A múzeum legyen közösségi tér
Elkészült a Csallóközi Múzeum, az ikonikus „sárga kastély” szomszédságában az irodahelyiségeket, a könyvtárat és a múzeumi raktárt is magába foglaló új épület. Erről és egyéb újdonságokról beszélgettünk Nagy Ivánnal, a múzeum igazgatójával.
A kastélyt Padányi Biró Márton, veszprémi püspök építtette a 18. században. A múzeum alapítója és első igazgatója, Marczell Béla tanár, néprajzi gyűjtő, folklorista, a Csallóköz értékeinek, népi kultúrájának és történelmének nagy ismerője volt. Szorgos munkával hozta létre a múzeum alapjául szolgáló gyűjteményt, amely mára 11 847 darabosra bővült.
2019 májusa óta Nagy Iván etnológus, etnomuzikológus, népzenegyűjtő az intézmény igazgatója.
– Nem csak az anyag frissítésére, szemléletváltásra is szükség volt, hiszen nekünk is haladnunk kell a korral. Napjainkban megkerülhetetlen az interaktív jelleg, a múzeumok alapvető célkitűzése ugyanis a szórakozva tanítás. Ennek feltétele pedig, hogy a múzeum minél érdekesebb és nyitottabb legyen. Az elmúlt időszakban volt régészeti kiállításunk, amelynek a különlegessége a kelta korból származó ötméteres csónak volt. Megnyitottuk a népzenei részlegünket is, hogy ne csak a tárgyi kultúrát, hanem a szellemi örökséget is megmutathassuk.
Az új módszereket úgy próbáljuk kiteljesíteni, hogy elkészítettük az intézmény első, részletes múzeumpedagógiai projektjét,
amely Tündér Ilona történetére épül – avatott be az igazgató a Csallóközi Múzeum modernizálásának folyamatába. Hiedelemvilágunk, népmeséink, széphistóriáink egyik közismert szereplőjéről van szó, s a történetnek a Csallóközben is megvan a maga sajátságos változata. Nem kisebb személyiség, mint Jankovics Marcell tudományos igényességgel foglalkozott ezzel az örökséggel. Egyrészt beépítette saját képi világába, másrészt rámutatott arra is, hogy ez a mítosz eredetileg egy késő hellenisztikus történet, ahonnan „átmentődött” széphistóriáinkba.
– A múzeumalapító Marczell Béla is foglalkozott Tündér Ilona történetével, és a galéria épületében nemrég megnyílt Nagy József-emlékkiállítás alkotásai is érintik a témát – tudjuk meg Nagy Ivántól, aki kiemelte, hogy a történetet élőszóban mondják el a gyerekeknek és a fantáziájukra bízzák a kibontását. Fontos, hogy ezt éljék át, s utána különböző, a történethez kapcsolódó feladatokkal, vetélkedőkkel kell megbirkózniuk, amelyek végén jutalmat is kapnak. A gyerekek kipróbálhatják az aranymosás rendkívül fárasztó munkáját is. A csoportok az egész délelőttöt a múzeumban töltik, ilyenkor az intézmény alkalmazottai is bekapcsolódnak az edukációs folyamatba. A foglalkozás végeztével természetesen a kiállítást is megtekintik, s a népzenei résznél még a hagyományos csallóközi hangszerek is megszólalnak, igaz, virtuálisan.
Az újítások másik oldala, amikor a múzeumot közösségi térként használják.
– A Múzeumok Nemzetközi Szövetségének a felfogása szerint egy-egy múzeumban sokféle érték és műfaj elfér egymás mellett, és a múzeum egyfajta kulturális találkozóhely, műhely is lehet.
A galéria épületében nemcsak képzőművészeti kiállításokat, hanem hangversenyeket, táncesteket, előadásokat, konferenciákat, oktatási-nevelési programokat is rendezünk.
A múlt tehát itt kötődik össze a jelennel, és a múzeum kapujának szélesre tárása a nyilvánosság előtt annak a reményében is történt, hogy olyanok is tudomást szerezzenek az intézményről és „betévedjenek” oda, akik nem igazán érdeklődnének iránta – mondta Nagy Iván.
Kisebbfajta csodaként tekint az igazgató arra, hogy a mai ínséges időkben Nagyszombat megye elöljáróinak és a Szövetség megyei képviselőinek hathatós támogatásával sikerült kialakítani a többfunkciós új épületet. A műemlékvédők feltétele az volt, hogy az épület nem lehet magasabb, mint a kastély, így a raktárterület a föld alá került, alaposan megerősítve és szigetelve, hogy a talajvíz ne tehessen kárt a műtárgyakban. Az emeletre kerül az intézmény könyvtára, továbbá ide költözik át az összes irodai helyiség is, így a jövőben a „sárga kastély” valamennyi helyisége kiállítótérként szolgál majd.
– Amióta igazgató vagyok, minden évben kiadjuk a múzeumi híradót, amelyben a múzeum alkalmazottai, az előadóink, egyetemi oktatók és helytörténészek foglalják össze kutatásaik eredményeit.
Nyáry Istvánnak, a múzeum könyvtárosának a klasszikus könyvtárosi munka mellett a kutatómunka elősegítése is a feladata. A csaknem 16 ezres könyvtárban a könyvek mellett például hírlapok és térképek is vannak. A múzeumba nagyon sok megkeresés érkezik, információt, segítséget, tanácsot kérnek, források után kutatnak, de érkeznek kérdések a múzeum tárgyaira vonatkozóan is. Egy régi műtárgy, festmény elhelyezése okán is kikérik a múzeum szakértőinek a véleményét, és vannak olyanok is, akik szeretnék megtudni, hogy a tulajdonukban lévő régi tárgyak, festmények értékesek-e, és néha felajánlásokat is tesznek az emberek.
– Sokan azt gondolják, hogy a múzeum egy csöndes, nyugodt, unalmas hely. Ezt helyből cáfolom, itt ugyanis nagyon intenzív, pezsgő élet folyik. Sokszor keresnek bennünket külföldről is. Pár éve például az egykori magyar honvédelmi miniszter, Csatay Lajos unokahúga hívott fel Budapestről, hogy van egy régi, biedermeier ágya, ami egykoron itt volt Dunaszerdahelyen, és szeretné a múzeumnak ajándékozni, ami végül meg is valósult – újságolta Nyáry István.
A múzeum már most készül újraalapításának 60. évfordulójára, amelyre 2024 májusában kerül sor.
