A napfény és a régi Losonc krónikása
Reprezentatív kiállítással tiszteleg Losonc a 150 éve született Gyurkovits Ferenc előtt. Losonc zegzugos utcái, a piacok nyüzsgése, a Búza téren hömpölygő élet és a nógrádi táj lüktetése kel életre a Nógrádi Múzeum és Galéria legújabb tárlatán. A kiállítás célja, felhívni a nyilvánosság figyelmét Losonc és Nógrád jelentős festőegyéniségére, akinek élete és alkotói tevékenysége a közép-európai posztimpresszionista festészetet képviselve túlmutat a regionális kereteken.
A Nógrádi Múzeum és Galéria legutóbb 2016-ban rendezett kiállítást Losonc festője – Gyurkovits Ferenc élete és munkássága címmel. Az idei tárlat a tíz évvel ezelőtt bemutatott festői pályaívet egészíti ki javarészt olyan alkotásokkal, amelyek az előző kiállításon nem szerepeltek, a többi között azokkal, amelyek az utóbbi évtizedben kerültek a gyűjteménybe.
Budapesttől Párizson át a nógrádi lankákig
Az 1876-ban Budapesten született Gyurkovits Ferenc sorsa nem mindennapi módon alakult. A mészáros fiaként született fiút kezdetektől fogva a művészvilág vonzotta, tanulmányait Budapesten és Párizsban kezdte, majd a müncheni akadémián fejezte be, ahol nemcsak a korstílust sajátította el, hanem a régi képtárakban a klasszikusok másolásának magasiskoláját is.
Bár Münchenben telepedett le és ott nősült meg először, a sors tragikus fordulatot tartogatott számára: felesége, a német festőnő, Maria Kissel mindössze háromévnyi házasság után tuberkulózisban elhunyt.
– A gyászoló művész végül egy baráti meghívásra érkezett Losoncra. A kisváros és a környék atmoszférája azonnal magával ragadta, ráadásul itt talált rá második feleségére, Hermann Irmára is. Gyurkovits később is sokat utazott és rendszeresen kiállított a budapesti Műcsarnokban, élete hátralévő részét – egészen 1968-ban, 92 éves korában bekövetkezett haláláig – Losoncnak és a nógrádi régiónak szentelte. Helye így mind a magyar, mind a szlovák művészettörténetben megkérdőjelezhetetlen – mondta Németh Bozó Andrea művészettörténész, a Nógrádi Múzeum és Galéria munkatársa.
Szabad levegő, intim pillanatok és dinnyehegyek
Gyurkovits Ferenc művészete a müncheni műtermi, mesterséges megvilágítású festészettel való szakításból táplálkozott. Szinnyei Merse Pálhoz hasonlóan ő is a szabadba vágyott: a plein air festészet, a napsütötte színek és a tiszta fények megragadása határozta meg Losoncon és környékén készült munkáit.
Műveinek jelentős része ma már felbecsülhetetlen kordokumentum. Olyan losonci városrészleteket, piacokat és jellegzetes saroképületeket örökített meg, amelyek a későbbi városrendezések és átépítések miatt mára teljesen eltűntek. De nemcsak a romantikus hangulatú, földszintes házakkal szegélyezett utcák és a piacok színpompás árui – a paradicsom- és dinnyehegyek – ihlették meg, hanem a környező falvak népe és a saját családi környezete is. Képeiről hiányzik a mesterkéltség, a kertjében ellesett, mindennapi, intim pillanatokat festette meg, például egy kispadon zöldséget tisztító családtagot. Humoros, életvidám természete, amely miatt a helyiek körében is rendkívül kedvelt volt, minden vásznáról visszatükröződik"
– magyarázta Szabó Haltenberger Kinga művészettörténész.
Sosem látott képek egy rendkívüli tárlaton
A Nógrádi Múzeum és Galéria ugyan saját, kiterjedt Gyurkovits-gyűjteménnyel büszkélkedhet, a mostani, jubileumi kiállításhoz példátlan intézményi összefogásra volt szükség. A kurátorok célja ugyanis egy kifejezetten újszerű, reprezentatív válogatás bemutatása volt.
Sikerült műveket kölcsönözni a Szlovák Nemzeti Galériából, a Besztercebányai Közép-szlovákiai Galériából, valamint Kékkőről is. Ez utóbbi helyszínről érkezett a tárlat egyik különlegessége, az a nagy méretű festmény, amely Madách Flórát, Madách Imre dédunokáját ábrázolja kislányként"
– tette hozzá Németh Bozó Andrea.
A kiállítás elrendezése szakít a merev tematikus blokkokkal, hagyja, hogy a múzeumi terek és a képek méretei adják meg a természetes ritmust. Az egyik teremben a monumentális művek kaptak helyet, egy másikban a portrék, míg a kisebb helyiségek egyikében a néprajzi témájú alkotások láthatók. Ez utóbbiakhoz a későbbiekben külön programok is kapcsolódnak majd. A látogatók a művész egy másik különleges talentumával is megismerkedhetnek, hiszen helyet kapott a falakon egy Szent Családot ábrázoló nagy méretű festménymásolat is, amely hűen bizonyítja Gyurkovits rendkívüli technikai tudását és azt, hogy a másolatokban is képes volt elhelyezni saját művészi kézjegyét.
Egy személyes emlék: „Gyurkovits bácsi” búcsúztatása
A losonciak és a környékbeliek számára Gyurkovits Ferenc több volt az elismert művésznél, a losonci mindennapok része volt, akit a kalondai származású Simon János csak „Gyurkovits bácsiként” emleget. A Simon család mély barátságot ápolt vele.
A Losonccal szomszédos Kalonda községben, az 1949-ben felszentelt új templom oltárképét is ő festette, miközben édesanyámat önzetlenül segítette és tanította a festés fogásaira. A tárlaton látható festőállvány is tőle származik, ma már a családunk becses tulajdona, ahogy néhány Gyurkovits-festmény is"
– mondta Simon János, akinek emlékezetében ma is élénken él a kép, amikor 1968-ban a köztiszteletben álló festőművészt lovas gyászkocsin, gyalogos menet kísérte utolsó útjára a losonci temetőbe.
A Nógrádi Múzeum és Galéria november 15-ig látogatható kiállítása méltó módon járul hozzá, hogy a napfény és a régi Losonc festőjének öröksége a következő nemzedékek számára is élő maradjon.
Megjelent a Magyar7 2026/41.számában.
