Azokért, akik soha nem térhettek haza
Nagymagyaron október 7-én ünnepélyesen átadták a Hősök Parkját és felszentelték az itt elhelyezett táblát, amelyet az első világháború nagymagyari áldozatainak emlékére állíttatott a település kulturális közössége. A frontról akkor 41 embert hiába várt haza a családja. A Nagymagyari Kulturális Közösség az emlékparkot a Bethlen Gábor Alapból nyert támogatásból, valamint Nagymagyar község és a helyi vállalkozók segítségével tudta kialakítani.
Az ünnepségre a nemrég megújult és megszépült országzászló körül kialakított parkban került sor. Naszvadi Sándor esperesplébános a hősöket méltató szavai után felszentelte az emléktáblát. Az emlékezés koszorúját Csicsay Ottó, Nagymagyar polgármestere helyezte el. Ezt követően a jelenlévők közül 41 ember, kezükben mécsessel az emlékműhöz vonultak. A rendezvény ünnepélyességét a kismagyari énekkar előadása fokozta. Az énekesek katonadalokkal idézték meg a szomorú történelmi esemény hangulatát. A 41 égő mécses a 41 nagymagyari áldozat emlékére lobogott az országzászló tövében.
Az ünnepség a régi nyugdíjas klub épületében folytatódott, ahol a rendezvényt megszervező Nagymagyari Kulturális Közösség egy korabeli tárgyakból összeállított kiállítást rendezett be. Az 1900-as évek nagymagyari életét és a háborús időszak gyötrelmeit bemutató kiállítás tárgyait a helyi lakosok kölcsönözték a szervezőknek. Régi használati eszközök, berendezések, fényképek, kopott katonaládák, sisakok és szomorú vagy bizakodó levelek és képeslapok tanúskodtak a könnyűnek egyáltalán nem mondható sorsokról. Ezek a levelezések adták az alapját a Somorjai Madách Imre Gimnázium és a nagymagyari Magyar Tannyelvű Alapiskola diákjai által készített kisfilmnek. A fiatal alkotók négy falubeli katona frontról írt leveleiből állítottak össze egy filmes dokumentációt Tábori posta címmel, amelyet ezen a megemlékezésen is levetítettek.
