HIRDETÉS

Afrikától Királyhelmecig

Zsebik Ildikó 2018. május 16., 15:36

Molnár Gabriella Pozsonyban fejezte be tanulmányait a Műszaki Egyetem, ahol földmérő és földrendező mérnök lett. Őszintén szólva csodálkoztam pályaválasztásán, hiszen kivételesen jó nyelvérzékkel áldották meg az égiek, és kreatív fantáziája, kézügyessége már középiskolás korában is ismert volt. /Ez megér majd egy következő mesét!/

 

Fotó: Tomojka Vojtko Béla

 Most viszont arra voltam kíváncsi, hogyan alakult az élete.

Önálló „munkás” életem 1995-ben Belgiumban kezdődött, ugyanis szerettem volna jobban elsajátítani a francia nyelvet, majd nyelvvizsgát tenni belőle. Két évig maradtam ott gyermekgondozóként, azután hazatértem Kassára, ahol 4 évet a tanult szakmámban töltöttem.  Amikor felvettek, még jól ment a cégnek, sok volt a munkánk, ám hamarosan a megbízatások elapadtak, így óhatatlanul leépítésekre került sor. Miután én voltam a legfiatalabb, ezért engem küldtek el elsőként. Ekkor fogalmazódott meg bennem először: valószínűleg nem a szakmámból megyek majd nyugdíjba.

Ezt követően egy évet a kassai Alliance Française kebelén belül töltöttem, ahol a nyelvtudásomat kamatoztattam, amikor a főnök asszisztense lettem. Adminisztratív feladatokat láttam el, kulturális programok szervezését bízták rám. A következő évben a Karthago utazási iroda tunéziai képviselőjeként Afrikában találtam magam, itt éltem át 2001. szeptember 11-ét. Az iroda ügyfeleinek száma a terrortámadás hírére alaposan megcsappant, új munka után kellett néznem.

Maradtál Afrikában?

 Egy hónapon belül már Marokkóban voltam, ahol egy agrárvállalat kereskedelmi igazgatójaként működtem. A térségünkben lévő üzletláncok  részére küldtük haza a kinn megtermett paprikát, paradicsomot, uborkát. Miután lejárt a küldetésem a magrebi országban, ahol mellesleg nagyon jól éreztem magam, úgy jöttem haza:  elképzelhető, hogy hamarosan az egzotikus kontinens harmadik, ámbár sokkal keményebb országába, Beninbe utazhatok. Akkoriban, egy kassai cég nyerte meg a Szaharán átvezető vasútvonal megépítésének egy szakaszát. A cseh-szlovák csapatba bekerültem ugyan az állásinterjún, nyilván érdekes tapasztalatokkal gazdagodhattam volna, mint geodéta -  tolmács, de fél éves itthoni várakozás után, nem tudták az illetékesek megmondani, meddig kell még várni a világbanki hitelek  jóváhagyására, semmi konkrétumot nem tudtak mondani a kezdést illetően, így hát másfelé vettem az irányt.

Képgalériánk:
Fotó: Tomojka Vojtko Béla

Egy nemzetközi konzorcium részeként a pozsonyi ZIPP /időközben már Strabag/ nagyvállalatnál helyezkedtem el, a nagyszombati PSA gyárüzemi egységeit a tervezéstől a kivitelezésig javarészt ők végezték. Az egyik gyáregység projektvezetőjének asszisztenseként napi kapcsolatban voltam a francia mérnöki csapattal és a projektdokumentáció kétnyelvűsítése volt a feladatom.

Utolsó munkahelyem egy francia nyelvű óvoda és általános iskola volt Pozsonyban, ahol a kicsiknek kreatív foglalkozásokat tartottam. A diplomaták gyermekei illetve a tehetősebb pozsonyiak gyerekei jártak ide.

