2019. június 30., 18:10

A szerelem és a nyugalom birodalma

„Ha álmunkban levendula illatot érzünk, egy kedves élmény emlékét idézzük fel” – olvashatjuk Krúdy Gyula Álmoskönyvében. A növény titkairól, aromákról és az ehhez kötődő vállalkozásról Rémes Ferenccel, a tallósi levendulaültetvény megálmodójával beszélgettünk.

levanderia.jpg
Médialapozó

 A mátyusföldi Tallóst Dunaszerdahellyel összekötő főút mentén a napokban jelent meg egy irányjelző tábla, amely elvezeti az érdeklődőt a Levanderia birtokra. A forgalmas főúttól mindössze háromszáz méterre egy illatos, provence-i hangulatot idéző, csendes birodalom bújik meg. Közel háromezer levendulatő borult virágba az ültetvényen, amelynek csodájára járnak az emberek. Pillangók, méhek és bogarak szállnak virágról virágra, magukba szíva a keserédes nektárt, bizonyítva, hogy az anyatermészet mindenkit befogad.

Rémes Ferenc, a Levanderia Tallós vállalat létrehozója és az ültetvény megálmodója széles mosollyal fogad a lilavirág-birodalomban. Bár a keze alatt mindig ég a munka, hiszen hol méhészkedik, hol szappant gyárt, vagy szörpöt, mézet ízesít, mégis tud időt szakítani egy beszélgetésre. A levendulásban sétálva rácsodálkozom, hogy a pillangókon kívül apró csigák is ülnek a bokrokon. Ferenc elmondja, hogy a csigák nem ártottak a levendulának. Ellenkezőleg: nem élték túl a tömény, intenzív illat hatását, és örökre édes álomba szenderültek a levendulán, amelyet egyébként sokan a szerelem és a nyugalom gyógynövényének neveznek.

Fotó:  Horváth Szomolai Andrea

A tallósi származású Rémes Ferenc mezőgazdászcsaládból származik. Kezdetben zöldségtermesztéssel, de ma már főleg gabonatermesztéssel foglalkozik. Már évekkel ezelőtt megálmodta magának a levendulaültetvényt. Elmondja, hogy sokáig a vendéglátásban, a hotelszakmában tevékenykedett, és óceánjáró hajókon szinte az egész világot bejárta. Majd Dunaszerdahelyen dolgozott tovább a vendéglátóiparban.

Mint mondja, a turizmusnak köszönhetően született meg az ötlet, hogy levendulával foglalkozzék. Tetszik maga a növény, varázslatosak az ültetvények, amelyeket Tihanyban vagy Franciaországban is láthatunk. Azt szerette volna, hogy az emberek itthon is láthassanak ilyet.

Fotó:  Horváth Szomolai Andrea

A Rémes család 2016 őszén ültette ki a Tihanyból hozott töveket. Ferenc elmondja, hogy a család tagjai kezdetben megmosolyogták a furcsának tűnő ötletét. Végül az édesapja kijelölt számára egy földterületet a tallósi gazdaságban, ahova közel háromezer tövet telepítettek a kukoricás helyére. A Mátyusföldön és a Csallóközben nagyon jó a termőföld, a levendula pedig nem igényel semmilyen különleges talajt. A levendula alját fóliával fedték, és csepegtetőrendszert építettek alá, hogy később ne kelljen állandóan öntözni. Ferenc az első télre úgy emlékszik vissza, hogy borzalmas volt látni az agyonfagyott, alig élő kis ágacskákat, ám a következő tavasz új életet lehelt a levendulásba.

Az ültetvény a későbbiekben már termékeket gyártó vállalkozássá nőtte ki magát. Így született meg a Levanderia Tallós nevű cég, amely kecsketejes-levendulás és másféle szappanok, levendulaszörp, levendulaméz s újabban már levendula-illóolaj gyártásával is foglalkozik. Ezek a termékek mind Ferenc keze alól kerülnek ki, aki elmeséli, sokáig kísérletezett a megfelelő összetevőkkel és az arányokkal. Legnagyobb segítőjének a kislányát tartja, aki előszeretettel tömi a levendulát az illatpárnákba, vagy vágja a szappanokat. Mosolyogva teszi hozzá, hogy az első illatzsákokat ő maga varrta, az anyósát kérte meg, hogy segítsen neki beindítani a varrógépet. Azért tartja fontosnak termékeket is készíteni, hogy a levendulával való foglalkozás ne csak szezonális jellegű legyen a család számára.

A 2017-es első aratást Ferenc édesapja és segítője már nem érhette meg, de a család tovább vitte a vállalkozást. Rémes Ferenc ötödik generációs gazdaként a méhészkedésbe is beletanult, hiszen édesapja után több kaptárt is örökölt. Így fuzionált a méz és a levendula egymással, hiszen az akác és a repceméz mellé a levendulamézet is készítik, amelyet Ferenc keresett és különleges terméknek tart.

A tallósi Levanderiában kétfajta levendulatővel találkozhatunk. Többségében francia levendulát ültettek, kevesebb az angol tő. Az angol fajtát inkább díszítésre, dekorációs célokra használják, míg a franciát kulináris, étkezési, kozmetikai és gyógyászati célokra, árulja el a levendulamester, aki hosszas tanulmányok során jött rá a termesztés csínjára-bínjára. Mivel nálunk ennek nincs kultúrája, nincs kitől ellesni az alapokat és a titkokat.

Miközben a gazdával beszélgetünk, sorra érkeznek a vendégek a Levandériá-ba. Van, aki csak egy levendulacsokrot szeretne, mások vásárolni jönnek, majd egy bejelentkezett fotós is megérkezik a klienseivel. Végül Deni, Ferenc felesége is befut a gyerekekkel, akik azonnal birtokba veszik az apát és a levendulást. Rémesék szeretik, ha élet van az ültetvényen, amelyet a környékbeli fényképészek is szívesen kihasználnak család-, vagy portréfotózásra. A tulajdonos azt is elmondja, hogy Pozsonyból is egyre többen érkeznek, hogy megcsodálják az ültetvényt, de járt már náluk vietnami turistacsoport is. Természetesen büszke rá, hogy a termékeik szinte az egész világba eljutottak már a régiót népszerűsítő ajándékként.          

Fotó:  Horváth Szomolai Andrea

  

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/26. számában)

levanderia.jpg
+5 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.