A szuburbanizáció hatásai az identitásra és kultúrára a Felső-Csallóközben
Bott Domonkos Lívia közgazdász a Felső-Csallóközben vizsgálja a szuburbanizációt, tavaly indult kutatásainak eredményei Szuburbanizáció és identitás (2018), valamint Szuburbanizáció és kultúra (2019) címen jelentek meg.
November 8-a az urbanizmus világnapja, az angol nyelvterületeken pedig a területrendezés világnapja. Területtervezéssel foglalkozni a jövő perspektívája nemcsak a városokban, de a külvárosi zónákban is. Szlovákiai magyar viszonylatban mi sem lehetne aktuálisabb ezen a napon, mint a Pozsony környéki városszétfolyás, Csallóköz szuburbanizációjának elemzése.
– írja a FutuReg PT által készített tanulmány „Szuburbanizáció és kultúra” című összefoglalójából.
A várostervezés világnapját Carlos Mariú Delal Paolera argentin mérnök, Buenos Aires urbanisztikai tervezőjének kezdeményezésére 1949 óta ünneplik. A nap célja a figyelemfelkeltés, hogy az élettér és a laktér egészséges és kellemes atmoszférája megfelelő zöld területtel legyen ellátva még az agglomerációkban is.
A felső-csallóközi minta 545 kérdőívet dolgoz fel, ahol a megkérdezettek 52%-a őslakos, 48% pedig betelepült. Nemi összetételben Somorja város összetételéből a válaszadók fele nő és másik fele férfi, az életkor alapján elmondható, hogy a 34-45 éves kategória van többségben, mivel ez jellemzi a „szuburbán” életszakaszt. A válaszadók többsége (34%), az eredeti régiót vizsgálva nyugat-szlovákiai, 25% közép-szlovákiai, ahol a zsolnai és rimaszombati megyék, mint származási pontok, a leggyakoribbak. A minta 11%-a észak- és kelet-szlovákiai származású. A megkérdezettek nagy része családi házakban lakik, csupán 11%-uk él lakóházakban.
Az identitást kutatva kiderült, hogy az újonnan betelepültek Pozsonynak vagy egyszerűen szatelitnek és szuburbiának nevezik lakhelyüket, viszont a csallóköziek esetében dominál a város, község, falu fogalom. Ebből is látható, hogy a szuburbanizált lakosok több mint fele úgy vallja, nem is a Csallóközben, inkább Nyugat-Szlovákiában lakik, ami tulajdonképpen Nagyszombat megye. Nem meglepő, hisz nagy részük (45%) nem vállalja a nyugat-szlovákiai identitást, például a „DS” rendszámtáblát sem. Az adatok szerint életét pozsonyi szolgáltatások és iskolák adta lehetőségeket használva éli. A megkérdezettek 29%-a „szatelitben” lakik, ez a kifejezés még a szocializmus idejében volt használatos. Érdekes még, hogy az eredeti minta, nevezzük csallóközinek, 2%-a Pozsonyban, 54%-a községben, 44%-a városban, 2%-a szuburbiában és 16%-a a faluban érzi magát otthon.
A szuburbán régiók lakosainak nincs erős lokális és regionális identitásuk. A tanulmány feltételezte, hogy a nemzeti kultúra nem kiemelten fontos szempontja a régió identitásának.
Ez a hipotézis nem igazolódott, ez azt jelenti, hogy a szuburbiák szintjén a nemzeti kultúra fontos alapja a fejlesztésnek, regionális haladásnak.
A regionális identitástudat a többségi lakossághoz viszonyítva fontosabb a kisebbségi lakosságnak, 33%-ban fontos a beköltözötteknek, míg 62%-ban az őslakosoknak. Az állítás tehát, miszerint az új lakosok nagyon gyenge kapcsolódási ponttal rendelkeznek, inkább igaz, gyengébb korrelációval. A válaszok alapján elmondhatjuk, hogy a közösségépítés nem kiemelten fontos pillére a megkérdezettek 43%-ának, viszont 35%-uk vallja, hogy feltétele a régió- és területfejlesztés működésének.
A régiófejlesztés és a gazdasági mutatók a kulturális aktivitásokkal nem egyenesen arányosak. A kutatás statisztikai tesztjei azt mutatták ki, hogy amint egy helységben kevesebb kulturális rendezvényt szerveznek, a helyi problémák száma magasabb. A kutatási módszertan összeállításánál külön szerepelt az etnikai jelleg. A centrum-periféria közötti kapcsolatot a második világháború utáni évtizedekben kezdték gazdasági szempontból is elemezni. A periféria-kutatások megállapítása szerint az elmaradott területek gazdasági hátrányát elsősorban kulturális programok támogatásával, szervezésével lehet elősegíteni, ez a kijelentés jelen kutatás során is bebizonyosodott.
A felmérés és kutatás alapján levonhatjuk a következtetést, hogy az esetek többségében az ideköltözöttek nem nézték meg a lehetőségeket, nem mérték fel a szolgáltatásokat, és ezért is lehet az az érzésük, hogy „a Csallóköz fejletlen”, legalábbis az esetek 56%-ban így jellemeztek.
Ezért szükséges, hogy minden község fordítson figyelmet a szuburbanizáció jelenségeire már az elején, és próbálja aktívan befolyásolni és biztosítani a fenntartható fejlődést a külvárosi területeken. A korai megelőzés hatékonyabb, mint az azt követő korrekció mellékhatásainak megoldása.