Amikor nyugdíjas tanár édesapám (akinek élete utolsó 10 évében volt egy kis könyvkötő műhelye), váratlanul elhunyt, minden egyszeriben megváltozott. Tudtam, hogy mindig szerette volna, ha folytatom a munkáját, a mesterség továbbra is a családban maradjon, ezért a végleges hazaköltözés mellett döntöttem.

Ennyi fordulat után, óriási váltás lehetett ez az életedben!

Sok helyütt jártam, sok mindent láttam, megtapasztaltam,  ez által gazdagodtam. Szabad voltam, de azt, hogy hová tartozom, hol a helyem, mindig tudtam.

Ennek a kisvárosi nyugalomnak, természet közeliségnek is megvan a maga szépsége. Immár 5 esztendeje, hogy más ritmusban élem az életem. Nem mondom, van, ami hiányzik, a nagyvárosi kulturális forgatag, a kiállítások, főleg az alkotói közösség, az emberek.

Olvasókönyv Fotó: Molnár Gabriella

Hogyan sikerült beletanulni a könyvkötészetbe?

Láttam édesapámat dolgozni, az ember óhatatlanul elles dolgokat, de idő hiányában igazán nem volt alkalmam mélyebben elmerülni a fortélyokban. A számítógépes grafikai munkákhoz értettem, azzal nem volt gond, de a könyvkötészetet az alapoktól kellett mesterektől megtanulnom. Valamint elő kellett vennem apám szakkönyveit, hogy a részletes magyarázatokra építve az elméleti részt elsajátítsam. A mai napig rendszeresen járok különböző tematikus szakmai továbbképzésekre, főleg külföldre, mert a szlovák könyvkötő céh, amely anno összefogta a szakmát, jó egy évtizede nem működik.

Volt, hogy Pozsonyban bejelentkeztem ingyen munkára azért, mert szerettem volna megtanulni egy folyamatot. Azt a választ kaptam: csak nem gondolom, hogy ingyen megkaphatom a know how-t.

felújításra várva Fotó: Molnár Gabriella

Ma miből áll a napi munkád?

Bárminemű könyvkötészeti megoldással, könyvek javításával, restaurálással foglalkozom, egyedi könyveket, albumokat állítok össze kis példányszámban, készítek bélyegzőket és különböző grafikai munkákat.

Felújított református Biblia Fotó: Molnár Gabriella

Feltételezem, hogy a könyvek korábban is értéket jelentettek az életedben!

Gyerekkorom óta tiszteltem és szerettem a könyveket, szerencsére családunkban többen így voltunk, vagyunk ezzel. Emlékszem, mindig nagy öröm volt számomra, ha  karácsonyra, születésnapra vagy egy iskolai verseny díjaként könyvet kaptam. Digitális világunkban is jobban szeretem a papírformát. A mai könyveket sem kerüli el sajnos a felületesség, ami alatt a ragasztott gerincre és a puha fedőlapra gondolok. Szinte már csak a szépirodalmi művek és a művészeti albumok kapják meg azt a tiszteletet a kiadóktól, hogy tartós testet, fűzött gerincet, kemény, igényes fedőlapot kapjanak. Én csak ezeket a formákat tudom igazán könyvnek nevezni, a mai könyvpiac nem kis hányada számomra csak ragasztott lapok halmaza. Hiszem és vallom, hogy a jövőben is lesznek olyan emberek, még ha az idő múlásával egyre kevesebben is, akik értékelni tudnak majd akár egy több százéves kézi nyomtatású- és - kötésű könyvet, akár egy korabeli kézműves könyvet. Ez utóbbinak tényleg nincs különösebb kultúrája térségünkben. Ezért is becsülöm nagyra azokat a megkereséseket, ahol például egy nagyszülő vagy szülő után megörökölt Biblia, ima- vagy énekeskönyv javítását kérik. Ezek az emberek megtehetnék, hogy a könyvesboltban újat vásárolnak a javítás árán, de egy családi – akár rongyos – könyv mindig nagyobb eszmeiséget, értéket képvisel.

Képgalériánk:
Felújított misekönyv Fotó: Molnár Gabriella

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS