Dunaszerdahely történetének újabb lenyomatai
Október 12-én, Dunaszerdahelyen a Vermes-villa adott otthont a Dunaszerdahelyi antológia album és Az én városom Dunaszerdahely című lakóismereti olvasókönyv és munkafüzet bemutatójának. A könyvek szerkesztője és részben szerzője Nagy Attila helytörténész.
A Biró Márton Polgári Társulás által megjelentetett kötetek apropóján megtartott esemény nagy érdeklődés mellett zajlott. Az elmúlt években sok Dunaszerdahellyel kapcsolatos kiadvány látott napvilágot, legyen az történelmi, helytörténeti, ismeretterjesztő jellegű, vagy éppen fényképalbum, s ezért is jogos a kérdés, hogy vajon lehet-e még újat mondani a városról?
A válasz egy egyértlemű „igen” kíséretében meg is érkezett a kötetek összeállítójától, aki azt is hozzátette, hogy még így sem sikerült minden izgalmas történetet elmesélni, vagy érdekes információt megjeleníteni, tehát marad még megírni való anyag bőven, nem beszélve azokról az időközben felbukkanó, addig ismeretlen tényekről, adatokról, vagy személyes történetekről, amelyek szintén arra várnak, hogy majd egyszer dokumentálja és rendszerezze őket valaki.
Dunaszerdahelyi antológia
Az antológia – ahogy annak összefoglalójából is kiderül – Dunaszerdahely múltját és jelenét idézi meg különböző korokból származó írásokon, személyes emlékeken és történeteken keresztül. Nem vállalkozik Dunaszerdahely múltjának teljes feltárására, s a város irodalmi és szellemi életének hiánytalan összefoglalására sem, így a kötet nem hagyományos értelemben vett irodalmi antológia, de nem is helytörténeti szöveggyűjtemény, inkább „kalandozás az időben, barangolás egymástól távoli korok, emberi sorsok és gondolatok között”. Lapjain régi hangok és mai emlékek találkoznak, közelebb hozva az olvasóhoz a város múltját, kulturális örökségét és emberi történeteit. Egykor élt és mai, ismert és „névtelen” szerzők írásai évszázadok távlatában adnak egy színes és izgalmas képet Dunaszerdahelyről.
Nagy Attila szerint a különböző korok és szerzők emléktöredékeiből teljesen más aspektusból és nézőpontból láthatjuk azt a várost, amelyet az eddig megjelent könyvek tényszerűen mutattak be, pont az egyes történetek személyes jellege miatt.
Vannak a könyvnek olyan szerzői, akik már nincsenek köztünk, sőt, vannak olyanok, akik az 1600-as és 1700-as években éltek, de olyanok is akadnak, akik még ma itt foglalnak helyet közöttünk. A válogatás szempontja az volt, hogy az író, költő kötődjön a városhoz. Azt azonban hangsúlyoznom kell, hogy ez a szelekció egy erősen szubjektív helytörténész szemével zajlott"
– fogalmazott az antológia összeállítója, aki példának okáért megemlítette a történelmi regények szerzőjét, Bíró Szabolcsot, aki egy Anjou-kori témájú novellával jelentkezett, vagy Draskovits Györgyöt, akinek a neve talán nem cseng olyan ismerősen. Egy későbbi váci püspökről van szó, aki az 1634-ben kelt, az antológiába beemelt vizitációja idején pozsonyi prépost volt. Maga a kötet összeállítója is szerepel az antológiában három rövid elbeszéléssel, melyet lábjegyezetek olvasása nélkül talán nem is lehet értelmezni, hiszen azokban olyan régi szerdahelyi szavak szerepelnek, amelyeket ma már nem használnak. Ismertebb név Pókateleki Kondé Miklósé, akinek végrendeletéből idéz a könyv.
– Vámbéry Ármin szinte nem is maradhat ki egy Dunaszerdahelyről szóló antológiából, akárcsak Csaplár Benedek vagy Ipolyi Arnold. Csermely Gyula az elfeledett dunaszerdahelyi szerző, a helybeli zsidó tanító fia személyes történeteit írta meg. Kulcsár Ferencet, Karaffa Jánost, Hodossy Gyulát sem kell bemutatni, és Bozay Krisztián, városunk esperesplébánosa, illetve Bögi Róbert pedig itt ülnek a körünkben – mesélt a kötet koncepciójáról és a szerzőkről Nagy Attila, aki azt is fontosnak vélte megemlíteni, hogy az írásokat maga a város köti össze, s látszik az a fejlődési ív, ahogy alakul Dunaszerdahely története, akár ezeken a pillanatképeken keresztül is.
