A muzslai Bortúra csak az igazi TÚRA
Szombaton, május 26-án, második alkalommal rendezik meg a Muzslai Bortúrát, amelybe egyre nagyobb létszámban kapcsolódnak be a helyi borászok. Idén huszonkét borász fogadja a szőlőhegyre látogatókat. "Leülni az egyes pincéknél és jó bor mellett elbeszélgetni - ez a lényege a Muzslai Bortúrának" - fejti ki a fiatal szervező Borvák Mária.
Marika, aki maga is borász és a szőlőművelés kiváló ismerője, lelkesen fogott a szervezéshez. Állítja, ha van a láthatáron valami rendezvény, a borászok elsőként állnak mögé. Most is reményeiken felüli létszámban kapcsolódnak a Bortúrához. "Kultúrműsor, fellépők nem lesznek, egyrészt nincs a nagy területen elterülő pincéknek központi része, másrészt a bor és a kóstolás a lényeg. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy család- és gyermekbarát legyen a rendezvény, így délután gyermekprogram, illetve szülőknek szóló szakmai beszélgetés is várja az idelátogatókat" - avat be a programba a szervező.
Becse József borász nevét és borait jól ismerik nem csak a régióban, de Budapesttől Pozsonyig. A faluban lévő 1870-ben épült pincéjénél (volt szövetkezeti pince) mesél a muzslai borászatról és szőlőtermesztésről.
Elmondja, a muzslai szőlőhegynek az a jellegzetessége, hogy a pincék az egész hegyen vannak szétszórva, aránylag távol egymástól, mert a ´60 -70-es években készült pincéket az emberek a saját szőlőültetvényük mellé építették.
"Bortúra ez a szó szoros értelmében, hiszen hegyi utakon négy kilométert kell gyalogolnia annak, aki ezt a területet be akarja járni" - mosolyog a borász.
Muzsláról került a bor az esztergomi érsek asztalára is
A szőlészetnek, borászatnak Muzslán nagy hagyománya van. Olyan jó bor készült erre felé, hogy évszázadokon keresztül innét szállították az esztergomi érsek udvarába. Édesapám szokta emlegetni, hogy "a muzslai embert a boráról, a búcsi embert a lováról ismerik meg" - meséli Becse úr.
A múlt kapcsán elmondja, Muzslán a szegény embernek is volt szőlője, mert azt tartották, szükséges a bor a mindennapokhoz. A gazdagabb parasztságnak akkoriban azért nem lehetett nagyobb darab szőlője, mert amikor az aratás volt, ő nem ért rá a szőlővel foglalkozni. Később, a szocializmus évei a szőlészet szempontjából jót hoztak ennek a falunak. Aki akart, foglalkozhatott a szőlővel, mértek ki neki földet a szőlőhegyen, oltványt is kapott, még el is ültették neki. Sokan a szőlőért kapott pénzből tudták taníttatni a gyerekeiket, abból vették az autót, házat építettek.
"A szociban egy kiló szőlőért 5 liter benzint kaptam, most pedig egy liter benzinért két kiló szőlőt kell adnom" - emlékezik a régiekre József.
" Minden mese úgy kezdődik, hogy elindult világot látni. Én is elindultam 1990-ben és Németországba vitt a kalandvágy. Egy Stuttgart melletti családi pincészetben dolgoztam egy 15 hektáros gazdánál. Sokat tanultam és hazatérve saját céget alapítottam. Nagy a konkurencia, de tartom magam a régi magyar mondáshoz: A jó bornak nem kell cégér. A bortúrán a sok jó bor mellett a "Becse Bort" is megkóstolhatja" - invitál a neves borász a szombati túrára, fel a muzslai szőlőhegyre.
