Bottyán Szilvia és kis csapata

A szakközépiskola pincér-szakács tagozata azonban az ezt megelőző időszakban is kupát kupára halmozott. Mi a siker titka? – erről beszélgetek az iskola kertjében a szakoktatóval és diákjaival, Jana Muchovával, Kraus Adriánnal, Dobročka Benjaminnal és Tuloky Viktorral.

"Szilvia néni emlékgyűrűjének talán jobban örültünk, mint a kilenc kupának" – emlékezik vissza a versenyre Adrián. Hiszen a Tóth Jutka-emlékgyűrűvel a mesternő pedagógiai és szakmai tevékenységét ismerték el. A díjat a Szabadtűzi Lovagrend ítéli oda minden évben az arra érdemesnek. Megérdemelte, állítják a tanítványok, hiszen kevesen fektetnek annyi energiát a velük való foglalkozásba, mint éppen ő, akit bármikor, még a hétvégén is felhívhatnak, ha tanácsra van szükségük. Egybefogja a csapatot, hagyja kibontakozni a diákokat.

A mesternő elmondja, hosszú volt az út a szakácsmesterség oktatásáig. Apja tanácsára iratkozott a gépipari szakközépiskolába, de már az első évben rájött, hogy nem érdekli a gépészet. Mivel jó kislány volt, végigcsinálta, emlékezik vissza akkori énjére. Fiatal lányként sokat sürgött a konyhában édesanyja mellett, és amikor férjhez ment, egy ismert helyi sütőasszony lett az anyósa. Rengeteg fortélyt ellesett tőle, amíg otthon volt a gyerekekkel. Amikor a gyerkőcök felcseperedtek, a helyi cukrászdában vállalt munkát. Sokat tanult, főleg kitartást, hiszen előfordult, hogy 24 órát dolgoztak egyfolytában.

Mindeközben elvégezte a vendéglátóipari szakiskolát. Amikor végzett, azonnal meg is hívták mesternek a szőgyéni szakközépiskolába, pincér-szakács szakra. Időközben munka mellett megszerezte a tanári diplomát is, és amikor a szőgyéni iskolát összevonták a párkányival, ő is Párkányba igazolt.

"Mindig voltak ügyes tanítványaim, de a mostani másodikos csapattal öröm együtt dolgozni. Ők négyen alkotják a sikeres csapat magját, amelynek összetételéből rögtön kiderül, hogy több fiú alkotja, mint lány. De ez a mai korban talán természetes dolog. A fiúk alázatosabbak, kreatívabbak, nagyobb az állóképességük. A lányok viszont a pincérszakmában jobbak. Persze, azért mindig akadnak kivételek" – teszi hozzá a mesternő.

Kraus Adrian informatikát tanult, ám mindig is a szakácskodás vonzotta. Iskolát váltott, és nem csak a sikerek alapján ítéli úgy, hogy jól döntött. Önszorgalomból a világhálón kutat különleges ételek után, hogy aztán a látottakról együtt gondolkodjanak a szakoktatóval, hogyan tudnák ezt hazai körülmények között elkészíteni.

Az egyetlen lány a csapatban Jana Muchová. Ő azon egyszerű oknál fogva jár magyar iskolába, hogy tavaly nem nyílt szlovák osztály a gyér jelentkezés miatt. Nem is tudott magyarul, árulja el tört magyarsággal, de mostanra nagy előnynek tartja, hogy beszéli ezt a nyelvet is. A pincérszakma vonzza erősebben, s azt is elárulja, hogy az iskola után külföldre szeretne menni, majd visszatérve vállalkozást alapítani.

"A testvérem is szakács, sokszor versenyzünk. Meg akarom mutatni neki, hogy én vagyok a jobb! – kapcsolódik be a beszélgetésbe Dobročka Benjamin. – Ez persze nem komoly, csak afféle testvéri rivalizálás. Nem elég a rátermettség és a kreativitás, tanulni is kell a szakácsszakmát, mert az élelmiszeripari technológia alapjainak ismerete nélkül nem lehet jól főzni." Talán ezért is a szaktantárgyak a kedvencei. A jövőről elég biztos képe van, Indiába szeretne menni, mert ott bátrabban bánnak a fűszerekkel, s tőlük sokat lehet tanulni.

"Az is fontos, hogy ezek a gyerekek stressz és lelki teher alatt is a maximális teljesítményt tudják nyújtani, és megőrzik a lélekjelenlétüket – folytatja a mesternő. – Beninek például az egyik versenyén elégett a hús a grillen. Melegen akarta tartani, de valaki véletlenül magasabb hőfokra állította.
– Igen, akkor azt hittem, itt a vég – veszi át a szót Beni –, de újrakezdtem, és a másodjára sütött húsom sokkal omlósabb, kívül ropogósabb lett, mint az előző.

Tuloky Viktor kis kora óta hallja a „szakács lesz ebből a fiúból” megjegyzéseket. Nem is meglepő, hogy vonzódik ehhez a szakmához, hiszen anyukája egy ismert étteremben szakácsnő. Ő az iskola elvégzése után hajóra szeretne menni, nyelveket tanulni, nemzetek gasztronómiájával ismerkedni, hogy aztán a külföldi tapasztalatokra építve itthon saját vállalkozást alapítson.

"Mindig is partnerként igyekszem kezelni a tanítványaimat. Meg is érdemlik a bizalmat, hiszen a tanulás és a versenyek mellett mind az öten dolgozni is járnak a hétvégeken" – dicséri diákjait a mesternő a beszélgetés végén.

Bottyán Szilviát és diákját márciusban az a megtiszteltetés érte, hogy Benjaminnal együtt felszolgálhatott a Michelin Guide díjátadó gála vacsoráján Budapesten. Az eseménysorozat nyitányaként Európa négy Michelin-csillagos séfje, valamint a magyar sztárséfek közösen tartottak mesterkurzust, amelyen a párkányi szakközépiskola kilenc diákja is jelen lehetett.

(A Magyar7 c. hetilap 2018/24. számában jelent meg.)