkahelyemről is elbocsájtanak, és lehettem volna munkásnő valamelyik gyárban.

Személyes példájával és útmutatásával sok-sok diákját indította el a pedagógusi, értelmiségi pályán. A teljesség igénye nélkül említi Molnár Zsuzsa kultúra-szervezőt, lányát, Xéniát, aki évekig a komáromi Jókai Színház színésznője volt. Diákja volt többek közt Molnár Judit, lapunk főszerkesztője és Kovács József, a Pátria Rádió néhai szerkesztője is.

Éva néni kulturális szerepvállalását a Csemadoktól való eltanácsolása sem törte meg. Az 1980-as évek elejétől bekapcsolódott a járási bizottság mellett alakult néprajzi szakbizottság munkájába, ennek utóbb elnöke is lett. Néprajzi gyűjtéseinek és publikációinak témája a kenderfeldolgozás, a szőttesek, a viseletek és a népi táplálkozás volt. Számos regionális és országos néprajzi kiállítás, hagyományőrző műsor rendezésében vett részt. Munkáját publikációk, kiadványok őrzik, de a gyűjtött szőttesek, kerámiák, saját készítésű szőnyegei máig otthonát teszik otthonossá.

1983-tól a Csemadok losonci alapszervezete vezetőségi tagjaként, a rendszerváltás óta 2014-ig elnökeként végzett és végez pótolhatatlan tevékenységet. 1998-ban aktívan közreműködött a losonci Magyar Kulturális Központ létrehozásában, melynek a megnyitásakor vezetője és mindenese lett. 2000-ben megalapította a Sherly kamarakórust, amely máig működik. A Kármán Napok rendezvénysorozat, a Zengjen a dal énekkari találkozó, különféle helytörténeti előadások, író-olvasó találkozók és közösségi rendezvények elindítója és szervezője.

Példaértékű munkássága elismeréseként 2006-ban megkapta a Nógrád Közművelődéséért díjat. 2010-ben a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki Budapesten, 2018-ban pedig Csemadok-életműdíjban részesült. A mai napig aktív, rendezvényeket látogat, szellemileg és fizikailag is frissen tartja magát.

– Igyekszem mindenütt ott lenni, de a szervezésből már kivontam magam. Most kimondottan jó kezekben van a losonci kultúra. Nagyon örülök, hogy a vezetést Demecs Andreának tudtuk átadni, mert ő már egész más réteget tud megszólítani. Az embernek be kell látnia, hogy ha elér egy bizonyos kort, már nem bír annyit cselekedni.

Éva néni tíz éve az egészséges életmód felé fordult. Szívesen segíti a barátait, családtagjait, ismerőseit egy-egy jótanáccsal. Ezenkívül szívesen tölti a szabadidejét olvasással, kutatással.

Éva néni szerint az apró célok kitűzése, az aktív élet és a fiatalok társasága segíti őt fiatalon tartani.

– Ismerősök kérdezték, hogy minek ünnepelni ilyen korban? Én úgy gondolom, a korunkat nem kell letagadni, de örülni kell annak, hogy az ember egészségben és erőben megélt egy bizonyos kort.

Édesanyám mindig azt mondta, hogy ne csak a szomorúságban találkozzanak az ismerősök meg a család, hanem az örömben is. Én ehhez tartom magam.

Szerkesztőségünk nevében sok erőt és jó egészséget kívánunk, Isten éltesse Éva nénit!

Megjelent a Magyar7 2019/37.számában.