2022. augusztus 9., 16:33

Az agyagtól a fényképig - Új állandó kiállítás a Szenci Városi Múzeumban

A 2010-ben alakult Szenci Városi Múzeum még csak egy évtizedes múltra tekint vissza, ám ez alatt az idő alatt is gazdag tevékenységet mutatott fel, amivel hozzájárult a város kulturális életének felpezsdítéséhez.

Stresnák Gábor
Fotó: A szerző felvétele

A Szenc és szűkebb vidékére korlátozódó gyűjtőmunka több állandó és időszakos kiállítást eredményezett, emellett azonban különböző tudományos konferenciák, oktatási programok is jellemzik az intézmény tevékenységét. Az agyagtól a fényképig című legújabb állandó kiállítása apropóján a múzeum vezetőjével, Strešňák Gáborral beszélgettünk.

A Szenci Városi Múzeum kétéves előkészületi munka után 2010-ben nyitotta meg a kapuit. Hogyan született az ötlet, hogy Szencnek múzeuma legyen?

Ez egy alulról jövő kezdeményezés volt, az ötletgazda Peter Fedor egyetemi docens volt, ma a Comenius Egyetem Természettudományi Karának a dékánja, aki megkeresett, hogy csináljunk egy állandó jellegű kiállítást Szencen, amivel a városatyák is egyetértettek. Először úgy volt, hogy a kultúrházban lenne a kiállítás, végül az a döntés született, hogy inkább a Törökházban legyen.

Strešňák Gábor
Fotó:  A szerző felvétele
Strešňák Gábor, a Szenci Múzeum vezetője

Zöldmezős beruházás volt, hiszen azelőtt Szencen sohasem működött ilyen közgyűjtemény, korábban csak néhány tematikus kiállítás volt, például a Csemadoknak volt egy néprajzi kiállítása. Könnyebb lett volna a dolgunk a ‘70–’80-as években, mert akkoriban sok házat lebontottak itt, és a padlásokról sok minden előkerült. Jelenleg mintegy másfél ezer darabos  a gyűjteményünk, és arra is büszke vagyok, hogy a most kiállításra kerülő tárlatunk már 40 százalékban a saját gyűjteményeinkkel számol.

Létrejötte után a város egyetlen reneszánsz épülete, az ún. Törökház adott az intézménynek otthont, ahol 1757-ig Pozsony vármegye üléseit is tartották. Aligha kerülhetett volna méltóbb helyre az intézmény, de miért is török ez a ház?

A Törökház a város egyik legrégibb épülete, amelyet a 16. század derekán építettek. A levéltári anyagokban sohasem találkoztunk a „Törökház” kifejezéssel, de volt városháza vagy harmincad hivatal. Az is eltartott egy ideig, amíg identifikáltuk az épületet, hiszen azelőtt a levéltári forrásokban nem használtak sem utcaneveket, sem házszámokat. A körülbelül 10-12 éve megjelent kutatási eredmények alapján tudjuk, hogy a Törökház valójában harmincad hivatalként épült, majd Mária Terézia korában az akkori reformok nyomán elvesztette ezt a funkcióját, és ezt követően városházaként működött egészen a 19. század hetvenes éveiig, akkor az újonnan alakult szolgabírói hivatal került ide. A 20. század folyamán különféle adminisztratív és kulturális célokat szolgált.

Eddig milyen állandó kiállításaik voltak, úgy tudom 2021-ben átadták a Tűzoltó múzeumot is, egy önálló kiállítási anyaggal.

Az eddigi két állandó kiállításunk, a már meglévő kisebb történeti tárlat és a Szenc és környékének természetrajzát bemutató tárlat mellett tavaly a Szenc környéki tűzoltóság csaknem másfélszáz éves (1879–2021) önkéntes tűzoltó tevékenységet felölelő kiállításunk is megnyílt a Tűzoltó múzeumban, amit az épület több éves rekonstrukciója és restaurálása előzött meg. Ennek az épületnek is megvan a maga története. A hajdani Esterházy uradalom Arany Griffhez címzett fogadójának az épülete még a 20. század utolsó harmadában is állt, 1987–88-ban bontották le, csak egy kapubejárat maradt a helyén és a homlokzati főfal egy része, ami húsz évig ott árválkodott.

Szenci Múzeum
Fotó:  A szerző felvétele
A Törökházat ismertető sarok

Az udvari szárnyaknak a kerttől való részét leválasztó épület azonban megmaradt, és ennek a 18. századi épületegyüttesnek egy nemrég még pusztulásra ítélt része Szenc városának és a restaurátori munkáknak köszönhetően fokozatosan megújul. 2021-ben az épület már felújított részében a szenci múzeum a Mátyusföldi Muzeológiai Társasággal karöltve hozta itt létre az …ahol füst van, tűznek is kell lennie című kiállítást. Sikerült Szencről és a környékről is érdekes tárgyakat összegyűjtenünk, megtalálható itt például a Szenci járás legrégibb fennmaradt tűzoltófecskendője is, amit 1890-ben Budapesten gyártottak, és Boldogfa község tulajdonában van.

A Törökház több éves felújítási munkálatai befejezésének köszönhetően a múzeum kapott egy új szintet, mire használják ki az így nyert teret?

Egy hatéves nagy volumenű tervezési, előkészületi és átépítési folyamat során beépítettük a Törökház hidegpadlását is, s így egy új emeletet hoztunk létre egy új lépcsőházzal. A felújításnak köszönhetően gazdagabbak lettünk egy kézi raktárral is, és berendeztünk egy fotózásra és digitalizálásra alkalmas munkaszobát is itt. Ebben az új részben nyitjuk meg az új régészeti-történelmi állandó tárlatunkat is. A kiállítás Szenc és környékének történelmét mutatja be az új kőkortól kezdve az első világháborúig, Az agyagtól a fényképig címmel, és modern audiovizuális rendszerrel lesz ellátva.

