2021. október 6., 08:36

Belső lelki-társadalmi gerinc nélkül nincs tisztességes jövő

Október 5-én a Pro Futuro Hungarica polgári társaság és a pozsonyi Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ szervezéseben került sor Csáky Pál Büszkeség és harag és Orisko Norbert A természet vadvirága című könyvének közös bemutatójára. A két könyvbemutató társrendezvényeként a résztvevők Peczár Károly fotókiállításának finisszázsát is megtekinthették.

Csáky Büszkeség és harag
Venyercsan Pál, a Liszt Intézet igazgatója, Oriskó Norbert és Csáky Pál
Fotó: A szerző felvétele

Venyercsan Pál, a Liszt Intézet igazgatójának üdvözlő szavai után először Csáky Pál beszélt legújabb kötetéről, amely három hosszabb beszélgetés átiratát tartalmazza. A kötet első része a rendszerváltás és az azt követő évek történéseit, a második rész az 1993 és 2006 közötti időszak eseményeit, a harmadik pedig a 2007 és 2020 közötti időszak történéseit elemzi interjúk formájában.

A szerző a könyv bevezetőjében azt írja, a vele készült beszélgetések teljes változatainak közreadásával azt szerette volna elérni, hogy az olvasó átfogóbb képet kapjon az 1989-2020 közötti időszakról,

mivel fontosnak tartja, hogy az utókor számára rögzítve legyenek ezek a történések, s üdvözölné azt is, ha mások részéről is megjelennének hasonló visszaemlékezések, ugyanis „kötelességünk lenne feldolgozni a kort, amelyben éltünk és dolgoztunk, s kötelességünk elszámolni tetteinkkel és esetleges mulasztásainkkal is”.

Csáky szerint egy korszak lezáródik a felvidéki magyar közéletben és a felvidéki magyar politikában is, s úgy gondolja, úgy tisztességes, ha egy elszámolás kerül erről az asztalra.

Én ezt két kötetben teszem meg, az első már megjelent a most bemutatott Büszkeség és harag címmel, a második jövő év elején remélhetőleg kikerül a nyomdából A penge élén címmel”

– nyilatkozta portálunknak Csáky Pál. Mint mondta, ezeket a köteteket szeretné átnyújtani az olvasóközönségnek, mindenkinek, akit érdekel a felvidéki magyar sors. „Talán el kell gondolkodnunk azon, hogy mit csináltunk jól, és mit kevésbé jól az elmúlt harminc évben, és talán ez folytatás is lehet az elkövetkező időszakra” – fűzte hozzá Csáky, aki szerint szembenézni a társadalmunkban kialakult torzulásokkal, a korrupcióval és a hazugságok tömegével saját közösségünkön belül is, harcolni az igazság győzelméért és a közösség erkölcsi-szellemi megtisztulásáért nagy feladat volt.

Ráadásul egy olyan turbulens időszakban, amikor csak kevesen látták át, hogy itt egy olyan belső lelki-társadalmi gerinc megtartásáról és megerősítéséről van szó, amely nélkül nincs tisztességes jövő egyetlen közösség számára sem.”
A természetnek tövises vadvirága vagyok én

A rendezvény második részében egy igazi Petőfi-rajongó, Oriskó Norbert beszélt a Természet vadvirága című kötetéről, ami egy sajátos Petőfiról szóló kötet egy informatikus szemével. Ki másnak juthatna eszébe, hogy számba vegye hányszor fordul elő a lánglelkű költő verseiben a „virág” és a „haza” szó. S az eredmény? Alig hihető, de kettejük versenyéből a virág szó kerül ki győztesen.

Oriskó Norbert és Csáky Pál
Fotó:  A szerző felvétele
Petőfi Sándor rövid élete során az emberi élet teljességét valósította meg. Része volt jóban, rosszban, nyomorban, szerelemben, kudarcban egyaránt, ezért Petőfi Sándor összes költeményét akár úgyis használhatjuk, mint egy bibliát”

– mondta Oriskó hozzáfűzve, természetesen nem a szentírás helyett, hanem amellett. Petőfi életműve és életpályája azt mutatja, hogy a legtermészetesebbtől az egyszerű virágtól hogyan lehet eljutni a legbonyolultabbig, a hazáig, írja Duray Miklós a kötet utószavában. S tulajdonképpen erre utal a kötet címe is, ami az egyik Petőfi-vers címe, mondja a szerző hozzáfűzve, sokan nem tudatosítják, hogy Petőfi valójában egy viráglelkű költő. „Tőle ered a közismert szólás is: Ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet” – fűzte hozzá Oriskó.

A tavalyi év során megjelent kötettel a szerző – egy kicsit előre tekintve – elsősorban Petőfi születésének 200. évfordulója előtt kívánt tisztelegni.

Úton

Peczár Károlyról azelőtt kevesen tudták, hogy a fotózás a hobbija. Pedig, amint azt egyszer maga mesélte, évekkel ezelőtt, a fényképezőgép mindig ott lógott a nyakában, hogy lencsevégre kapja mindazt, ami út közben megérinti a lelkét. Aztán úgy alakult, hogy hosszú évekre szögre akasztotta a fényképezőgépet, mígnem néhány éve újra leakasztotta azt, hogy megörökítse a szépet, ami útjai során a szemébe ötlik, hogy aztán a képein mi is rácsodálkozhassunk azokra.

Peczár Károly
"Megpróbálom a teremtett világban észrevenni a szépet, és azt a továbbadni."
Fotó:  A szerző felvétele

Azt mondja, gyerekkorában arról álmodozott, hogy egyszer majd világhírű fotós lesz, bejárja a világot, és a National Geographicnak fog fotózni „Én mindig istenkereső ember voltam, s a fotóimat igyekeztem mindig úgy készíteni, hogy legyen bennük egyfajta rejtett üzenet. Megpróbálom a teremtett világban észrevenni a szépet, és azt a továbbadni” – mondta. A fotóit nem árulja, egy barátja ötlete alapján, a kiállításokon megvásárolhatók ugyan a képei, de az így befolyt összeg mindig karitatív célra megy, a pozsonyi kiállításon megvásárolt képek konkrétan a pozsonyi gyermekrákkórház javára.

Azt mondja, ha címet kellene adnia a kiállításának, az Úton címet adná, mert a fotók, mindig úton, útjai közben készültek. „S ha egy mottót is adhatnék a kiállításnak, akkor József Attilát hívnám segítségül: Az Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot”.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.