Csóka Dávid Kaszás Attila-díjasként ballag tovább
A Magyar Örökség-díjas Selye János Gimnázium ballagási ünnepségének egyik fénypontja - immár 12. éve - a Kaszás Attila-díj átadása a GIMISZ Diákszínpad szalagavatói produkciójában legkiemelkedőbb alakítást nyújtó szereplőnek. Május 17-én a balonyi Csóka Dávidot, azaz a világhírű Broadway-musical, a Hegedűs a háztetőn Tevjéjét érte a megtiszteltetés.
Jutalmazása után portálunknak elárulta: az általa sokra tartott, díjazott elődeitől eltérően ő nem színművésznek, hanem orvosnak készül. A műkedvelő színjátszás, valamint a magyar néptánc és népzene azonban a jövőben sem maradhat ki az életéből. Vele együtt további 120 végzős diák vett búcsút a híres alma matertől.
Rudolf Péter Kossuth-díjas színművész, a Kaszás Attila-díj adományozója szakmai elfoglaltságai miatt most nem lehetett jelen az egykori komáromi gimnazistáról, Kaszás Attila színművészről elnevezett ünnepségen, amelyen eddig többnyire részt vett. Ez azonban semmit sem von le a fiatalon elhunyt, szeretett barátjáról-kollégájáról, egykori tehetséges komáromi gimnazistáról, Kaszás Attila színművészről elnevezett díj erkölcsi értékéből.
Arra Csóka Dávid színjátékával, illetve ének- és tánctudásával valóban rászolgált.
Az ifjú tehetséget Dráfi Mátyás, Jászai Mari-díjas Érdemes Művész, a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagja is dícsérő szavakkal illette az év végi szalagavatói ünnepségen. A Bajkai Csengel Mónika rendezte produkciót a tavaly ősszel váratlanul elhunyt Kiss Péntek József, a GIMISZ Diákszínpad alapító rendezője emlékének ajánlotta fel az akkor 25 éves, Pro Urbe-díjas diáktársulat. A díjazott ma lerótta tiszteletét a Kaszás Attila-szobor előtt.
„A csilizradványi Kóczán Mór Alapiskola tanulójaként már első osztálytól kezdve gyakran szerepeltem különféle kulturális rendezvényeken. Komolyabban azonban másodikos selyés gimisként kapcsolódtam be a GIMISZ Diákszínpad tevékenységébe. Az előző években Lackfi János Hambi-pipőke című vígjátékában, majd a Weöres Sándor versei nyomán készült Ecce Homo című színpadi játékban kisebb alakításaim voltak“ - mondta el a Ma7.sk-nak.
E tanévben azonban megkapta az álomszerepét: Tevjét, a szegény tejesembert alakíthatta Stein-Bock-Harnick örökzöld musicaljében, a Hegedűs a háztetőn-ben.
„Ez annyira hozzám közelálló figura, hogy szinte játszanom sem kellett. Ugyanis a magánéletemben is egy Tevjéhez hasonló, apukáskodó, mindenkivel törődni szerető emberke vagyok. Nagyon megkedveltem ezt a saját elképzelésem szerint megformált szerepet és a sikert közösen elérő, nagyon jó csapatot. Kedvemre táncolhattam és énekelhettem is a darabban, amit a közönség nagy érdeklődése miatt tízszer mutattunk be a városi művelődési központban. Sosem felejtem el: az egyik napon háromszor játszottuk, ami elég kimerítő volt. Mivel pozitív visszajelzéseket kaptunk, ezért azt érdemes lenne még itt-ott bemutatni“ - magyarázta kedvelt szerepe kapcsán.
Elárulta: a ballagási ünnepségen akkor tudatosult benne, hogy ő kapja meg az idei Kaszás Attila-díjat, amikor Bajkai Csengel Mónika méltatásában ráismert az egykori saját szavaira. „Amikor Mónika osztotta a Hegedűs... szerepeit, azt mondtam neki, hogy nem akarok sok szöveget, s megkérdeztem, hogy lehetek-e a rendezőasszisztense. Mindezt ma visszahallottam. Végül a főszerep mellé az asszisztensi lehetőséget is megkaptam, s a próbákon adott is a véleményemre.“
Csóka Dávid nemcsak műkedvelő színészként, hanem zenész-énekesként diáktársaival az iskolai rendezvényeken kívül a városi társadalmi-kulturális eseményeken is gyakran szerepelt.
„A rimaszombati Tompa Mihály Országos Verseny közeledtével alakítottuk meg a Szürkebarátok nevű zenekarunkat, amely születésénél Lakatos Róbert brácsaművész is segédkezett. Verseket zenésítettünk meg népzene segítségével. Sajnos, időhiány miatt kevés fellépésünk volt. Továbbá Bruszi Tamarával (ének) és Nagy-Csomor Istvánnal (hegedű) egy triót is létrehoztunk, amelyben énekeltem és gitároztam. Az iskolán kívül többnyire a nemzeti ünnepeink alkalmából rendezett városi ünnepségeken léptünk fel“ - ismertette a remélhetőleg folytatódó zenészmúltját.
Megcsillogtatott művészvénája ellenére az általa sokra tartott, díjazott elődeitől eltérően ő nem színművésznek, hanem orvosnak készül.
„Lehet, hogy hivatásos színészként depressziós lennék, mert valamiféle falat érzek a színészek és a nézők között. Azt hiszem, hogy majd orvosként közvetlenebb napi kapcsolatban lehetek a tőlem gyógyulásukat remélő emberekkel. Ezért a pozsonyi Komenský Egyetem Orvosi Karára jelentkeztem, júniusban fogok felvételizni. Ha bejutok, az ottani magyar orvostanhallgatók Selye János Klubjában a hobbijaimmal is szeretnék foglalkozni. Korábban éveken át néptáncoltam, a népzene-szeretetemet pedig a csodálatosan hegedülő Nagy-Csomor István barátomnak is köszönhetem.
A szüleim magyar lelkületű gyereknek neveltek, s a népzene-néptánc emiatt is mélyen belém ivódott“
- zárta tájékoztatását az eddig játékával a lelkünket melengető, a jövővben pedig a többnyire lelki eredetű betegségeinket gyógyítani akaró fiatalember.
A Kaszás Attila-díjhoz tartozó oklevelet pedig bekeretezteti, s azt a gimis-gimiszes szép emlékekkel együtt örökre megőrzi. Örül annak, hogy bekerülhetett az általa sokra tartott, korábbi díjazottak közé.
