Akarattal bármi elérhető

Zsebik Ildikó 2019. augusztus 04., 15:10

A Bodrogközben, a boltok kivételével, kevés a vállalkozás. A királyhelmeci Bodrogferr üdítő kivételnek számít, hiszen gyakorlatilag a rendszerváltás óta működik. Kezdetben kenyérsütő kemencéket gyártottak az egész Kárpát-medence részére, majd a piac telítődését követően visszatértek a kábeldobok készítéséhez. Ezeket Királyhelmecen már a szocializmus éveiben is gyártották.

Valaha Kajla János mérnök vezette a vállalkozást, néhány éve azonban átadta a középső lányának és a vejének, vigyék ők tovább.

Állítja, hogy nagyon elégedett a munkájukkal, hiszen a fiataloknak önerőből sikerült új partnerekre szert tenniük, és nyolcvan százalékban már a cseh, a magyar és a lengyel piac számára termelnek, de időnként befut egy-egy megrendelés Nyugat-Európából is.

Érdekességként említsük meg, hogy ez a cég készítette el a kettéosztott falu, Nagyszelmenc és Kisszelmenc gyalogos-határátkelőjén álló két fél székelykaput is, amelyet a BURCS, azaz a Bodrogközi és Ung-vidéki Radikálisok Csoportja rendelt meg. A csoportnak Kajla úr is tagja volt.

Képgalériánk:

Kajla János hat éve ugyan nyugdíjba vonult, de Vékén, a szülőfalujában nem a megérdemelt pihenés, hanem a polgármesteri szék várta.

Másfél megbízatási időszakot töltött a falu ügyeivel, és ezalatt 500 ezer eurónyi beruházás érkezett a községbe. A községi tulajdonban levő egykori termelőszövetkezet földjei és épületei már 30 éve érintetlenül álltak, a földeken burjánzott a gaz, az épületek omladoztak, ezért közbeszerzési pályázatot írtak ki azok bérbeadására.

Miután csak a veje jelentkezett a pályázatra, egyedüliként nyerte el azt. Azóta talajjavító munkálatokat végeznek a 8 hektáros földterületen, mert a fiatalok szeretnének egy gyümölcsöst létesíteni, a termést pedig helyben feldolgozni. A 25 évre bérbe kapott területen jelenleg az épületek felújítása zajlik. Arra kérem őket, apát és leányát, hogy mutassák be részletesebben a mezőgazdasági terveiket.

A vidékünkre jellemző gyümölcsök, szilva, alma, körte, barack termesztésével foglalkozunk majd

– mondja Görgei Kajla Marianna. – Miután kiültetjük a gyümölcsfákat, legkorábban négy év múlva várható az első termés. Vékén, a Királyhelmechez közeli faluban nagyon magas a munkanélküliség, eléri a 60 százalékot! Ezért úgy gondoltuk, hogy ha mások is kedvet kapnak a termesztéshez, az ő gyümölcsüket is szívesen felvásároljuk. Régen a Bodrogközben volt erre lehetőség, mára azonban az értékesítés szinte megszűnt. A gyümölcs feldolgozása is helyben történne: a megtermelt gyümölcs egy része a szeszfőzdébe kerül, a többiből gyümölcslé készülne, de szeretnénk aszalással és dzsemek készítésével is foglalkozni. Bogyós növények ültetésében is gondolkodunk, azokra a gyógyszeripar tarthat igényt.

A fák egy részét már az idén kiültetnék, mondják, és azonnal hozzá is teszik, hogy a biotermesztést részesítik előnyben. Ezzel a vállalkozással szerényen számolva is mintegy 15 embernek tudnak munkát adni. Ha még azt is hozzávesszük, hogy a falu területén hamarosan beindul egy baromfifarm magyarországi tulajdonossal, akkor már sokat tettek a falu népszerűsítéséért és a munkanélküliség felszámolásáért.

– Szeretnénk bizonyítani, hogy rejtett források mindenütt vannak, aki akar, annak nem kell félnie a megélhetési bizonytalanságoktól – teszi hozzá Kajla János. – Ha minden a tervek szerint alakul, idővel egy kis állatsimogatót is kialakítanánk háztáji állatokból, mert a mai gyerekek már alig ismerik az egykori háziállatokat. Sőt egy halastó kiépítésének lehetősége is felmerült, ahogyan egy tájházé is. Nálunk már annyi régi munkaeszköz, bútor halmozódott fel otthon, hogy az utóbbi berendezése biztosan nem okoz majd gondot. A mi megélhetésünk biztosított, de mások számára is szeretnénk példát mutatni, bizonyítva, hogy akarattal bármi elérhető.

Vékéhez kapcsolható a XVIII. század egyik ismert egyéniségének, Szirmay Antalnak a neve.

Ő írta meg két kötetben Szatmár vármegye első monográfiáját, amely 1809–1810-ben jelent meg. Szirmay Antal monográfiája a megye történetét, társadalmi, földrajzi és természeti leírását adja közre. Volt táblai ülnök, Zemplén vármegye követe, földrajzi író, helytörténész, levéltáros, politikai író. Eperjesen született 1747-ben, és a közeli Szinyérben hunyt el 65 évesen. Ugyanakkor a vékei temetőben alussza örök álmát, ugyanis életének utolsó tizenöt évét ebben a faluban élte, miután a közszereplői pályafutása hirtelen félbeszakadt (szabadelvűsége és csipkelődő írásai miatt kifúrták az állásából).

Kajla Jánostól azt is megtudjuk, hogy Vékén az ő vezetésével működik a Szirmay-emléktársaság, amely igyekszik Szirmay szellemi örökségét megismertetni a régió lakóival. Egykori kastélyában található ma a községháza. Tervezik egy emlékszoba kialakítását, hogy a legfiatalabbak is megismerhessék a nevét és életművének értékeit.   

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/31. számában.

0 HOZZÁSZÓLÁS