„Locsolásért jár egy …nyuszi”

Sok-sok nyuszi, ajtódísz és természetesen tojás készült különböző alapanyagokból és technikával. A kisebb gyerekek mellett ott ültek a szülők, sokszor besegítve, mikor a kicsi kezek számára még bonyolultnak bizonyult némely mozdulat. A nagyobbacskák már gyakorlottan nyúltak az ecsethez, ollóhoz, fonalhoz, vesszőhöz.

„7 éve minden évben megrendezzük a faluban a Húsvétvárót. Az helyi önkormányzat kulturális bizottsága és a Pozsonyeperjes Polgári Társulás nagy hangsúlyt fektet a gyerekek szabadidős tevékenységének megszervezésére. Nemcsak húsvét előtt, hanem évente több alkalommal szervezünk kézműves foglalkozásokat a kicsiknek, általában az iskolai szünetek alatt” - mondta el Rebro Ágota, a polgári társulás elnöke. Kiemelte a több éve minden nyáron megvalósuló tábort, ahol tavaly 70 gyerek tanulhatta meg játékos formában a népi mesterségek alapjait. A szünidei játszóházaknak a szülők is nagyon örülnek, hiszen tudják, gyermekük jó helyen van, amíg ők dolgoznak.

A gyerekekkel egyrészt helybeliek foglalkoztak, többek között Ágh Erzsébet, mindenki Böbe nénije, aki hosszú éveken át népművelőként tevékenykedett a faluban. Most is nagyon aktív, a bábozáson kívül ott van minden játszóházban, kézműveskedik a gyerekekkel. Az idei Magyar Kultúra Napján Csemadok Közművelődési Díjjal ismerték el munkásságát. Rajta kívül a polgári társulásból és a szülők közül is többen bekapcsolódtak a foglalkozásokba.

A szervezők minden foglalkozásra „külsős“ kézműveseket is meghívnak. Volt már agyagozó, szövőnő, kosárfonó és más is. Most az alsószeli kosárfonók jöttek el. Szomolai László és felesége, Adrianna nagyon közkedveltek a húsvéti játszóházban, gyakran hívják őket. Főként természetes alapanyagokat használnak a díszek  elkészítéséhez. Az asztaluk tele volt vesszővel, fával, mohával, hullámos papírral, textillel.

A fahasábon üldögélő nyuszi és a vessző alapú barkás ajtódísz mellett tojásokat is díszítettek a gyerekek. A papír, fonál, szalvéta és festék számtalan lehetőséget nyújtott az alkotásokhoz. A gyerekek nagyon élvezték, mindent ki szerettek volna próbálni. Nem is nagyon akartak beszélgetni, annyira belemerültek a munkába.

A 9 éves Cseh Karolina, miközben a kontyába tűzött 3 száradó tojás után a negyedikre tekerte a színes fonalat, azért elmondta, hogy ők anyuval otthon is festenek a locsolók számára hímes tojást. Sőt, már készen is van, ahogy a mézeskalácsot is megsütötték már.

A kérdésre, hogy számukra mit jelent, miért jó és egyáltalán, mi a húsvét, a 7-10 évesek legtöbbje röviden, de őszintén válaszolt:

Olyankor együtt vagyunk, mindenki otthon van. Ezért jó. Elmegyünk a nagymamához és a dédihez is, hogy megöntözzük. De volt olyan válasz is, hogy "Mi nem járunk locsolni, kirándulni megyünk".

Mások szerint az a legjobb, hogy lehet tojást festeni. Az is jó, hogy meglocsolnak. Azért ünnep, mert az Jézus feltámadása.

Amikor jönnek a bácsik öntözni, addig anyu nem engedi nekik, amíg el nem mondják a verset. Akkor aztán kapnak piros tojást. Nem tudom, miért locsolkodnak húsvétkor....

A szomszédba járunk meg a rokonokhoz. Az osztálytársaimat nem szoktam megöntözni.

Az iskolában tanultunk a tyúkról, mert a tojás miatt fontos .... de azt nem tudom, miért adunk tojást a locsolásért... volt a válasz a kérdésre.

A 10 éves Csiba Matyi két öccsével és édesanyjával érkezett. Õ nagyon készségesen elmagyarázta: „A húsvét egy ünnep, és ez az ünnep arról szól, hogy Jézus feltámadt. Húsvétkor az a szokás, hogy  a fiúk elmennek locsolni a lányokhoz, a lányok meg adnak a fiúknak hímes tojást a locsolásért. Az emberek ilyenkor böjtölnek, ami azt jelenti, hogy nem esznek húst. De ezt inkább csak a felnőttek csinálják, nem a gyerekek.“ Elmondta locsoló versikéjét is, pajkos mosollyal az arcán.

„Korán reggel elindultam,

Se nem ettem, se nem ittam.

Térdig jártam már a lábam,

Hogy öntözzek, alig vártam.

Piros tojás, fehér nyuszi.

Locsolásért jár egy ... nyuszi!“