A roma holokauszt áldozataira emlékeztek Csatán
A Romane Jile Polgári Társulás kezdeményezésére a roma holokauszt emléknapján, augusztus 2-án a csatai Cigány Házban, a Romano Kherben hajtottak fejet az áldozatok emléke előtt.
A második világháború során lezajlott roma holokauszt, vagyis a porajmos áldozatainak száma a mai napig vitatott; az viszont biztos, hogy a Harmadik Birodalom általi, cigányokra vonatkozó etnikai tisztogatás több tízezer embert érintett.
A zsidók és „árják” közötti házasságot megtiltó nürnbergi faji törvényeket 1935 novemberében a cigányokra is kiterjesztették; s fél év sem telt el, már a szavazati jogot is megvonták tőlük. A tragikus eseményekhez vezető út fontos állomása volt a Robert Ritter vezette Fajhigiéniai és Népességbiológiai Kutatóegység 1936-os megalapítása. Ennek feladata a „cigánykérdés” alaposabb tanulmányozása és egy cigánytörvény megalkotása volt.
„Kutatásunk további eredményei arra engednek következtetni, hogy a cigányság etnológiai szempontból teljesen primitív eredetű nép, melynek tagjai szellemi visszamaradottságuk következtében képtelenek az igazi társadalmi beilleszkedésre. A cigánykérdést csak úgy oldhatjuk meg, ha az aszociális és semmirekellő »kevert vérű« cigányok zömét nagy munkatáborokba gyűjtjük, ahol munkára fogjuk őket, valamint egyszer és mindenkorra véget vetünk e »kevert vérű« népcsoport további szaporodásának” – olvasható Robert Ritter egyik jelentésében.
Az általa irányított szervezet munkatársai állapították meg, hogy a cigányság nagy része veszélyt jelent a német faj tisztaságára, és eliminálni kell őket. Az SS vezetője, Heinrich Himmler 1942. december 16-án rendelte el, hogy az összegyűjtött és fekete háromszöggel jelölt romákat az auschwitzi koncentrációs táborba szállítsák. A táborokat túlélő zsidók és nemzetiszocialista fogvatartóik tanúvallomásai alapján az elhurcolt romákkal sok esetben embertelenebb módon bántak, mint a zsidókkal.
Ma már tudjuk, hogy Ravensbrückben rengeteg cigányt sterilizáltak, Birkenauban pedig gyermekeket és nőket kényszerítettek különböző tífuszkísérletekben való részvételre. A Buchenwaldra vonatkozó adatok szerint míg 1942-ben 9500 cigány rabot tartottak ott fogva, ez a szám 1945 elejére már a 110 ezret is meghaladta.
A népszámlálás adatai szerint 1938-ban 26 265 roma élt Szlovákiában, de mivel sok cigány más nemzetiségűnek vallotta magát, ezért a valós szám valószínűleg sokkal nagyobb volt. 1941 áprilisától az aszociálisnak nyilvánított egyéneket munkatáborokba hurcolták el. Az első munkatáborok, ahová már cigányok is kerültek, a zólyomi járási Nagyócsa és a szenci járási Dunahidas községeinél voltak létrehozva. December folyamán innen még hazaengedték a fogvatartottakat. 1942-ben – a Varannói járásban levő Tapolyhanusfalva községben – hozták létre a cigányokat és az aszociális elemeket tömörítő munkatábort, amit a máriatölgyesi, az illavai, a nagyrőcei és a Trsztena mellett elterülő tábor kialakítása követett.
Az auschwitz-birkenaui II/E cigánytábort 1944. augusztus 2. napjának éjszakáján számolták fel, háromezernél is több lakójával együtt. Az egyik visszaemlékező német őr szerint a gázkamrák felé tereléskor a cigány férfiak rájöttek a szörnyű tervre. Végső elkeseredésükben fegyvertelenül támadtak neki fogvatartóiknak, miként arról az egyik szemtanú is beszámolt:
A Cigány Világszövetség 1972-es párizsi kongresszusának határozata alapján, a fentiekben ismertetett eseményeket szem előtt tartva minden évben augusztus 2-án emlékeznek meg a második világháború elhurcolt és elpusztított cigány áldozatairól. Nem volt ez másképpen augusztus első péntekén Csatán sem.
A Romane Jile Polgári Társulás elnöke, Babindák István a Romano Kher udvarán 2005-ben felállított kopjafánál köszöntötte a megjelenteket, külön hangsúlyt helyezve az Erasmus programban részt vevő vendégekre. A társulás ugyanis már harmadik alkalommal működik együtt külföldi fiatalokkal a nevezett program keretén belül.
„Idén hat ember jött minden országból. A lengyel, a romániai, a török és a macedón résztvevőkkel együtt tehát összesen harmincan csatlakoztunk a programhoz. A hét folyamán Párkányban voltunk elszállásolva, ott zajlottak a foglalkozások is, de természetesen megismerkedtünk a tágabb régióval, így sok más mellett Komáromba is ellátogattunk” – nyilatkozta a program szlovákiai koordinátora, Babindák Ernő, akitől a szót a romániai csapat vezetője, a székelykeresztúri Sándor Rudi vette át, aki a program facilitátoraként vezette a foglalkozásokat és formálta a közösséget: „A nem formális oktatáson alapuló programunkkal elsősorban a vállalkozni vágyó fiatalokat szólítottuk meg rámutatva arra, mivel jár egy sikeres vállalkozás beindítása, működtetése, a költségvetés kidolgozása, vagy hogy mit lehet tudni a marketing alapjairól; mindezt természetesen az Erasmus nyelvén, angolul. A közös esti programokon – a tolerancia fontosságát hangsúlyozva – megismerkedtünk egymás kultúrájával, legyen szó akár néptáncról, akár gasztronómiáról.”
A csatai Cigány Házban tehát – a Romane Jile Polgári Társulás jóvoltából – öt ország polgárai emlékeztek közösen a roma holokauszt áldozataira, az együtt töltött tartalmas órákból új erőt merítve, ahogy azt kell: közösen…
