Dunajszky Géza szerzői estje: A kimondatlan történetekről és a múlt feldolgozásának szükségességéről - VIDEÓVAL
A Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) szervezésében szerzői esten találkozhatott a közönség Dunajszky Gézával Dunaszerdahelyen, a helyi Nosztalgia sörözőben.
Az estet Hodossy Gyula, a SZMÍT elnöke nyitotta meg, aki köszöntőjében Dunajszky Gézát sokoldalú alkotóként mutatta be.
Kiemelte,
olyan emberről van szó, aki számos területen alkot és dolgozik, és mindenbe nagy elhivatottsággal fog bele, ezért is fontos és értékes az a munka, amit végez.
Az est hangulatát Fábrik Szabolcs fiatal és tehetséges hegedűművész játéka emelte, aki zenei közreműködésével ünnepélyes és emelkedett keretet adott a beszélgetésnek.
Dunjaszky Géza köszöntése és gratulációja után után Az est beszélgetőtársa Csáky Pál volt, aki nemcsak Dunajszky Géza munkásságát, hanem életútját is közelebb hozta a közönséghez. Úgy mutatta be az írót, mint olyasvalakit, aki sok mindent megélt, és ezek az élmények nagyban meghatározták későbbi kutatásait, írásait és közéleti érdeklődését.
A beszélgetés során több személyes és történelmi történet is előkerült. Dunajszky felidézte például a kommunizmus időszakát, amikor bizonyos gondolatokat, irodalmi utalásokat vagy történelmi összefüggéseket nem lehetett szabadon kimondani vagy leírni. Megemlítette például, hogy az egyik Kodály Napokon Kodály
A magyarokhoz című vegyeskari műve lett volna az összkari szám, amit Kodály Berzsenyi Dániel azonos című ódájának részletére komponált. A Kodály Napok programját akkoriban jóvá kellett hagyatni a pártközponttal is, nekik azonban nem tetszett, hogy az összkari szám „A magyarokhoz” című kórusmű legyen. Mivel a kórusmű már ki volt adva a résztvevő kórusoknak betanulásra, egy fondorlattal „Forr a világ bús tengerére” változtatták a címet, ami tulajdonképpen A magyarokhoz első sora, s ez már elég forradalmi hangzású volt az akkori szocialista rendszer számára, így engedélyezte ezt.
Csáky Pál többször is visszatért arra a kérdésre, mi foglalkoztatta leginkább Dunajszky Gézát írói és kutatói munkája során, különösen a szlovák–magyar kapcsolatok témájában.
Dunajszky Géza válaszában arról beszélt, mindig is meg akarta érteni, hogy a szlovák társadalom egy része miért viszonyul bizalmatlanul vagy elutasítóan a magyarokhoz, illetve honnan ered az a félelem, amely szerinte bizonyos történelmi kérdések kezelésében is megmutatkozik.
Ezzel összefüggésben szóba került az egyik sokat kutatott témája, az 1945 utáni események és az úgynevezett ligetfalui mészárlás emlékezete is. Dunajszky Géza felidézte, hogy 2015-ben emlékünnepséget szervezett az esemény évfordulóján, amelynek megszervezése nem volt egyszerű. Elmondása szerint
többen próbálták lebeszélni a rendezvényről, még a katonai titkosszolgálat emberei is felkeresték emiatt, de az akkori magyar és német nagykövet sem vett részt a rendezvényen, a pozsonyi német közösség vezetőjének hangulatkeltése miatt, annál többen viszont a helyi és magyar civilek képviselői közül.
Véleménye szerint ez is azt mutatja, hogy vannak olyan történelmi kérdések, ide sorolható a Beneš-dekrétumok témája is, amelyekről a mai napig nehezen zajlik nyilvános párbeszéd, miközben szerinte ezek feldolgozása elengedhetetlen.
Dunajszky Géza arról is beszélt, hogy a jövőben az ismert ligetfalui tömegsírok feltárásának lehetőségével szeretne foglalkozni és partnereket keresni ehhez a szlovák fél részéről.
