cl_magyar7_029_het_2024
Pártatlan közvetítés, véres kampány és a Vatikánig sem hallatszó ima
Magyar7 - 29. száma
2020. szeptember 26., 13:38

Átlagon aluli az idei méztermés

Régóta nem tapasztalt gyenge évet tudhatnak maguk mögött a hazai méhészek. Szövetségük elnöke már augusztus közepén jelezte, hogy egyéb gondok mellett az idén rendkívül alacsony mézhozamra lehet számítani.

Az elmúlt évek szélsőséges időjárása nagyon megviselte a szlovákiai méhállományt. Nem kedveznek nekik a túl forró nyarak és az enyhe telek sem, hiszen a gyenge telek után a méhek ösztönösen túl korán kirepülnek.

Az árnyékos helyeken meg is hűlhetnek, ez pedig árt az állománynak, amit a betegségek amúgy is sújtanak. Pedig a méhek jövője a mi jövőnk is, hiszen száz élelmiszerből hetvennek az előállításához szükség van a méhekre. A vegyszerek okozta terhelés miatt is rövidülhet a méhek élettartama, a külföldről behozott betegségeket pedig étizedek óta sem lehet teljesen kiirtani a méhészetekből.

Ezek ismeretében arra voltunk kíváncsiak, hogy a bodrogközi méhészek hogyan élték meg az idei évet. Először a Bolyban élő Balogh Sándort kérdeztük, aki harminchat éve foglalkozik méhészkedéssel.

Számomra az elmúlt év jelentette a három és fél évtizedes méhészkedés mélypontját, de az idei év is alig valamivel jobb a tavalyinál, nagy jóindulattal közepes évnek mondható. A repce virágzása idején rossz volt az időjárás, az akác virágai nagyrészt lefagytak, mindössze a fák hegyén maradt meg néhány virág. Száraz volt a nyár, az esők sem érkeztek a méhek szempontjából jókor. Nálam a méhcsaládok ugyan megmaradtak, szaporítani is lehetett őket, hiszen sok volt tavasszal a rajzás, de ismerek olyan méhészeket, akiknél jelentős volt tavasszal az elhullás.

Az akác elvirágzását követően már csak a napraforgóban bízhattak, mondja Balogh Sándor, de azzal sem volt az idén szerencséjük. Mindenütt egyszerre vetették a napraforgómagot, a júniusi esőzések nyomán hirtelen embermagasságúra nőttek, egyszerre értek be, ráadásul a virágzásuk idején 25 fok alá csökkent a hőmérséklet, így a virágok nem mézeltek.

– Nem húzódott el a virágzás ideje, a napraforgó gyorsan elvirágzott, a méhek mindössze 2-3 napig tudtak hordani. Pedig a napraforgós terület az utolsó méhlegelő, ahol a méhek még elvehető mézet tudnak termelni. Augusztus vége, szeptember eleje már a télre való felkészülés ideje. Méheim a megszokott éves mézmennyiségnek a harmadát sem tudták az idén begyűjteni. Számomra az év legnagyobb csalódását mégis az akácszezon jelentette. Az ilyen éveknek megvan az a veszélye is, hogy a fiatalabb kollégák méhészkedési kedve is alábbhagy.

A kiskövesdi Máté Zoltán csak néhány éve foglalkozik méhészkedéssel, de azt nagyon szakszerűen teszi, hiszen annak fortélyait iskolai képzésen sajátította el.

Nálunk az idén a repce viszonylag jó méztermést eredményezett, az akácot azonban sok helyütt a fagy, illetve az eső is sújtotta. Szerencsére az akácfáink egy domboldalban állnak, így a fagyást egészen jól átvészelték. A szokásos mézmennyiségnek az idén mintegy a 60 százalékát sikerült begyűjteni. A napraforgóval komoly gondok voltak, hiszen most először fordult elő, hogy nem a méhecskék hozták a virágport, hanem nekünk kellett őket utánaetetni. A nektárképzéshez esőre és melegre is szükség van, de nem külön-külön, hanem egy időben. Az idén eső is esett, meleg is volt, de hol az egyik, hol meg a másik tényező érvényesült, ez okozta az átlagon aluli méztermést.

A Szentmárián élő Thökölyi Imre bácsi és felesége 55 éve méhészkedik, de az idei évnél gyengébbre nem emlékeznek.

Kizárólag az emberi gyarlóságnak köszönhetjük, hogy hol tartunk ma. A földművesek kiadják a földjeiket, amelyeken a bérlők elsősorban búzát és kukoricát termesztenek. Hiányzik a méhlegelő. Az akácot kivágják, mert jól lehet fűteni vele, a napraforgóból olyan fajtát vetnek, amelynek a virága nem mézel, mert a fő cél az, hogy a magvak sok olajat tartalmazzanak. A repce esetében volt az idén hordás, de már ennél a növénynél is olyan fajtákban gondolkodnak a termesztők, amelyeknél nincs szükség a méhek beporzására. Ráadásul előszeretettel permetezik a növényt, akár azért is, hogy ne menjen rá a méh. Ebben az országban mindenki azt csinál, amit akar! Pedig ha a méhek kipusztulnak, rövid időn belül mi is követjük őket, hiszen ők az életünk elengedhetetlen részei. Én már szívesen feladnám a méhészkedést, de hát a méheim nem kellenek senkinek.

Végezetül említsük meg, hogy amíg Nyugat-Európában kultusza van a mézfogyasztásnak, addig nálunk az európai átlagnál jóval kevesebb méz fogy. Pontos adatok nem állnak a rendelkezésemre, de gyanítom, hogy nálunk sem lehet jobb a helyzet a magyarországi átlagnál. Amíg Európában a fogyasztás átlagosan évi 1,7 kg/fő, addig Magyarországon alig haladja meg a fejenkénti 0,9 kg-ot. A német és a görög háztartásoktól még távolabb vagyunk, hiszen ott minden család asztalán ott van a méz, amit rendszeresen fogyasztanak. Pedig elég lenne napi 10 grammnyit fogyasztani, hiszen ez a mennyiség már fedezi a szervezet napi vitamin-, nyom-elem- és tápanyagszükségletét. Ráadásul a méz erős vírusölő és immunerősítő. Pozitív élettani hatásai tehát vitathatatlanok.

A Szlovákiai Méhészek Szövetsége 143 alapszervezetbe tömörülve 15 112 tagot számlál, a méhcsaládok száma pedig meghaladja a 240 ezret.

(Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/39. számában)

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.