2022. július 4., 16:33

Az „iparista” ma már márkanév

Július másodikán ismét összegyűltek a kassai magyar iparisták Nánán. Felidézték a diákéveket, jót beszélgettek, nótáztak. A találkozóra több mind hetvenen érkeztek. 

iparista-tal.-nana.jpg
Fotó: Bokor Klára

A találkozót sokadik éve a Párkányi Iparista Klub szervezi. Hihetetlenül jól működik, minden hónap utolsó péntekén összejönnek 20-25-en. Évente egyszer nagytalálkozót szerveznek Nánára, ahová meghívják a kassai iparistákat az egész országból. Mivel a falu polgármestere, Molnár Dezső szintén iparista volt, szívesen látják az egykori iskolatársakat.

A találkozó főszervezői Mészáros Béla Muzsláról és Farkas Antal Párkányból, mindketten volt iparisták. Elmondják, sok korosztály eljött, többen egészen messziről.

Egy-egy ilyen találkozó alkalmával a résztvevők felidézik az iskola hangulatát, szellemét, emlékeznek egymásra, tanáraikra, az iskola legendás korszakára, ami úgy 1952-től 1980-ig tartott.

"Én vagyok itt a legidősebb, 1958-ban végeztem, a fiam pedig ´89-ben. Két 1955-ben végzett diák is ígérte a részvételt, de ők egészségügyi okokból nem tudtak eljönni. Nem akármilyen osztályok voltak akkoriban, a tizenöt évesek mellé sokan harmincévesen ültek be a padokba. Velem is jártak kétcsaládos apák, volt, aki a háborút is megjárta."

– meséli Tóni bácsi.

Az iskola máig élő szellemisége a tanároknak köszönhető

"Nem volt egyetemi végzettségük, de fantasztikus szakemberek voltak. Volt, aki egy amerikai repülőgyárból jött haza tanítani. Emellett emberségesek voltak, kevés diákot buktattak meg, mindenkit emberré neveltek. Arra ösztönöztek minket, maradjunk meg magyarnak. A legnagyobb hatású tanárok egyike Putankó Emil bácsi volt. Tanmeséin iparista nemzedékek nőttek fel. Az óráin nem volt kötelező megjelenni, sőt a padra leborulva aludni is lehetett. Ennek ellenére a diákok bejártak az óráira és figyeltek. Politikai közgazdaságtant tanított, de elmondta a Don-kanyart, a kitelepítést és más, a magyarságot érintő dolgot is" – emlékezik Mészáros Béla.

Iparista találkozó Nána
Fotó:  Bokor Klára
Kevés lány járt ipariba

Ezek egyike Krakovszky Kajszák Ágnes, ő ´66-ban végzett, négyen voltak lányok az osztályban. Felidézi, a lányokat némelyik tanár magázta, amíg a fiúkat tegezte. Messze voltak az otthontól, összekovácsolódtak úgy a fiúk, mint a lányok, különösen azok, akik Párkány környékéről jártak Kassára. A hosszú vonatúton bolondoztak, egymásnak foglalták a helyet. Ezen a találkozón is itt van három osztálytársa.

Később műszaki téren helyezkedett el, de sokan az ott végzett lányok közül más pályát választottak.

Albert Sándor, ezer szállal kötődik az iparihoz 

Az ismert professzor, a Selye János Egyetem első rektora annak idején szintén iparista volt, majd harminc évet tanított az iskolán, hét évig volt igazgatója. A találkozón az ipariról írt negyedik könyvét mutatta be A legenda nyomában, százötven éves az ipari címmel. A kiadvány születését iparisták is támogatták, ezért a jelenlévők egy-egy példányt kaptak a könyvből.

Elmondja, 1952-ben önállósodott az iskola, akkor alakultak ki azok a hagyományok, amelyek máig élnek.

Íratlan szabály volt, hogy csak olyan tanár taníthatott az iskolán, ülhetett az igazgatói székbe, aki maga is iparista volt. A diákok között kialakult az önigazgatás, nem kellett a tanárnak fegyelmezni, egymást segítették, figyelmeztették, bíztatták a tanulásra. "Emlékszem osztályelnök voltam, ha valakivel gondok voltak engem hívtak, tessék az illetőre odafigyelni segíteni őt a haladásban. Ma már ez alig elképzelhető hozzáállás" – teszi hozzá.

Iparista találkozó Nána
Fotó:  Bokor Klára
Rengeteg közös élmény

Albert Sándor kitért arra is, hogy az összetartozás érzését csak fokozta, hogy sok időt töltöttek együtt. Kollégiumban laktak, a nyugat-szlovákiai gyerekek évente csak kétszer jártak haza. Együtt tanultak, fociztak, kirándultak, segítették a gyengébbet, kuncogtak egymás nyelvjárásán. Minden iparista máig emlegeti a különleges május elsejéket, amikor gyorsan elhadarták a szlovák és orosz dalokat, a tribün előtt pedig már teli torokból zengett a magyar nóta.

"Schulz Gyögy, az iskola igazgatójának hetvenes évek beni híres mondása volt, „végeztek iskolánkon orvosok, lelkészek, színészek, még technikusok is”. Most is itt van a találkozón Kiss Róbert plébános, de itt végzett Duba Gyula, Hizsnyai Zoltán, Batta György, Zolczer János, három színigazgató és még hosszan sorolhatnám. Ez nem is meglepő, hiszen működött az iskolán iparista kisszínpad, a későbbi színészek nagy része ott kezdte a pályát. Emellett táncegyüttes és kórus is. Ez az iparista kultúrbrigád vitte az első magyar szót a déli országrészekbe, a háború után az iparisták játszottak először magyar színdarabot" – idézte emlékeit Albert Sándor.

Elmesélte még azt a különös esetet, ami igazgatósága alatt esett meg.

Felkereste egy anyuka, azzal, hogy lekésték a felvételit, de talán még lehetne tenni valamit.  "Gépészetre vagy elektrotechnikára szeretne járni a kislány? – kérdeztem. Dehogy! Színésznő szeretne lenni. Mi tudjuk ám, aki a Tháliában akar játszani, az az ipariba iratkozik. – jött a meghökkentő válasz".

Iparista találkozó Nána
Fotó:  Bokor Klára
Az iparisták erőssége a kapcsolati tőke

Pozsonytól Nagykaposig mindenütt van iparista. Az iskolán végzetteket sokszor anyagbeszerzőnek vették fel, mert tudták, az iparista mindent be tud szerezni kapcsolati révén. A találkozó résztvevői is emlegették, már a cégek portáján megkérdezték, van-e náluk iparista. A legtöbbször volt és meglett a keresett áru is. 

Megosztás

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.