Akkor is lehet könnyű lábbal táncolni, ha újra és újra mindent elveszítünk

Bokor Klára 2019. október 09., 12:50

Fahidi Éva holokauszt túlélő két könyvet is megírt. Míg egyiket A dolgok lelke, a másikat A szerelem alanya és tárgya címmel, a holokauszt borzalmairól és saját életigenléséről. Erről mesélt a párkányiaknak a Papp Katalin Magán Művészeti Alapiskola előadótermében a Balassi Klub szervezésében.

A most 94 éves írónővel Himmler György tanár beszélgetett.

Éva néni elmondta, egy nagyszerű, szerető családba született. Debrecenben laktak, de minden nyáron itt nyaraltak Ógyallán, a nagyapjánál. Gyermekéveiben már négy zsidótörvény volt érvényben Magyarországon, és számos különböző rendelet – összesen 22.

Amikor az ember visszatekint, felteszi a kérdést: Nem volt eszük az akkori zsidóknak, hogy tűrték az egyre súlyosbodó megaláztatásokat? Hogyan várhatták meg, míg deportálják őket?  Nem tudom erre a választ, engem az idilli gyermekkorból hurcoltak a pokol legmélyebb bugyraiba.

"Olyan durván, megalázóan bántak velünk, hogy mi egy iskolából való lányok nagyon összekapaszkodtunk, hogy túléljük a borzalmakat. Megpróbáltunk emberek maradni, sose káromkodtunk, mi kenyérért fogkefét vettünk és minden áldott nap megmosakodtunk." – meséli az idős asszony – "Azért akartunk életben maradni, hogy szüleinknek örömet szerezzünk hazatérésünkkel."

Szabadulva tudtam meg, családomból egyes-egyedül én maradtam életben.

A láger után érsekújvári nagybátyjánál gyűjtötte össze a család maradékát. Volt olyan időszak, amikor tízen laktak ott. Éva néni úgy emlékszik vissza azokra az időkre, hogy még az ágyból is nehezére esett felkelni, annyira legyengült a lágerben, ráadásul a haláltábor a lelkén is mély sebeket ejtett.

Negyvenkilenc embert veszített el a családjából.

"Érdekes, ahogy az ember lelke működik. Eleinte ezekről a traumákról nem tud beszélni. Amikor évek után eljut oda, hogy mégis, akkor meg nem is tud másról beszélni, csak az átéltekről. Nekem 59 év telt el úgy az életemből, hogy nem beszéltem, nem mesélem, nem írtam róla. 59 éves koromban jutottam el oda, hogy vissza tudtam menni Auschwitz-Birkenauba."

Mint mondja, 2003-ban visszatérve elcsodálkozott, mennyire megnőttek a fák, nem volt kitaposva a fű, nem volt üvöltés.

Nem éreztem az elviselhetetlen bűzt, ami abból adódott, hogy három megérkező ember közül kettőt azonnal elégettek.  

Annak idején megírt egy kis füzetet németül. Az a német kisváros (Allendorf), ahová Auschwitzből elkerültek, kiadta ezt a kis füzetet. Itthon is biztatták, írja meg magyarul is. Azóta sok helyen bemutatta könyveit úgy Magyarországon, mint Németországban.

"Abban a kisvárosban, ahová kényszermunkára hurcoltak, a helyiek csak citromnak neveztek, mert puszta kezünk érintkezett a trinitrotoluollal és a salétromsavval, amitől olyan sárga lett a bőrünk, mint a citrom, a hajunk meg lila. Amikor 45 évre a tábor felszámolása után találkozóra hívták a foglyokat, 330-an fogadtuk el a meghívást. Furcsa volt hallani, kedvesen beszélnek hozzánk németül, az viszont kellemetlen élmény volt, ahogy az akkori szemtanúk, semmire se voltak hajlandók emlékezni." – meséli.

Képgalériánk:

A roma holokauszt 75. évfordulóján őt kértek fel szónoknak Auschwitz-Birkenauban. Mint mondja, látni ugyan nem látta, de hallotta a zajt, amikor háromezer embert tereltek lángszóróval a gázkamrákba. Ők pontosan tudták, mi fog történni velük.

Ennek a zaját végighallgatni felért több büntetéssel, és azt kívántam, akik ezt előidézték, soha életükben mást ne halljanak, csak ezt a zajt.
Éva néni a Sóvirág c. táncszínházi produkció kapcsán elmondta: "Vészesen közeledett a 90. születésnapom, melyet szerettem volna valami különleges módon megünnepelni. Szabó Réka, tágabb családunk egy tagja jött az ötlettel, hozzunk létre egy táncszínházi produkciót. Rögtön ráálltam, megírtam és be is gyakoroltam a szövegemet, a táncot pedig egész nyáron át próbáltuk, hogy 2015-ben az október 13-i premierre a lehető legtökéletesebb legyen. Cuhorka Emese táncművésszel – aki 60 évvel fiatalabb nálam – táncban mesélek életemről. Rögtön remekül éreztem magam a színpadon, Emesével szerepelni pedig ajándék. A darabot azóta is sikerrel játsszák a Vígszínházban. A műsor próbafolyamatát bemutató, A létezés eufóriája című dokumentumfilm jelentős díjakat nyert az idei szarajevói és lacarnói filmfesztiválon."

A beszélgetés befejeztével a jelenlévők még számos kérdést intéztek az írónőhöz, majd Éva néni dedikálta is könyveit.

0 HOZZÁSZÓLÁS