A pinkekarcsai ezüstkincs nyomában
A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum kiállítótermében november 28-ig egy rendkívüli régészeti leletet tekinthetünk meg. A kiállítás a helyi múzeum, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum és a Szlovák Nemzeti Bank együttműködésében, Nagyszombat megye önkormányzatának támogatásával valósult meg.
A 345 ezüstérméből álló kincs szorosan kapcsolódik a régió történetéhez és a Rákóczi-szabadságharc időszakához. 2016-ban egy pinkekarcsai lakos ásás közben ezüstpénzekkel teli edényt talált. Jelentette a leletet, majd a régészek fémdetektorral átvizsgálták az udvart, s további érméket találtak, amelyekről kiderült, hogy egyazon lelethez tartoznak. A numizmatikai szakértők szerint rendkívüli értékű, a Csallóközben egyedülálló leletről van szó.
Az érmék többsége a 17. századból származik, egy részük pedig a Rákóczi-szabadságharc időszakához kötődik. A hatályos jogszabályok értelmében a régészeti lelet a Szlovák Köztársaság tulajdonába került, de most pár hétig a csallóköziek és a Dunaszerdahelyre érkezők is megtekinthetik, és ha így határoznak, garantáltan páratlan élményben lesz részük.
Ráadásul a kiállításnak egy kísérő tárlat is része, amely a kurucok és labancok korát, valamint az adott történelmi időszak csallóközi vonatkozásait mutatja be, továbbá megismertet bennünket a Somogyi családdal és a csallóközi lovas ezreddel, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a pinkekarcsai ezüstlelet történetét szélesebb történelmi összefüggésben lássuk.
A kincs nem csak regionális jelentőségű
Marek Budaj történész és numizmatikus, a Szlovák Nemzeti Múzeum numizmatikai részlegének vezetője az ezüstlelet történetét, jelentőségét és numizmatikai vonatkozásait mutatta be.
– Az elmúlt 15 évben Szlovákiában felfedezett kincsek közül ez a legritkább és legkülönlegesebb. A kinccsel együtt feltárul előttünk egy olyan ember története, aki aggódott a vagyonáért, de soha nem tért vissza érte. Aztán ott van a történelmi kontextus: tudjuk, hogy ma már nem probléma az érmék alapján megállapítani, hogy mikor rejtették el, mit lehetett érte kapni, azaz mennyi volt az értéke akkoriban. Tehát egy gyönyörű történet nyílik meg előttünk, amelyet remélem, hogy ennek a kincsnek az esetében is sikerült rekonstruálnunk. Tudjuk, hogy 1704–1705 körül rejtették el, amikor egész Magyarországot elsöpörte az egyik legnagyobb Habsburg-ellenes felkelés, a II. Rákóczi Ferenc-féle szabadságharc.
Ez a lelet azért is kivételes, mert a nagyobb katonai összecsapások elkerülték a Csallóközt. Feltettük magunknak a kérdést, hogy mi történhetett, hiszen a Csallóköz mintha nem is létezne ilyen vonatkozásban, de most már látjuk, hogy ez nem igaz – mondta a numizmatikus, aki kiemelte, minden leletnek van regionális dimenziója. A kísérő kiállítás gyönyörűen megmutatja, hogyan kapcsolódhat ez a kincs az 1704–1705-ös eseményekhez és a régióhoz, valamint a Somogyi családhoz, illetve a csallóközi ezredhez.
– Ráadásul ez a kincs – mint ahogy Nagy Ivántól, a Csallóközi Múzeum igazgatójától megtudtam – csupán néhány száz méterre volt a család székhelyétől. Az is érdekes, hogy a kincs csak nagy értékű érméket tartalmaz, tallérokat, féltallérokat, negyedtallérokat, 15 krajcárosokat, azaz valaki szándékosan csak értékes érméket rejtett el, így gazdag személynek kellett lennie. Sőt, ha az akkori fizetésekkel számolunk, egy hétköznapi embernek 3-5 évet kellett volna dolgoznia ezért a kincsért – nyomatékosította Marek Budaj, aki szerint a lelet nem csak regionális értelemben figyelemre méltó, hiszen Magyarországon is kevés ehhez fogható ezüstkincs található.
A leletnek van egy régiókon túli dimenziója is, hiszen 28, főként francia érmét is tartalmaz. Ez nem véletlen. Ezek az érmék ugyanis a 17. század második felében kerültek hozzánk az Oszmán Birodalomból érkező kereskedelem révén, de tudjuk, hogy a franciák közvetlenül támogatták Rákóczi katonáit, és tudjuk, hogy négy év alatt, főként Konstantinápolyon és Gdańskon keresztül több mint 980 000 ilyen francia tallér érkezett térségünkbe. Tehát látjuk, hogy a kincsnek európai dimenziója is van, és a maga módján az európai történelem része is"
– nyomatékosította Budaj.
Mórocz Péter, Egyházkarcsa polgármestere örömét fejezte ki, hogy végre a teljes kiállítás eljutott a Csallóközbe. A lelet kisebb részét már láthatták Egyházkarcsán.
– Örülök, hogy van itt egy összefogó közösség, és a múzeum is támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek bemutatják a Csallóköz gazdag múltját – fogalmazott a polgármester.
– Ki nem álmodozott arról, hogy amikor a háza alapjait ássa, kincset talál. Kevés embernek adatik meg, hogy valóban valami értékeset találjon. Pinkekarcsán ez mégis sikerült, s ezért – hogy úgy mondjam – a megtaláló, de a község, s az egész régió is különleges helyzetbe került – fogalmazott Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke.
Somogyi Ferenc és a csallóközi lovas ezred szerepe
Nagy Iván hangsúlyozta, hogy nyitottságot tapasztalt a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum és Marek Budaj részéről, és bízik benne, hogy a kincs egy része átkerülhet a felújítás alatt lévő Csallóközi Múzeum új, állandó tárlatába.
Abban az időben Somogyi Ferenc volt ennek a kastélynak a birtokosa. Alapított egy ezredet, részt vett a kuruc harcokban, például a szomolányi csatában a Csallóközt és a Szigetközt védték. Az ellentámadás egészen az Ipolyig tolta őket. 1708-ban elkobozták a vagyonukat és nem tudtak visszajönni. Nekünk viszont szerencsénk van, hogy meg tudtuk ismerni ennek az ezrednek a történetét, meg tudtuk határozni, hogy kikből és hol állt össze. Van egy oklevél 1710-ből, amelyből kiderül, Szerdahelyről, Újfaluból, Karcsáról, Nyárasdról, Győr környéki falvakból verbuválódott az ezred, amely a szabadságharc bukásáig együtt maradt. Ez a történet tehát a hazaszeretetről és a bátorságról is szól"
– fejtette ki Nagy Iván, aki szerint a kutatás megcáfolta azt a feltételezést, hogy a térség lakossága nem kapcsolódott be a Rákóczi-szabadságharcba.
Megjelent a Magyar7 2026/39. számában.
