Bűbájos levendulabirodalmat rejt a tallósi határ – KÉPEKKEL

2019. június 22., 16:40

A Felvidéken nincs nagy kultúrája a levendulatermesztésnek, mégsem létezik olyan ember, akit ne bájolna el a lila színű növény édeskeserkés, fanyar illata és káprázatos, szűziesen szép, a provanszi vidéket felidéző formája. Ha a mátyusföldi Tallós felől Dunaszerdahelyre haladunk, egy jelzőtábla mutatja, hogy alig háromszáz méterre a forgalmas főúttól egy bűbájos levendulabirodalom rejlik.

levendula13.jpg
Horváth Szomolai Andrea
levendula13.jpg
Horváth Szomolai Andrea
levendula18.jpg
Horváth Szomolai Andrea
levendula17.jpg
Horváth Szomolai Andrea
levendula12.jpg
Horváth Szomolai Andrea
levendula15.jpg
Horváth Szomolai Andrea
levendula14.jpg
Horváth Szomolai Andrea
levendula19.jpg
Horváth Szomolai Andrea
levendula16.jpg
Horváth Szomolai Andrea
levendula10.jpg
Horváth Szomolai Andrea
levendula9.jpg
Horváth Szomolai Andrea
levendula8.jpg
Horváth Szomolai Andrea
levendula7.jpg
Horváth Szomolai Andrea
levendula5.jpg
Horváth Szomolai Andrea
levendula4.jpg
Horváth Szomolai Andrea
levendula3.jpg
Horváth Szomolai Andrea
levendula2.jpg
Horváth Szomolai Andrea
levendula1.jpg
Horváth Szomolai Andrea

A levendula az egyik legsokoldalúbban felhasználható gyógynövény. Elsősorban illóolaj formájában használják, kiváló aromaterápiás hatása miatt. Európába a Rómaiak hozták be, az ókorban ez a növény a szépségápolás meghatározó növénye volt. Latin neve is innen ered: lavare - mosni. Többféleképpen használták: bőrre kenve, fürdővizet illatosítottak vele, szappant készítettek belőle, de akár száraz virágát a földre szórva is illatosítottak vele. A néphit szerint a levendula távol tartja az ártó, rontó erőket, szellemeket. Ezt a levendula erős illatával magyarázták.

Már a 13. és 14. századból vannak feljegyzések, melyek megemlítik, hogy akinek a kesztyűje bőven és nagy mennyiségben szívott magába levendulaolajból, azoknak a szervezete sokkal ellenállóbb volt a pestissel szemben. Az ókori görög, római és Karthágóból származó leletek arról tanúskodnak, hogy az akkori fürdőkben gyakran mártóztak meg levendulában. Egyiptomban balzsamozáshoz használták, Angliában a pestisjárvány idején a csuklóra kötözve viselték. Évszázadokon keresztül használták, mint fájdalomcsillapító, görcsoldó, nyugtató, idegrendszert erősítő szer. Használták még rüh és moly ellen, ficam gyógyítására, rovarcsípésre, fogfájás ellen.

A 20. század elején a levendula gyógyszerként használatos, hasmenés, köhögés, fejfájás ellen, a II. világháborúban pedig sebfertőtlenítőként. Igen magas illóolaj-tartalma van, melyet lepárlással nyernek. Virágként leszedve és csokorba kötve, vagy virágpárnát készítve rengeteg mindenre felhasználható.

Képgalériánk a tallósi Levanderia ültetvényen készült. Tekintsék meg velünk ezt a varázslatos szépségű tájat.

Rémes Ferenccel, a Levanderia cég és az ültetvény tulajdonosával és megálmodójával készült riportunkat a Magyar7 lap következő számában olvashatják.