Benyovszky Móric királysága egy utazó szemével
Ismét elkezdődtek a Vándor Láss Estek Dunaszerdahelyen. Szeptember 25-én a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ bábtermében Szeles Pál Ildikó madagaszkári útjáról szóló előadását hallgathatták meg az érdeklődők.
A társulás nevében az est háziasszonya, Kozmér Katalin köszöntötte a közönséget és az előadót. A Vándor Láss 2006-ban alakult, és azóta számos túrautat szervezett kis létszámú csoportoknak. Vándorok százaival láttatták meg nemcsak a külső világ szépségeit, de ezáltal a lélek belső útjai felé is segítették megtenni az első lépéseket.
„Otthon vagyunk a sziklákon, erdőkben, párás esőerdőkben, sivatagban, gleccsereken, nyeregben és a föld mélyén, de a forró tengerparti homokban heverészve is élvezni tudjuk a pillanatot. Vándorok vagyunk, akik együtt vagy külön keressük, járjuk az utunkat“ – írják magukról a honlapjukon.
Világot látni csodálatos, ám nem juthat el mindenki mindenhová. Ezért is szervez a Vándor Láss előadói esteket, amelyeken érdekes útibeszámolók hangzanak el. Egy ilyen élvezetes élménybeszámolónak lehettek tanúi az érdeklődők a szeptemberi Vándor Láss Esten is, ahol Szeles Pál Ildikó madagaszkári útjáról mesélt.
“Vágsellyei gyerek vagyok, a galántai gimibe jártam. 21 évesen kezdtem utazgatni, mert a történelem és a régészet vonzott. 1989-ben a Szovjetúnióval indítottam, majd következett Görögország és fokozatosan bebarangoltam Európát. Majd a Közel-Keletet kezdtem meghódítani és 2008-ban nagy szerelmemet, Dél-Amerikát, majd Ázsiát. Utaim folyamán naplót írok, néha cikkezek és alaposan felkészülök előttük, annak ellenére, hogy 2008 óta szervezetten utazom“ – mondta el Szeles Pál Ildikó.
„Megmozgatta a fantáziamat Benyovszky Móric személye. Úgy éreztem, kutya kötelességem kicsit megérteni őt. Valahol el kellett kezdenem. Elmentem hát Madagaszkárra."
2016 szeptemberének végén indult egy kisebb csapattal a malgasok lakta volt francia gyarmatra. Madagaszkár fővárosa, Antananarivo teljesen más képet mutatott, mint amilyenhez az európai ember hozzászokott. Az ország a legszegényebbek közé tartozik, ez látszik mind az épületeken, mind az embereken. A szállodák helyett kisebb, egyszerű épületek szolgálnak a turisták elszállásolására. Puritán berendezéssel, mindenféle luxust mellőzve.
„Már az első reggel, kitekintve az ablakon feltűnt, hogy mekkora a nyugalom. Senki se rohant, nem sietett sehova. Semmiféle dudálás, se idegeskedés“- meséli Szeles Pál Ildikó. A helyi idegenvezető megmagyarázta, miért is van ez így: „Nektek van órátok, nekünk meg időnk van. Ez ilyen egyszerű.“
A közönség sok érdekes dolgot tudhatott meg a madagaszkári étkezési szokásokról, a természetről, az állat- és növényvilágról. Betekintést kaphattak a malgasok életébe, szokásaiba. Az előadás alatt vetített képek szavak nélkül meséltek a madagaszkári emberek nagy szegénységéről, az előadó pedig arról, mekkora szeretet, béke és szorgalom van ezekben az emberekben.
Szeles Pál Ildikó gróf Benyovszky Móric fordulatos, gyakran viszontagságos életét is röviden összefoglalta. A nagy utazót sorsa Madagaszkárra vetette, és Benyovszky barátságos, gondoskodó viselkedését a malgasok azzal hálálták meg, hogy kikiáltották a magyar arisztokratát Madagaszkár királyává. Kár, hogy ezt az európai nagyhatalmak nem fogadták el, így a sziget francia gyarmat lett, 1992 óta pedig önálló parlamentáris köztársaság.
„Mikor odaértünk, megdöbbentünk a nagy szegénység láttán, de mikor hazaindultunk, azért éreztünk szomorúságot, hogy el kell hagynunk ezt a nyugalom szigetét, és vissza kell menni a pénzorientált, rohanó világba“ – mondta az előadást követő beszélgetésen Kovács Julianna, aki az előadó társa volt a madagaszkári úton.
Megtudtuk, hogy Szeles Pál Ildikó és Kovács Julianna nemsokára egy újabb kalandra indulnak. „Október 13-án repülünk a Selyemút üzbegisztáni részére. Buhara, Samarkand, Xiva és a kiszáradt Aral-tó lesz az úticélunk. Tizenkét napra megyünk, a vízum megvan, kezdünk lassan pakolni.“
