A Varjos muzsikája táncra perdítette Párkány sétálóutcáját
A párkányi nyári estéken a sétálóutcán hömpölyögnek az emberek. A nappali forróság engedni kezd, a platánok alatt megnyúlnak az árnyékok, az emberek megállnak egy fagylalttal a kezükben, beszélgetnek, nézelődnek, s vannak, aki egyszerűen csak hagyják, hogy magával sodorja őket az este. Ezúttal azonban nemcsak a Duna felől érkező szellő mozdította meg a levegőt: népzene töltötte be Párkány központját. A Varjos zenekar nagykoncertjén a Kárpát-medence dallamai varázsolták egyedivé a szombat esti hangulatot.
A 2003 őszén alakult párkányi együttes több mint két évtizede szólaltatja meg a Kárpát-medence magyar népzenei hagyományait. A zenekar magját Szabó Gábor „Suvi” hegedűs, Madocsai Imre brácsás és énekes, Madocsai Szilárd fúvós és énekes, valamint Mocsi Péter nagybőgős alkotja. A 2026. július 18-i prákányi nagykoncerten Varsányi Ildikó prímás és Gólya Márton cimbalmos vendégzenészként csatlakozott a formációhoz, a muzsikát pedig Botló Ákos és Varsányi Ágnes néptáncosok tették mozdulatokban is láthatóvá.
A zenekar számára a párkányi nyári koncert hagyományos alkalommá vált. Madocsai Szilárd szerint külön öröm, hogy évről évre sokan gyűlnek össze a sétálóutcán, ráadásul a közönség összetétele is rendkívül változatos.
– fogalmazott Szilárd.
A nagykoncert valóban sokféle módot kínált a kapcsolódásra. Szilárd úgy látja, egy ilyen utcai fellépés ereje éppen abból fakad, hogy mindenki a maga módján lehet részese, csakúgy, mint a táncházakban. A jelenlévőknek nem kell egyforma módon viselkednie: a tánc, a figyelmes zenehallgatás, a beszélgetés és a találkozás egyaránt természetes része az estének. A zenekar számára ez a sokféleség jelenti a valódi közösségi élményt.
– mondta.
A koncert műsora zenei egy igazi utazássá állt össze. Többek között Ipoly-menti és tardoskeddi menetek, erdélyi összeállítások, cigánydalcsokor, rimakokovai és daróci dallamok követték egymást. Felcsendült egy gömöri bojtárballada, majd a közönség kérésére kéméndi muzsika is megszólalt. Az est folyamán mezőségi és kalotaszegi zenék ugyancsak helyet kaptak.
A rögzítés előtt azonban szeretik élőben is megszólaltatni őket, hogy megtapasztalják, miként működnek színpadon, és hogyan reagál rájuk a hallgatóság. A koncert ilyenkor műhellyé is válik: a zenészek érzik, hol találkozik igazán a muzsika a hallgatókkal, melyik részlet ad új lendületet az előadásnak, és hogyan áll össze egésszé egy frissen kialakított blokk.
– idézte fel Madocsai Szilárd.
Hozzátette, a táncház fogalma jóval tágabb annál, mint amit a neve elsőre sugall. Gyakran elmondják azoknak, akiket táncházba hívogatnak, hogy annak is érdemes betérnie, aki nem tud vagy nem szeretne táncolni. A muzsika hallgatása, az ismerkedés, a beszélgetés és a közös szórakozás ugyanúgy része az alkalomnak. Elmondása szerint Kürtön is ilyen oldott, találkozásokkal teli délután alakult ki. A párkányi koncerten ugyanez a gondolat nagyobb térben, népesebb közönség előtt teljesedett ki.
A népzene kilépett a színpad keretei közül, és lassan bevonta a sétálóutcát. A zenészek és a hallgatók közötti távolság egyre csökkent, a koncert végét követő szabad muzsikáláskor pedig már a táncolók vették birtokba a színpad előtti területet.
Madocsai Szilárd szerint a zenekar alapvető törekvése egyszerű: örömmel muzsikálnak, és szeretnék, hogy az emberek jól érezzék magukat. A népzene eredeti szerepét is ebben látja. Olyan zene ez, amely közösségi alkalmakon született és az emberek szórakozását szolgálta, ezért a Varjos számára ma is fontos, hogy közvetlenül eljusson a közönséghez.
– mondta.
Tapasztalataik alapján a magyar népzene akkor is képes megszólítani a közönséget, ha a hallgatók nem ismerik a dallamokat, és magyarul sem beszélnek. A ritmus, a zenei energia és a dallamok színessége sokszor külön magyarázat nélkül is utat találnak az emberekhez.
Az évek során több alkalommal játszott a Varjos külföldön, idegen nyelvű közönség előtt, és azt tapasztalták, hogy a muzsika ott is képes közös hangulatot teremteni. Szilárd elmesélése alapján ennek egyik emlékezetes példája egy dániai fellépésük volt. A szórakozóhelyek ott egészen más formában működtek, mint ahogyan azt itthon megszokták: a település határában cirkuszi sátrat állítottak fel, és abban teremtettek fesztiválhangulatot. A zenekar előtt egy DJ szórakoztatta az embereket.
– mesélte a különleges alkalomról.
A párkányi nagykoncert hasonlóképpen bizonyította, hogy a népzenének nincs szüksége hosszú bevezetésre. Elég volt egy biztos ritmus, néhány ismerős vagy éppen ismerősnek tűnő dallam, és valaki, aki elsőként mert kilépni a többiek elé. Utána már könnyebben követték mások is.
A Varjossal legközelebb augusztus 2-án találkozhat ismét Párkányban közönség, az I. Nemzetközi Kékfestős Fesztivál keretében. A zenekar ezúttal a platánfák alatt játszik majd, közvetlenebb formában, színpad nélkül. A délután folyamán a Pásztortűz Néptánccsoportot is kísérik.
Szilárd elmondása szerint a zenekarral különösen kedvelik azokat az alkalmakat, amikor közöttük és a közönség között alig marad távolság. A színpad nélküli muzsikálás közelebb áll a népzene eredeti közegéhez, hiszen a dallamok szinte karnyújtásnyira születnek meg a hallgatóktól.
A nagykoncert végére a párkányi sétálóutca sem egy egyszerű helyszínként vette körül a zenét. Maga is részévé vált az előadásnak. A nyári este, a megálló járókelők, a táncra perdülő fiatalok és idősebbek, a színpad felé forduló érdeklődők együtt teremtették meg azt a hangulatot, amelyet lemezre rögzíteni aligha lehet. A Varjos muzsikája azonban továbbviszi magával: a következő koncertre, a platánfák alá, majd talán egyszer egy új album barázdáiba is.
