Az összetartozás élményéért

Mivel a városhoz nagyon közel fekszik Karos, Kis- és Nagyrozvágy, a honfoglaló magyarság egyik első telephelye a Kárpát-medencében, nem volt nehéz dolguk az információszerzésben. Megismerték Petrasko Tamás tanárt és hagyományőrzőt, a Karosi Honfoglalás Kori Látogatóközpontot, többször jártak Bugacon, a Kurultájon, azaz a nagy törzsi gyűlésen, Ópusztaszeren. Külön a témával kapcsolatos oktatáson sosem vettek részt, mindent önerőből tanultak meg. A lányaik már beleszülettek ebbe a szenvedélybe, így természetesen az ő életüket is megfertőzte. Kincső és Emese mára felnőttek, mindketten egyetemisták.

A szülők a szabadságuk nagy részét a hobbijukra áldozzák. Mi Battyánban találkoztunk velük, ahol éppen egy jurtatábort készítettek elő a gyerekeknek. De részesei a Rákóczi Szövetség sátoraljaújhelyi Rákóczi Tábor és Rendezvényközpont nyári műsorának is, ahová az idén 4500 diákot és tanárt várnak a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból. Kovácsék egy-egy délután foglalkoznak a fiatalokkal. Az első alkalommal középiskolásokkal folyt a munka, akik őszinte érdeklődéssel fogadták a tudnivalókat, az interaktív előadást. A második és a harmadik alkalommal a diaszpórában élők 10-től 29 éves korig képezték a hallgatóságot.

A magyarság a kor legszebben öltözött népe volt, mondják. A férfiak és a nők egyaránt nadrágban jártak, és ahhoz leggyakrabban csizmát húztak. A magyarok viseltek elsőként fehérneműt. A ruha tartozéka volt a tarsoly, amelyben a nők varróeszközöket, a férfiak tűzgyújtó szerszámot tartottak. A süveg ugyancsak része volt az öltözéknek, ahogyan a derékszíj is.

Jurtákban éltek, amelyek, annak ellenére, hogy a földön álltak, saját magukat megtartották. Rossz idő esetén átvető kötéllel lehetett a helyzetüket tovább stabilizálni. Egyébként nagyobb terhelést is elbírtak. Egy jurta felállításához minimum 3 kerege szükséges, négy keregéből már 6 méter átmérőjű jurta állítható. A jurta napkorongja, vagy tündüke a füst távozását volt hivatott biztosítani.

Télre a jurták általában külső nemezborítást kaptak, mivel a nemez nagyon jó hőszigetelő és vízelvezető tulajdonsággal rendelkezik. Belül szőnyegekkel téliesítették őket. A nemezből sok minden készült: például az említett szőnyegeken kívül takarók, nyeregalátétek, ruhák, lábbelik, sőt női tarsolyok is. De készültek nemezből ékszerek is. Az edényeik viszont cserépből, rézből, ezüstből és fából készültek. A világításhoz mécsest, gyertyát, fáklyát használtak. A jurta járófelületét szőnyegek és állatbőrök borították.

Megtekintjük a Kovácsék által készített tárgyakat. Például a férfitarsolyokat, amelyeket közösen állítanak elő. A munka durva részét László végzi, a díszítés, azaz a precíz, finom munka Henrietta feladata.  Kézbe veszünk egy sámándobot.

– Minden nagyobb közösségben volt egy táltos vagy sámán – mondja László. –  Ő amolyan mindenes volt, hiszen az ünnepeket, a szertarásokat vezette, miközben gyógyítóként is tisztelték. Dobjának különleges rezgése volt, amely állítólag hasonlított az emberi szervezetben végbemenő rezgésekre. A férfiak feladata volt a vadászat. Ehhez leggyakrabban az íjat használták, és lóhátról nyilaztak. Van egy íjam, amely favázra ragasztott szaruból és szarvasínből készült. Ez Grózer Csaba íjkészítő mester műve. Termékeit az egész világon ismerik, mert több évtizedes kutatásai alapján rekonstruálja és gyártja az íjakat azzal a céllal, hogy megismertesse a világgal a magyar íjászmúltat. A tegezem pedig a valkóvári lelet mintájára készült.

Mi sem természetesebb, hogy Kovácsék többször megfordultak a Kurultájon.  Ez Európa legnagyobb lovas hagyományőrző rendezvénye, több tízezer résztvevővel. Minden második évben tartják, a közbeeső években, így az idén is az Ősök Napja kerül megrendezésre. Ezeket a csodálatos napokat az előadások és a harci játékok egyaránt jellemzik. Ópusztaszeren minden évben szerveznek egy hatalmas és díszes felvonulást, ennek pedig az a fő attrakciója, amikor 1200-1400 íjász egyszerre repíti ki a nyilát. Bármelyik rendezvényről is essék szó, részt venni rajtuk akkora élmény, ami szavakba alig foglalható. A kaftánosok és szőrmesapkások közössége az összetartozás élményét nyújtja. Feltöltődést, hazaérkezést.

Kovácsék tehát saját jurtát tudnak építeni, amihez megvannak a berendezési tárgyaik, a korabeli ruhák mintájára varrott viseletek, kiegészítők, íjak, zászlók. Hogyan lehet mindezt magukkal hordani? Bármily hihetetlenül is hangozzék, mondják, mindez egy közepes méretű utánfutóban elfér. Tehát teljesen mobilisak, akárcsak az őseink voltak.