– Ezek a történetek egymás mellé sodródtak, s ilyen formában a várost „éltetik”, illetve azoknak az embereknek a gondolatiságát, a pillanatnyi érzéseit vetítik elénk, amelyek szerintem bennünket is sokszor elgondolkodtatnak.
Az én városom Dunaszerdahely
Valamilyen szinten az antológia is kapcsolódik a másik bemutatott kiadványhoz, a lakóismereti olvasókönyvhöz és munkafüzethez, amely Nagy Attila szerint nem csak az iskoláknak készült. Nyilván főként kiegészítő anyag az alapiskolák felső tagozatos osztályai és a középiskolák számára, de ugyanúgy forgathatják családok, közösségek, és olyanok is, akik szeretének megismerkedni a várossal. Egy hasonló, lakóhelyismeret-jellegű munkafüzet már megjelent tíz éve Dunaszerdahelyről a szerző szerkesztésében, amit gyorsan szétkapkodtak. Nagy Attila szerint azonban a tényanyag hiányzott az akkori kiadványból.
– A helyi fiataloknak nem volt olyan tankönyvük, vagy jobban mondva lakóhelyismeret-jellegű kiadványuk, ahol akár a honfoglalás korától kezdve egészen napjainkig röviden, kompakt módon megismerhetnék Dunaszerdahely történetét – fogalmazta meg tömören a kötet létrejöttének szükségességét Nagy Attila. A beszélgetést vezető Rajkovics Péter felvetésére, hogy vajon hogyan lehet megszólítani egy ilyen kiadvánnyal a fiatal korosztályt, a szerző azt válaszolta, gyakran lebecsüljük a gyerekeket, úgy véljük, mi sokkal tájékozottabbak vagyunk, akár helytörténeti vagy más kérdésekben is.
– Én azt vettem észre, hogy ami érdekli őket, azt rendkívül jól átlátják. Tudják, mivel mondasz jó dolgokat, és miben tévedsz. Ez a kötet azért kétoldalas, azért vannak benne kiemelések, mert ez egy tömörített várostörténet, ami kifejezetten könnyen emészthető módon, de egy picit mégis elmélyülve benne, feladatok segítségével ismerteti meg a várost. Öt feladat van minden egyes fejezet végén, és az 5. a projektfeladat. Tehát számos olyan feladat szerepel benne, ami kifejezetten arra ösztönzi a fiatalt, hogy ő saját maga dolgozzon egy kicsit és gondolkodjon. Én azt tapasztalom, hogy a mai fiatalok nagyon fogékonyak a megfelelő, hiteles információkra, s van köztük egy olyan réteg, amely kifejezetten érdeklődő, akik nagyon professzionálisan és intelligensen állnak hozzá a mai világhoz, csak teljesen másképp gondolkodnak, mint mi.
Legyen szó fiatalról vagy idősebbről, Nagy Attila szerint az a tapasztalat, hogy az embereknek általában töredékes a helyismereti és helytörténeti tudásuk. Nagyjából ismerik a városhoz kötődő legfontosabb személyeket vagy épületeket, de nem ismerik azok történetét. A kötet összeállítója szerint a lényeg, hogy az emberekkel, a fiatalokkal minél több érdekes tudást osszunk meg. Ők ezt a tudást aztán a magukévá teszik, s így a városhoz való kötődésük is sokkal szorosabb lesz.
A jelenlévők közül Schwartz József, a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség vezetője azt a kérdést tette fel, hogy vajon várható-e a kiadványok szlovák változatainak megjelenése? Nagy Attila válaszában kifejtette, hogy örömmel venné, ha megjelennének a szlovák verziók, azonban ahhoz kellene egy olyan szakmai fordító is, aki ezt professzionális módon meg tudná valósítani. Mihelyt ez rendelkezésre fog állni, akkor semmi akadálya nem lesz a szlovák változatok megjelenésének. Lapunk kérdésére, miszerint ugyanez érvényes-e az angol változat megjelenésére is, Nagy Attila kifejtette, a régió lakosai, illetve az érdeklődők szemszögéből nézve inkább a kötet magyar és szlovák változatainak kiadását látja hasznosabbnak.
Megjelent a Magyar7 2026/43.számában.
