Diskurzus a falvak jövőjéről
A Falvak Megújításáért Egyesület kétnapos vitafórumra hívta a kisebb és nagyobb falvak szakembereit és polgármestereit Szímőre, hogy három kérdésre választ keressenek: Elköltöznek a fiatalok a faluból? Megőrzi a falu az önazonosságát? Belátja a falu építkezési szabályzatok létjogosultságát?
A bevezetőben Bób jános Szímő polgármestere mutatta be faluját, melynek bizony van mivel büszkélkednie. Tavaly másodikok lettek az Év faluja versenyben, az idén pedig elnyerték az Európa Tanács parlamenti közgyűlése által adományozott Európa Diplomát. "Szímő, ahol mindig történik valami" - ezzel a szlogennel népszerűsítik falujukat a szímőiek. S valóban! Újul, szépül, komfortosodik a falu, színvonalas, színes a kulturális és sportélet, a hagyományok ápolására és Jedlik Ányos hagyatékénak megőrzésére is nagy gondot fordítanak. A polgármester még azzal is eldicsekedhetett, hogy mostanság nem hogy elköltöznek, de beköltöznek a fiatalok a faluba.
Anna Kršáková az egyesület elnöke ismertette, legfőbb céljuk a falvak arculatának megőrzése és a falusi élet minőségének javítása. "Segítjük a falvak megújulását, ösztönözzük őket az Év Faluja versenybe való bekapcsolódásra, bemutatunk olyan falvakat, amelyek példájából mások tanulhatnak, szert tehetnek egy új látásmódra" - hangsúlyozta a szakember.
Michal Šarafín professzor rámutatott arra, nem éppen ideális, ha a falvak bérházak sorait építik, mert így lassan elveszik falusias jellege. Lehet modern, minden luxussal ellátott a tájjellegű ház is. Sajnos előfordul, hogy a lakók magas kerítésekkel veszik körül magukat, mint egy várfalat építve maguk köré, pedig a falusi közösségeknek pont a nyitottság az a jellemzőjük, hogy az utcáról bárki beköszönhet, az alacsony kerítésen át elbeszélgethet velünk.
Mit lehet tenni a globalizáció és a városiasodás mérséklésére? - kérdeztük Anna Kršáková elnökasszonytól.
"Azokban az országokban, ahol a társadalom fokozatosan fejlődött, nem változott meg többször is diametrálisan a politikai berendezkedés, ott sokkal jobb a helyzet. Nálunk egyik napról a másikra váltak a faházak és a parasztházak a szegénység szinonímáivá, a paloták burzsoá örökséggé, melyeket nem megőrizni, hanem lerombolni kellett. A 90-es évek se hoztak pozitív változást. A határok megnyílásával mindent elkezdtünk csodálni, ami külföldi és nem értékeltük az itthonit, nem volt meg bennünk a lokálpatriotizmus a közösséghez való tartozás vágya. Nehéz ezt most már visszafordítani, de meg kell próbálni, hiszen ez egyesületünk egyik célja is" - foglalta össze Anna Kršáková.
Az építész asszony elmesélte, Svédország vidéki tájain járva modern gazdaságokat látott, de az építészet tradicionális volt. Mikor az önkormányzatnál rákérdezett, hogyan, milyen törvényekkel, rendeletekkel, előírásokkal érik el a régióra jellemző épületek megőrzését, építését, nem is értették, mit kérdez, mert a svéd ember szabályok nélkül is olyat akar építeni.
A fórumon résztvevő faluvezetők elmondták tapasztalataikat, főleg azt hangsúlyozva, hogy sokszor a pénzeszközök hiánya gátolja őket a hagyományhű építészeti tervek kivitelezésében, valamint az összehangoltság hiánya. Abban mindannyian egyetértettek, hogy a vidék rászorul a segítségre. "Kössük össze a hagyományosat az új ötletekkel, szándékokkal és álmodjunk többet!" - összegezték a fórum résztvevői.
