Barantások és szablyások
Október 27-e és 31-e között a Gömörpéterfala melletti völgyben találkozott a Felföldi Baranta Szövetség a Felvidéki Szablyavívó Iskolával, hogy őszi edzőtábor keretében csiszolják szablyavívó tudásukat a barantások. A szakmai találkozón a szablyavívó iskola két mestere mutatta be az fogásokat.
A baranta a magyar hagyományokra épülő harcművészet, amely a legősibb gyökerekig nyúlik vissza. A szittya (szkíta) kortól egészen a huszárok koráig magába foglal minden hagyományos magyar harcmodort. Felvidéken a baranta határozottan a kutatásokra épül, és a mai napig pásztoroktól gyűjthető, tanulható.
A Felföldi Baranta Szövetségnek hét fő fegyverneme van: szablya, íj, karikás ostor, bot, hajító fegyverek, fokos, magyar népi birkózás.
És alapvetően két harcmodorból áll, a katonaiból és a népiből. A katonaihoz tartozik például az íjászat, vagy a szablyavívás, a népihez pedig a botozás vagy az ostorozás.
Molnár Attila, a Csenkey Baranta vezetője elmondta, nagyon örülnek, hogy sok év kihagyás után idén újra visszatérhettek a korábbi székhelyükre.
– A táborba a felvidéki barantások mellett magyarországi résztvevők is érkeztek. Rendkívül tartalmas négy napot töltöttünk együtt. Az első nap csak a szablyáról szólt. Formagyakorlatokkal kezdtünk, majd a védéseket, a vágásokat és a vívást gyakoroltuk. De egyéb programokkal is készültünk. A hétvégére szerveztük Szántai Lajos előadását, aki a
Hunyadiakról és a harcművészetről adott útmutatást számunkra. Nagy örömükre szolgált, hogy Szántai Lajos másnap is visszatért a táborba négy gyermekével, ugyanis mindkét fia barantázik.
Ő maga is szablyát fogott és beállt edzeni, ami nagy élmény volt számunkra. Szombaton pedig az edzéseket követően a székely önrendelkezésért mi is meggyújtottuk a szertüzet – részletezte a csapat vezetője, hozzátéve, hogy a szertűzgyújtást mindig a nemzeti imánk és népdalok eléneklése kíséri.
– Azoknál a gyerekeknél, akik ebben a szellemiségben nőnek fel, észrevehető, hogy rengeteg népdalt ismernek, érdeklődnek a magyar népi kultúra iránt. De a legkisebb barantások is nagy érdeklődéssel tanulják a népdalokat. Ez nagyon jó érzéssel tölt el mindnyájunkat – fűzte hozzá Molnár Attila.
A negyedik nap ellátogattak Kassára, II. Rákóczi Ferenc sírjához és a rodostói házhoz, valamint Késmárkra, Thököly Imre sírjához. Ezzel zárult a tábor.
Molnár Attila szerint a baranta jócskán túlmutat a harcművészeten, hiszen a tagoknak ismerniük kell a magyar népdalokat, népmeséket, néptáncot, a rovásírást; egyszóval mindent, ami a magyar népi műveltséggel összefügg, azt próbálják a mindennapjaikban megélni és továbbadni a következő generációnak. Emellett azért is nagyon jó a baranta, mert a mai világban a gyerekek igencsak mozgásszegény életet élnek, a szabadidejük nagy részét a számítógép előtt töltik. A fegyverforgatás gyakorlásával viszont kimozdítják őket a passzivitásból, kicsit mozognak, sportolnak, emellett jól érzik magukat a közösségben.
Az egerszalóki Rakota László a hagyományőrzés által jutott el a barantához.
– Egész életemben mozogtam, sportoltam. Labdarúgással kezdtem, aztán elindultam a harcművészetek irányába. Megismerkedtem a karatéval, majd 2000-ben bekerült az életembe a baranta, amit most már több mint húsz éve űzök. Bár már nem járok versenyekre, de a közösség miatt szeretek részt venni az eseményeken, számomra ez jelenti a közösségi élményt – magyarázta László.
A barantások rendszeresen összejárnak a néptáncosokkal, eljárnak táncházba, a Kassai Lovasíjász Iskolával közös edzéseket tartanak, és próbálnak olyanoktól tanulni, akik egyféle fegyvernemet használnak, és abban magas szintet képviselnek. A Felvidéki Szablyavívó Iskola, ahogyan a neve is jelzi, kizárólag a szablyára specializálódik.
Viszont mindenképpen kölcsönös tudásátadásról van szó, hiszen mi is tanulunk tőlük, illetve szeretnénk közösen létrehozni egy olyan csoportot, amelyben a magyar kultúrával foglalkozó hagyományőrző csapatok együtt tudnak működni.
Dávidot a vívásban nem a versengés ösztönzi, hanem a magyar kultúra éltetése. Úgy véli, ezzel a tevékenységgel nap mint nap hozzájárul a magyarság megmaradásához, megerősödéséhez, és azt szeretné, ha ezzel a szellemiséggel minél többen azonosulnának a Felvidéken.
Éles Mátyás, az Országos Baranta Szövetség elnöke szerint az ilyen találkozók lényege, hogy a kölcsönös tudásátadás mellett tagjaikból közösséget kovácsoljanak.
– A jövőben szeretnénk szorosabban együttműködni a szablyavívókkal is. December elején szervezünk egy versenyt, ahova már meghívtuk az iskola tagjait, illetve a februári, 17. Balassi Kupára is várjuk őket Pozsonyba, amelyre mintegy 120 versenyző érkezik az egész Kárpát-medencéből. Tehát hosszú távú kapcsolat kialakítása a célunk – jegyezte meg.
Mátyás több mint 13 évvel ezelőtt kezdett barantázni. Szerinte mást jelent a baranta Magyarországon és mást a határon túli területeken.
– Az elcsatolt országrészeken sokkal erősebben jelenik meg a nemzeti identitástudat, mint Magyarországon. A néptánc, a népdalok, a népmesék ismerete a vizsga része, ezeket természetesen mindnyájunknak tudnia kell. De a határon túli magyaroknál hatványozottan fontos az, hogy a barantán keresztül megéljék a magyarságukat – tette hozzá.
A szervezők szerint a baranta fő üzenete, hogy ki lehet lépni a mai globális mókuskerékből, lehet másként is élni és a következő generációnak valós értéket továbbadni.
„Az igaz ügy örökre veszve nem lehet. A szó nem szabadítja meg hazánkat, csak a tett.” Görgei Artúr gondolataival a barantások is azonosulni tudnak. Molnár Attila ennek jegyében állította össze a Magyar Honvédség megalakulásának 175. évfordulója alkalmából a magyar huszárságot bemutató 2024-es A3-as méretű naptárt is, amelyet Kenyeres Réka festményei és Babucs Zoltán hadtörténész szövegei színesítenek.
Megjelent a Magyar7 hetilap 45. számában.
