Anyu táncol: Beszélgetés Mészáros Magdival, a Megyer Táncegyüttes vezetőjével
Van, hogy az ember már gyermekként megsejti jövendő sorsát. És az útra, amelyről az akadályok néha le is térítik, előbb-utóbb rátalál.
Tavaly volt 20 éves a Megyer, 10 éves a Kismegyer és a Csilizke, a vezetésed alatt álló két néptáncegyüttes. Mikor kerültél először kapcsolatba a tánccal, a néptánccal?
Még Dunaszerdahelyen, a zeneiskolában. Krausz Áginál táncoltam a Kistiglincben, 6 éves voltam akkor. Négy évig táncoltam ott, miközben folyamatosan át akartak rakni a moderntánc csoportba. Úgy vélték, nincs tehetségem a néptánchoz.
Hogyan folytatódott?
Volt egy nagy álmom. Negyedikes voltam, amikor kiharcoltam anyukámnál, hogy vigyen el felvételizni a pozsonyi konzervatóriumba, balettre. Anyu ellenezte, megpróbálta elintézni az orvosnál, hogy ne javasolja. Amikor mégis elvitt, kint szurkolt az ajtó előtt, nehogy felvegyenek. Többfordulós volt a felvételi, sorra potyogtak ki a jelentkezők, végül ketten maradtunk, és csak egyet vettek fel. Nem engem. Nagy bánatomban akkor otthagytam a táncot, a zongorát, mindent.
Végül mégiscsak visszatértél, és nem is akármilyen eredmények vannak mögötted.
1997-ben középiskolásokként megalapítottuk a Megyer Táncegyüttest. A megyeri kereskedelmi középiskola és a gimnázium diákjaiból álló néptánccsoport először az iskola mellett működött. Később átvette a Csemadok, majd a város. 2000-ben felvettek az Ifjú Szívekbe, de ott nem sokáig táncoltam, csak egy évig. Volt, hogy egy időben lépett fel a két együttes, és én azt mondtam, hogy nekem a Megyer fontosabb. Mikor megalakultunk, Miklós György Repete lett a vezető, később Habodász Erika vette át. Ifjú Szívek-beli pályafutásom után Erika egyre több dolgot bízott rám, végül aztán mindent. 2005-től vagyok a csoport vezetője.
2007-ben létrehoztad a Kismegyer és a Csilizke gyermek-néptáncegyüttest. Mennyien vannak, hogyan dolgozol velük?
A Kismegyerben, az ovis csoportban több mint 40 gyerek van, az Aprómegyerben 18-an. Amikor a Kismegyert alapítottam, átmentem Csilizradványra is, ott is alakult egy csoport. Most 10-12 gyerek táncol benne. Az ottani óvodában is tartok néptáncórákat. A Csilizke és a Kismegyer technikai próbái külön vannak, de mivel egy csoportként járunk fellépni, közösen tanuljuk a koreográfiákat, és a fellépések előtt közös próbáink vannak a nagymegyeri kultúrházban. A Kismegyer a Janiga József Művészeti Alapiskola csoportja, ahol tanítok. Itt a Kismegyernek heti 7 óra tánca van. Nemcsak néptáncot tanulnak, de balettképzésben is részesülnek, valamint a Molnár-technikát is bevittem az órarendbe.
Mi az a Molnár-technika?
Balettmozdulatokon alapuló, mozgást és tartást fejlesztő módszer, kifejezetten néptáncosok számára kidolgozva. Az egyik szakdolgozatom témája is ez volt, látványos eredményeket lehet vele elérni a gyermek-néptáncoktatásban is.
Először közgazdászdiplomát szereztél, bankban dolgoztál, de szakképzett néptáncoktató lettél. A gyerekkori kudarc után mégis elérted, hogy az életed lett a tánc.
Amióta a Megyert megalapítottuk, állandóan táncolok. Miután én lettem a vezetője az együttesnek, láttam, hogy szükség lesz utánpótlásra. Ezért jöttek létre a gyerekcsoportok. A banki munka, a csoportvezetés, táncolás és egyebek mellett Pozsonyban táncpedagógusi képesítést szereztem, s így az első lányom születése után már nem a bankba mentem vissza dolgozni, hanem a zeneiskolában kaptam állást.
A sok-sok gyerek tanítása mellett édesanya vagy. Mindkét lányod szó szerint beleszületett a néptáncba. Hány évesek?
Emma 10 lesz, Molly 4 és fél, már neki is volt fellépése. Számukra természetes, hogy anyu táncol, pedig Emma hosszú ideig hallani sem akart róla. 5 éves volt, és mint mindig, ott volt velem a próbán, de csak ült. Valaki éppen hiányzott, rábeszéltem, hogy álljon be, lássam a térformában a párokat. Megnyugtattam, nem kell csinálnia semmit, csak legyen ott. Amikor megszólalt a zene, tökéletesen végigtáncolta az egészet. Azóta sem hagyta abba.
Közben elvégezted a Magyar Táncművészeti Egyetemet. Két pici gyerek mellett felépítettétek a házatokat. Kisgyerekekkel, építkezés közben, teljes embert igénylő táncpedagógusi munkakörben befejezni egy egyetemet, közben fellépésekre, versenyekre járni, segítség nélkül elképzelhetetlen. És két héttel szülés után már színpadon voltál.
Molly ötnaposan már utazott velem, és természetesen anyukámmal, Pestre, az egyetemre. Anyu annak idején nem szerette volna, ha Pozsonyba kerülök a balettiskolába, most viszont teljes mértékben támogat és segít. Ő is táncolt valamikor a Csallóközben, és középiskolás korában a trencséni szlovák tánccsoportban. Amellett, hogy a lányok nevelésében és a háztartásban segít, a viseleteket is ő varrja egy másik nagymamával.
A viseletek egyúttal a hobbid. A tánccsoportjaid igényes fellépőruháin is látszik. Anyukád mellett te is varrsz?
Jobban szeretem a viseleteket gyűjteni és kutatni, mint varrni. A Komárom környéki viseletekről írok egy könyvet, félkész állapotban van. Martos, Naszvad, Szentpéter, Ímely és Perbete község viseletéről. Felkutattam a 19. század végéről származó fényképeket is. A régi és mai fotók mellett a viseletek szabásmintáit is megtalálja majd az olvasó. Divatlapszerűen szeretném elkészíteni, kivehető szabásmintákkal. A minták már készen vannak, minden ruhadarabhoz négy méretben, eredeti nagyságban. Hiánypótlónak szánom, néptáncosok részére. Arról is szó lesz benne, hogy a mai textilekből hogyan lehet kihozni az eredeti hatást.
Mikor jelenik meg?
1-2 éven belül. Mostanában nem tudtam eleget foglalkozni vele, mert a főiskola volt az első, a magyar egyetem elvégzése. Be akartam bizonyítani, elsősorban magamnak, hogy meg tudom csinálni. Azért volt kihívás, mert én az óvodától az egyetemig szlovák iskolákba jártam. Volt, hogy kigúnyoltak ezért a magyar közegben. Nem volt egyszerű, meg kellett tanulnom magyarul tanulni. Már a felvételire be kellett pótolnom mindazt, amit a szlovák iskolákban nem tanítanak: a magyar nyelvtant, irodalmat, történelmet, néprajzi alapismereteket.
Az írás megjelent a Magyar 7 hetilap aktuális számában
