Az emberség és a példamutatás iskolája

Zsóka elsős, imádja az iskolát, amely teljes mértékben befogadta, és úgy kezeli, mint a többi gyereket. A sérült gyermek integrációja tehát sikeresnek mondható Vezekényben, de mindenekelőtt az itt dolgozó pedagógusok embersége  példaértékű. Zsóka teljes értékű tagja a kis közösségnek.

Tanul, játszik, kirándul, és minden programban ugyanolyan eséllyel vesz részt, mint a többi diák, még a színpadi táncos szereplésekbe is bevonják. A gyermekek versengenek azért, ki lehet éppen a segítségére, vagy tolhatja Zsókát a kerekesszékben. Ha kell, a tanító nénik veszik ölbe és futnak, táncolnak, mozognak vele, hogy ne maradjon ki a szórakozásból.  

Gyerák Zsóka ikergyermekként jött a világra az érsekújvári koraszülöttosztályon, a várandósság harmincegyedik hetében. Korán kiderült, hogy a babákon, Áronon és Zsókán a koraszülés nyomot hagyott, és bár Áron teljesen rendbe jött, Zsókánál periventrikuláris leukomalaciát (PVL) állapítottak meg.

A kifejezés az átmeneti oxigénhiány miatt kialakult agyszövetlágyulásra utal. Ez a károsodás maradandó problémákat okozhat az izommozgás és a koordináció, a látás és a mentális fejlődés tekintetében. A család akkoriban még Dunaszerdahelyen élt, és az ikrek születésétől fogva minden mást alárendelt a terápiáknak, Zsóka mozgása és szellemi épsége fejlesztésének.

Az édesanya, Gyerák Anita jó kedélyű fiatalasszony, erős és határozott édesanya, aki annak szentelte az életét, hogy Zsóka teljes életet élhessen, és Áron se szenvedjen hiányt semmiben.

Elmeséli, Zsóka komplex rehabilitációját a Vojta-tornával kezdték, amit ő édesanyaként sokszor nem bírt végigkísérni. Nem bírta elviselni a szenvedő hangokat, amiket a gyermeke adott ki torna közben. Jelenleg a Dévény-tornát tartják a leghatásosabbnak Zsóka esetében. Az édesanya hozzáteszi, csodálatos család és férj áll mellette, az ikrek rajongva szeretik az édesapjukat.

Zsóka fejlesztésében elsősorban a kislány mentális épségének a megmentésére törekedtek, és bár az orvosok sem nagyon hittek benne, Zsóka megtanult beszélni, beszédes kislánnyá cseperedett. A mozgásával és a látásával azonban vannak gondok, több szemműtéten is átesett, ma egy erős dioptriás szemüveg segít abban, hogy jobban lásson.

A család időközben a Dunaszerdahelyhez közeli Pozsonyeperjesre költözött, ahol épülő házukat akadálymentesítették. Mivel Zsóka mentálisan ép és eleven kislány, a szülők két évvel ezelőtt beadták az eperjesi óvodába, ahol egy pedagógiai asszisztens segítette az óvónők munkáját, és látta el a Zsóka körüli pluszteendőket. Az édesanya boldogan meséli, örül annak, hogy Zsóka megtapasztalta az óvodai közösséget, és hogy az eperjesi óvodában sikeresen integrálták a kislányt.

Bár a speciális pedagógus és a pszichológus egy év halasztást javasolt Zsóka esetében, a család úgy döntött, nem szakítja el egymástól az ikreket, és Zsóka Áronnal együtt fog iskolába járni. Hosszas tanakodás után a pozsonyvezekényi magyar kisiskolába íratták be a gyermekeiket. A mátyusföldi község az édesapa, Gyerák Csaba szülőfaluja, akinek itt van a munkahelye is. A szülők döntését a falu vezetése és az iskola igazgatósága, tanári kara is örömmel fogadta. Az édesanya szerint Zsókát az első pillanattól kezdve a közösség teljes értékű tagjaként kezelik, a pedagógusoknak végtelenül hálás, amiért minden fenntartás nélkül segítik Zsókát, aki szépen fejlődik és ugyanúgy tanul, mint a többi gyerek. Vele is határozottan betartatják ugyanazokat a szabályokat, amelyek a többiekre vonatkoznak.

Karácsony Ildikó, az iskola igazgatója elmondja, a szülőkkel és a felsőbb osztályos gyerekekkel előre közölték, hogy érkezik majd egy kerekesszékes kislány. Mindenki jól fogadta a hírt, a kollégák is pozitívan álltak hozzá az integráció nem könnyű feladatához.

Az igazgatóság ráadásul úgy döntött, hogy kisiskola lévén, nem él a lehetőséggel, hogy asszisztenst fogadjon Zsóka mellé, házon belül oldják meg ezt a kihívást. A falu polgármestere, Zupko Tamás is minden segítséget felajánlott, és biztosította az iskola és az étkezde bejáratának akadálymentesítését.

Kiemelte, ők maguk is sokat fejlődnek Zsóka mellett, utánaolvasnak a dolgoknak, és a gyakorlatban is kipróbálják az elméleti tanácsokat.

Nagyon valószínű, hogy Zsóka nem fog tudni írni, hiszen a kezét csak korlátozottan tudja használni, így az írásórákon külön az ő részére készült kártyákkal dolgozik. Testnevelésórán, bár fel van mentve, a speciális tornagyakorlatokat elvégzik vele, és kirándulni, túrákra, rendezvényekre is magukkal viszik a kislányt a kerekesszékkel együtt.

Vonatoztak és buszoztak is Zsókával, sőt a táncos előadásokon fel is lép a színpadon. A szülők és a tanárok is egyetértenek abban, hogy Zsóka semmiben sem másabb gyermek, mint az, aki nem korlátozott a mozgásban. Ugyanúgy vágyik az iskola szép és csodákat bontogató világára, mint bármelyik más nebuló.

Míg Anitával beszélgetünk, Zsóka és Áron egy kóbor cicával foglalatoskodik. Zsóka, miközben ujjacskáival folyamatosan simogatja a kezemet, közli, hogy neki álmai vannak. Fogorvos szeretne lenni, de annyira tetszik neki a kiscica, hogy talán inkább állatorvos lesz. Áron rendőr szeretni lenni, hogy mindig meg tudja majd védeni Zsókát.  

Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/44.számában.