Az óvodai krónika titkai
Minden bizonnyal Perbenyik az a bodrogközi falu, amely a régió legrégebbi óvodájával büszkélkedhet, hála a köz érdekeit szívén viselő Mailáth József grófnak. Az idén 700 éves falu zsinagógájában a közelmúltban nyílt kiállítással elevenítették fel a kisdedóvó 123 éves történetét.
A 18 perbenyiki óvodás aktívan kivette a részét annak a makettnek az elkészítéséből, amelyet a kiállításra betérő látogató elsőként vesz észre. Papírból és fából készült kis épületekkel az egész falut modellezték, heteken át élvezettel festették az összkép minden szegletét, és ezenfelül egy óriási papírtortát is „sütöttek” az ünnepeltnek.
Az ötlet, hogy valamilyen formában méltó emléket állítsanak a több mint 100 éve működő magyar óvodának, már régebben is felmerült, de a tettek mezejére csak idén, a falu hetedik centenáriuma kapcsán léptek.
A kiállítás anyagának összeállításakor nagy segítségükre volt a precízen vezetett községi krónika, de a falu polgárai is, akiknek családi albumaiból sok értékes fénykép került elő. A legrégebbi óvodai csoportfelvételek a negyvenes évek végéről származnak.
A falukrónika óvodára vonatkozó feljegyzéseit tematikusan kijegyzetelve, fotókkal gazdagon illusztrált mintegy 500 oldalas kiadványt állítottak össze, amelyet a látogató is átlapozhat, miközben a falon függő csaknem 40 óvodai tablón megkeresheti önmagát, családtagjait, ismerőseit is.
Ahogy a Mailáth-kutató Cap György történész, a falu szülötte lapunknak elmondta, a Budapesti Közlöny 1905-ös hasábjain megjelent cikk révén tudhat az utókor a perbenyiki óvoda történetének kezdeteiről. Eszerint 1900 karácsonyának két napján az óvoda-alap javára jótékonysági gyermekelőadást szerveztek: a perbenyiki vegyes énekkar előadásában kétfelvonásos életképet láthatott a közönség az akkor már működő helyi iskolában.
A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1904. november 23-án kelt rendeletében leírtak szerint Mailáth József gróf felajánlást tett: megszervezi az óvodát, amennyiben a község képviselő-testülete az óvoda építéséhez szükséges összes igás és kézi napszámát biztosítja, továbbá az épület állandó karbantartását vállalja és fizeti az évi 24 korona fenntartási díjat.
Az 1905-ös év első napjaiban a faluban megtartott rendkívüli testületi közgyűlésnek – amelyen a magyar közoktatási kormányt a királyi tanfelügyelő, Beregszászy István képviselte – egyetlen napirendi pontja az állami óvoda megalapítása volt. Nyolc igen szavazattal hét ellenében a község képviselő-testülete kimondta, hogy a miniszteri rendeletben foglalt követelményeket elfogadja, elvállalja az épület állandó karbantartását és kötelezi magát, hogy az óvónő után fizeti a 24 koronát. A korabeli lap cikkéből az is kiderül, hogy a 6003 korona költségvetésű munkálatokkal Kornfeld és Weisz építési vállalkozó cégét bízták meg. Mailáth gróf a kisdedóvóra 1000 koronát adományozott.
Az óvoda megalapításáért a község érdekeit és igényeit szem előtt tartó Mailáth József grófnak köszönetet nyilvánított a vallás- és közoktatásügyi miniszter.
Azt már egy másik levéltári forrásból tudni, hogy felesége, sárvár-felsővidéki gróf Széchényi Mária Franciska az óvoda szervezéséből vette ki aktívan a részét. A közoktatásügyi miniszter a grófnét nevezte ki a perbenyiki állami óvodai felügyelőbizottság elnökévé. A bizottság alakuló ülését 1906. január 27-én tartották meg.
A szeptemben elejéig látogatható kiállítás során, a bevezetőben már említett albumban lapozgatva a figyelmes látogató a több mint 100 éves óvoda életének mozzanatait felidézve megtudhatja, hogy akkoriban még (az időközben a nyelvhasználatból kikopott) kisded előtagos alakokat használták, például kisdedóvoda, okleveles kisdedóvónő. Az intézményt azonban az első világháború után bezárták, 13 éven át nem is működött magyar óvoda a faluban.
1921-ben szlovák nevelési nyelvű lett egészen 1939-ig, amikor is újranyithatott a magyar nyelvű óvoda. A második világháború után az óvoda mellett rövid ideig (1949-ben) bölcsőde is működött. Az egész napos óvodai ellátás 1967-ben, Sápos Menyhértné igazgatónő vezetésével kezdődött meg. 1969 szeptemberében szlovák osztályt is nyitottak. A hetvenes évek elején az épület belső tereit felújították, kicserélték az ablakokat, az udvarrészt elkerítették és a két tanterembe villanykályhák kerültek.
A hetvenes évek végén az eredeti épület a három helyiségből álló szomszédos lakóház hozzácsatolásával kibővült, és a nyolcvanas évek elején bevezették a központi fűtést, illetve az akkor 78 éves épületet felújították, hogy a 47 óvodással a négy óvónő korszerű körülmények között foglalkozhasson. Azt, hogy az óvoda mikor és miért is költözött ki ebből az épületből, már Molnár Éva igazgatótól tudtam meg, aki Sápos Menyhértné vezetése alatt, 1987-ben kezdte pályáját a perbenyiki óvodában.
A kilencvenes évek közepén kezdett csökkenni az óvodások száma. A képviselő-testület határozata értelmében az óvoda eredeti épületét az alapiskola alsó tagozata kapta meg, ahol összevont osztályokban a mai napig működik a magyar kisiskola. A kultúrháznak és a községi hivatalnak is otthont adó épület emeleti része, a volt községi dísztermből hálóvá alakított résszel azóta is az ovisok birodalma.
Az album név szerint felsorolja az óvoda fennállása alatt tevékenykedő 11 igazgatónőt, akik közül Molnár Éva idestova húsz éve vezeti a ma már csak magyar osztállyal működő intézményt, és Ádámné Fetykó Ilona óvónő segíti a munkáját. A precízen vezetett krónikában az óvodások nevét böngészve talán az egyik legismertebb későbbi személyiség a dualizmus korát kutató dr.Sápos Aranka történész.
Megjelent a Magyar7 2023/30.számában.