Milyen témákat ölel fel az új történelmi tárlat?

Mivel a kiállítás skálája széles, néhány területet kiemelünk belőle. Lesz egy két és félezer éves rétei kerámiaegyüttesünk, kézzel megformált urnák vagy egyéb használati tárgyak, amelyek a rétei Halomdombról származnak. Berendezünk egy konkrét halomsírt is, ami a Dénesd határában folytatott ásatásoknak az eredményeit mutatja meg, és lesz egy magzatpózos bronzkori sírunk is a közeli Cseklészről. Ide kerülnek az egyházfai római korhoz köthető germán urnasírok edényei, illetve fémtárgyai, amelyeknek külön érdekessége, hogy a ‘60-as évektől, amikor feltárásra kerültek, eddig külön-külön voltak deponálva – a kerámia a pozsonyi régészeti múzeumban, a fémtárgyak pedig Galántán, a honismereti múzeumban, és most, 50 év után nálunk kerülnek újra egymás mellé.

Szenci Múzeum
Fotó:  A szerző felvétele
A honfoglaláskori elit íjász

A kiállítás kiemelten foglalkozik a népvándorlás korával is. Nemcsak a honfoglaláskori sírokból származó magyar kengyelvasakat vagy lószerszámdarabokat fogunk kiállítani, hanem elkészítettünk egy, a mai tudományos igényeknek és ismerettárháznak megfelelő öltözetrekonstrukciót is, egy honfoglaláskori elit íjászt öltöztettünk fel, akinek öltözékében visszaköszönnek a tágabb környék publikált leletei, például a galgóci tarsolylemez. A naszvadi sírokból származó leletanyag adta a napmotívumos mintát íjászunk íjtegezéhez, illetve a szomszédos Sárfő kataszterében az ötvenes években tártak fel egy honfoglaláskori lovassírt, abból az övveretek mintázata jelenik meg ezen az öltözéken.

Látható lesz továbbá a cseklészi várdombon történt ásatások középkori leletanyaga is. De foglalkozunk Szenc első írásos említésével, megjelenik például a Szenci Collegium Oeconomicum témaköre, amely a Mária Terézia korabeli Magyarország első közgazdasági és kamaratudományokat oktató felsőoktatási intézete volt, és az állami hivatalnokok képzése volt a fő célja. A kiállítás egyháztörténeti emlékekkel is foglalkozni fog, a 19. századi tárgyi emlékeken keresztül, és eljutunk az első világháborúig, az itt éltek hagyatékán keresztül mutatjuk be a háborús mindennapokat. A kiállítás megnyitójára a Szenc első írásos említésének 770. évfordulója kapcsán szeptember 27–28-án megrendezésre kerülő konferenciánk záróakkordjaként kerül sor.

A kiállítások szervezésén túl a múzeum ismeretterjesztő konferenciák és oktató programok szervezésével is foglalkozik. Milyen célt követnek ezekkel a programokkal?

Többek közt könyvkiadással is foglalkozunk, az elmúlt 12 évben több kötetet is kiadtunk. Elindítottuk egy gyerekeknek szóló regionális ismeretterjesztő tankönyvsorozatot is, ezeket a könyveket eljuttattuk az iskoláinkba is, megjelent továbbá a környék természetrajzát bemutató kötetünk is. Tíz éve kiadtunk egy tanulmánykötetet, amely egy kétnapos konferencia hozadéka, és remélhetőleg az idei szeptemberi konferenciánk anyaga is megjelenik jövőre, illetve az Esterházyak fraknói ifjabb ágával foglalkoztunk még tüzetesebben. Két éven keresztül is szerveztünk nemzetközi konferenciákat a főúri család ezen ágáról, a tanulmányok végül egy terjedelmes kétnyelvű monográfiában jelentek meg. Ezeknek a kiadványoknak a célja az ismeretterjesztés.

Milyen távlati elképzeléseket, célokat említene?

A jövőben inkább szakmai munkával foglalkozunk majd, feldolgozzuk a gyűjteménytárgyainkat, szeretnénk további tanulmányköteteket kiadni, és a Tűzoltó Múzeum épületének további részeit is felújítani, ahol akár egy többfunkciós kulturális életnek helyet adó tér is létrejöhetne.

A távlati céljaink közt szerepel egy emlékszoba berendezése is Szenci Molnár Albertnek. 

Én a munkám során mindig ahhoz tartottam magam, hogy ne szavakkal bizonyítson az ember, hanem a munkájával. Persze ahhoz, hogy a munkának eredménye legyen, támogatásra is szükség van. Én úgy érzem, hogy a város vezetése, valamint a kultúrház – melynek a múzeum a része – mindent megtesz azért, hogy segítsen, és érezhető a polgárok támogatása is. Azt tapasztaltam, ha az ember jól érvel és látják, hogy dolgozik, előbb-utóbb sikerül is a terveit megvalósítani.

Strešňák Gábor levéltáros, történész a pozsonyi Comenius Egyetemen végzett levéltáros-történész szakon. Előbb a pozsonyi állami levéltárban, majd a Nemzeti Emlékezet Intézetében dolgozott, 2010-től pedig a Szenci Városi Múzeum vezetője.  Levéltárosi és muzeológiai tevékenysége mellett címertannal, családtörténeti kutatásokkal, Somorja és Szenc környékének történelmével, a magyar nemesség újkori történetével, illetve az állambiztonság tevékenységével foglalkozik. Több regionális monográfia, tanulmánykötet társszerzője.

Megjelent a Magyar7 hetilap 31. számában.

 

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.