A pozsonyi Kacsakút legendája
Pozsony belvárosában, a mai Šafárik tér (egykor András király tér) déli részének parkjában található egy idilli, a város régi múltját idéző kedves szökőkút.
A kör alakú vízmedencéből szabálytalan sziklaalakzat emelkedik ki, melyen három, bronzból öntött, meztelen kisgyermek látszik, amint a kacsákat igyekeznek elkapni. Az alkotás igazán békés és megnyugtató hatású.
„A kacsák”-nak is nevezett szoborcsoport az egyik legszebb és legismertebb szökőkút Pozsonyban. A szikla tetején álló kisfiú egy hatalmas kacsát próbál karjaiban megtartani, mire a kacsa szárnyait arcába csapja és menekülni próbál. Egy másik fiú segíteni szeretne, és lentről nyújtja karját barátja felé. A harmadik gyermek a nagy kergetőzés során elcsúszott a sárban, így hasra esve és vidáman kacarászva lett megörökítve.
A jelenet annyira naturális és mozgalmas, hogy a szemlélő szinte várja, mikor kelnek életre a szárnyaikkal verdeső kacsák, és harsány hápogással tova szállnak.
A gyermekek önfeledt játéka a kacsákkal, a mosolygó arcok és őszinte nevetés szinte visszarepíti az embert a régi időkbe. A kacsák szájából vékony vízsugarak törnek elő, így alakítva csobogó szökőkúttá az alkotást.
A forgalmas kerület egykor ártér volt
A mai Šafárik tér a hajdani Ferenc József-város egyik parkosított közterén áll. A hely egykor a dunai ártér részét képezte. Egy szabad terület volt a folyópart mentén, ami magas vízszint esetén víz alá került.
Ez okból nem építkeztek ide az emberek, mert minden éven legalább egyszer-kétszer elöntötte a Duna a helyet.
Egykor szigetek voltak a területen, ahol a pozsonyiaknak kertjei, legelői, és nyaralói voltak. Ha megnézzük a fennmaradt régi képi ábrázolásokat, láthatjuk, mennyire kopár és üres volt ez a hely, ellentétben a mai forgalmas, nyüzsgő és zajos térrel.
Később, amikor megépült az Öreg híd, abban az irányban ment a vasúti töltés, ami valójában ármentesítette a vidéket.
Csak ezután lett a terület biztonságos az építkezések számára. Többek között ekkor épült meg a mai Duna utcai gimnázium épülete, illetve a Kék templom is.
A kacsákkal játszó fiúk legendája
Hajdanán Pozsonyban is különböző háziállatokat tartottak az emberek - kecskéket, teheneket, disznókat, libákat, kacsákat. Ezekre gyakran a gyermekek vigyáztak. A kacsákat, libákat a Dunához terelték ki, vagy a helyi legelőkre.
A mai Šafárik téren többek között kacsa- és libalegelők voltak eredetileg.
A szökőkút kősziklái között kacsákat kergető fiúk alakjai egy régi pozsonyi monda emlékét őrzik. Volt egyszer három fiú, akik ezen a helyen vigyáztak a kacsákra. Egyszer történt, hogy amikor a kacsákkal játszottak, azok beúsztak egészen a Duna közepébe. A fiúk kétségbeestek, próbálták őket visszahívni a partra, ám nem sikerült.
Ekkor szétnyílt a Duna és megláttak egy hatalmas nagy hintót, melyben a Duna víziembere ült.
A víziember mikor látta, hogy bajban vannak, segített nekik kihajtani a kacsákat a partra.
Elmesélte nekik, hogy a Duna mélyén lakik, ott áll hatalmas kristály-palotája. El is vitte a fiúkat, hogy megnézhessék birodalmát. Egy feltétele volt csupán, mégpedig hogy a fiúk soha senkinek nem beszélhetnek erről. Aki ezt a titkot elárulja, vagy aki ezt meghallja, azonnal kővé válik.
A fiúk fogadalmat tettek, a víziember pedig elvitte őket mesés vízalatti királyságába.
A varázslatos vízilény amerre ment, azon nyomban szétnyílt a Duna vize. A gyerekeket elvitte a víz alá, ahol meglátták mesés kristály-palotáját, amely éppen a Duna folyó közepén feküdt. A víziember megvendégelte őket - ettek, ittak amennyit csak bírtak, és játszadoztak a halakkal. Mikor visszatértek a partra, csak ők tudták, hogy a folyó mélyén egy víziember lakik.
A fiúk azonban egyszer az önfeledt játék közben megfeledkeztek fogadalmukról, és elkezdtek hangosan beszélni a víziember palotájáról.
Ekkor hirtelen ők is, és a kacsák is, akikkel játszodtak, kővé váltak.
Ennek a régi pozsonyi legendának emlékét őrzi a Kacsakútnak nevezett szökőkút.
