Borult a tervezett forgatókönyv: „pszichoshow” Csernus Imrével Komáromban
A főszervező, Bödők Gergely történész újabb vendége, Csernus Imre pszichiáter iránti nagy érdeklődés miatt november 9-én a megszokott törzshelyéről, a RÉV-Magyar Kultúra Házából a tágas nézőtérrel és erkéllyel bíró „Matica-székházba” költözött át a Kikötő-Polgári Szalon beszélgetőestje. Magyarország egyik legismertebb, sajátos módszereiről elhíresült elmegyógyásza most sem hazudtolta meg önmagát, s a műsorvezetőn kívül a színpadra kimerészkedett nézőkkel is nagytudású, magabiztos, laza stílusú showmanként játszott. Végül kedvesen dedikálta a rajongói által a találkozóra magukkal vitt könyveket.
Mit köszönhet a kapcsolatainak és van-e tanulsága a válásainak? Miért költözött Noszvajra, és mit nyert a fővárostól való távolsággal? Ki az, akin nem tudott segíteni, és van-e emiatt lelkiismeret-furdalása? Nem félt-e attól, hogy kíméletlenül őszinte, arrogáns stílusa taszítani fogja a nézőket? Milyen játszmákat játszanak a nők és a férfiak, s miként lehetünk kiegyensúlyozott felnőttek? Lehetünk-e egyáltalán boldogok, hogyan élhetünk igazán, és mit tehetünk magunkért?
A rendezvény beharangozójából kiderült, hogy Bödők Gergely ilyen és ehhez hasonló kérdéseket szeretett volna feltenni Csernus dokinak, aki azonban rögvest átvette az irányítást azzal, hogy nem a színpadon levő asztal mögött, hanem inkább az előtt, a hallgatóságához közelebb ült le.
Az est alaphangulatát megadott nyitány után kiderült, hogy a műsorvezető alaposan felkészült vendége eddigi tevékenységéből, s a könyveiben olvasottakhoz igyekezett illeszteni a kiválasztott témákat, boncolgatva félelmeinket, függőségeinket és az azokkal kapcsolatos esetleges megoldásokat.
Csernus doki mosollyal az arcán figyelte próbálkozásait, s bár időnként neki is átengedte a szót, a „karmesteri pálca” mindvégig nála maradt, s javarészt borult a betervezett forgatókönyv.
Sőt, miután őt rábírta, hogy ereszkedjen négykézlábra, a hátán ülve magyarázta el, milyen is az, ha valaki gyáva, megalkuvó és méltatlan módon él egy párkapcsolatban, amiből ilyen-olyan okból nem mer kilépni.
Arra is kíváncsi volt, hogy a nézők mennyire bátor felnőttek, s közülük hányan mernek a színpadra lépve beszélgetni a saját problémáikról. Akadt egy tűzről pattant, szókimondó hölgy, aki azt ecsetelte, hogy egy másik nő miatt miként lépett le a tőle ifjabb élettársa. A doki szerint felesleges időt töltött a „gyerekesen viselkedett pöccsel”, aki vélhetően nem a nőt, hanem az őt kiszolgáló anyát látta benne, s „kinek lenne kedve az anyjával szexelni…”.
Kifejtette, hogy egy-egy párkapcsolat végét nem kell traumaként felfogni, s aki el akar menni, annak ki kell tárni az ajtót. Ahelyett ugyanis kinyílik majd egy másik ablak vagy ajtó, amelyen át egy érettebb személy sétálhat be az életünkbe, aki bennünk nem csak a támaszt keresi.
Azt tanácsolta: szeressük-becsüljük magunkat annyira, hogy egy rossz kapcsolatban hangosan, őszintén ki merjük mondani mindazt, ami a konfliktusaink forrása!
Hangsúlyozta: a jó párkapcsolatok megtartásáért pedig ugyanúgy, ahogy a fogainkért naponta teszünk azok megmosásával, szintén minden nap tennünk kell az intimitás terén, például öleléssel, csókkal, cirógatással, kedves szavakkal, akár reggeli kávéfőzéssel a másiknak…
Úgy látja, hogy a magyarok körében túl sok a búval b….tt, pesszimista, önostorozó ember, akik nem a félig teli, sokkal inkább a féli üres poharat veszik észre. Ez a tény is visszavezethető arra, hogy nem akarunk-merünk beszélni a valós gondjainkról, ahelyett csak nyelünk, hallgatunk tűrünk. Ha pedig mégis megszólalunk, akkor a környezetünk elvárásaihoz igazítjuk a mondanivalónkat, pedig
Egy általa színpadra szólított fiatalasszonynak pedig a szemébe mondta: „kiherélte a saját kisfiát”, vagyis megfosztotta őt a sikerélménytől, s így csökkentette az önbizalmát azzal, hogy helyette – akár jószándékból – elvégzett olyan feladatokat, amelyeket annak kellett volna.
„Az önbizalom ugyanis sikerélményekkel fejleszthető, s ha a szülők azokat elveszik a gyereküktől, akkor belőlük kényelmes, lusta, bizonytalan…felnőttek válnak, akik majd besz..nak a váratlan érzelmi helyzetekben. Ők az életük valamennyi területén képtelenek lesznek döntéseket hozni, s kiállni önmagukért.”
Leszögezte: az életből lehetetlen kizárni a tévedéseket, fájdalmakat, mert azok is hozzátartoznak, s attól, hogy azokról nem beszélünk, csak növeljük az általuk kiváltott, nekünk ártó feszültségeket.
Azt is megtudtuk, hogy bár régebben inkább az érzelmi konfliktusok kezelésére fogékonyabb nők jártak pszichológushoz, manapság egyre több férfi is igényli a szakemberek segítségét. Amiatt pedig nemtetszését fejezte ki, hogy „töke lett a menyasszonynak”, vagyis odahaza sok nő hordja a nadrágot – átvette a dolgok irányítását. Azt sem tartja helyénvalónak, hogy az életünk olyan fontos velejáróit, mint a szex, öregedés, halál…, tabusítjuk, azokról nem merünk nyíltan beszélni.
mutatott rá. Példaként olyan bűnözőket hozott fel, akikről az ismerőseik sokáig azt hitték, hogy milyen kedves, szerény, csendes emberek, és csodálkoztak a váratlan extrém tetteik elkövetésekor.
Az utódaiknak szexuális felvilágosítást nyújtani akaró szülőket pedig arra figyelmeztette, hogy az efféle tanácsadás csak akkor működik, ha azt a gyerekeik kérik, ezért némi kedvcsináló témafelvetés után ajánlatos kivárni, hogy a folytatást majd ők igényeljék.
A nagy kérdésre, hogy szerinte mi minden kell a boldogsághoz, azt felelte: olyan dologgal foglalkozzunk, amiben igazán hiszünk, s arról sose mondjunk le, továbbá kölcsönösen figyeljünk egymásra a párunkkal, továbbá ne irigyeljük a tőlünk sikeresebb, tehetősebb embertársainkat, s mindig legyünk képesek őszintén beszélni a problémákról, valamint megoldani a félelmekkel teli helyzeteket is. Az élet értelmével kapcsolatban pedig megfogalmazta:
