2026. november 16., 08:44

A múltat vallatni kell – Csáky Károly kettős könyvbemutatója

2026 novemberében az Ipolysági Városi Könyvtárban mutatták be a kelenyei születésű helytörténész, Csáky Károly idén megjelent két könyvét. A Nemesi-polgári sírok és temetkezési helyek II. és a Neves egyházi személyiségek az Ipoly mentén I. című kötetek bemutatásában Németh Ágota lektor közreműködött.

Ipolyság
Galéria
+1 kép a galériában
Fotó: Pallos László

Csáky Károly a történelmi Hont és Nógrád megye néhány településének temetőiben, templomaiban kutatott azzal a céllal, hogy bemutathassa a nemesi-polgári sírhelyeket és a templomaink kegyurainak nyughelyeit, továbbá hogy elmondja, név szerint kik azok, akik az adott helyen várják a feltámadást, s mi is az, amit illik ismernünk, amiért tudnunk kell róluk valamit. Kik voltak ők valójában, mit hagytak hátra maguk után, hogyan gazdagodhat egykori nemes cselekedeteik, tetteik által jelenünk?

A Nemesi-polgári sírok és temetkezési helyek II. című könyvben, ahogyan a szerző tette azt az első kötet esetében is, nemcsak az adott hely bemutatására, az adott síremlék leírására törekedett, hanem arra is, hogy elmondja, miféle érdemei voltak azon jeleseinknek, akiket a sírok rejtenek; mit tettek lakóhelyükön, mit adtak az egyetemes emberi kultúrának, mi fontosat hagytak hátra a jövendőnek; egyszóval: mi az, amiért illik ismerni őket napjainkban is.

A kutatás ebben a tekintetben nem könnyű, hiszen a határmódosítások gyakran átszabdalták vidékünket is, családokat szakítottak szét, a holtak utódait kényszerítették menekülésre az új helyzetekben. A sírokat hosszú évtizedeken át nem gondozta senki, nem beszéltek a bennük nyugvó ősökről. S ennél még rosszabb esetek is előfordultak, amikor kifosztották a sírokat, meggyalázták az emlékjeleket a holtakkal együtt”

– írja a szerző, akinek a kutatás során sikerült néhány utóddal személyesen is találkoznia: „Sikerült bejárnom velük őseik nyughelyét. Néhány családi kriptába is betekinthettem, kegyúri temetkezési helyre is beléphettem.”

Ahogy azt Koczó József helytörténész összefoglalta, míg Csáky a Nemesi-polgári sírok és temetkezési helyek I. címmel megjelent kiadványában a történelmi Hont és Nógrád vármegye 13 településén fellelhető, az Úr hajlékában lévő kriptákban, sírboltokban, temetői sírokban, sírjelek alatt, illetve kápolnákban, kápolnaszerű kriptákban eltemetett több mint harminc nemesi vagy polgári család mintegy félszáz tagjának nyugvó helyét és portréját rajzolta meg, az újabb kötet ugyancsak a honti, nógrádi tájakon megbúvó két tucat településünk mintegy 60 családjának, jeles, neves személyiségének temetkezési helyét mutatja be, felvázolva egyúttal életútjukat is.

A kiadványban mások mellett szó van a kiscsalomjai kriptában nyugvó gróf Tihanyi Ferenc temesi főispánról, Mikszáth alakjáról, draskóczi és jordánföldi Ivánka Istvánról, Hont vármegye és Selmecbánya, Bélabánya utolsó főispánjáról, a lontói Jekelfalussy–Podhorszky családról, továbbá Madách Imréről és családjáról, a Mikszáth és a Krúdy famíliákról, az inámi temetőben nyugvó Lénár Károly esperesplébánosról, valamint Balogh Imre cigányprímásról vagy éppen Honti Henrikről, a fiatalon elhunyt ipolysági íróról.

A Neves egyházi személyiségek az Ipoly mentén I. című kötetben 25 honti-nógrádi kötődésű főpap és egyházi középvezető életútját, portréját rajzolja meg a szerző, köztük van Fegyverneki Ferenc, a humanista műveltségű főpap, az ipolysági Boldogságos Szűz Mária premontrei monostor prépostja, a rend magyarországi felügyelője, Dudics (Sbardelatti) János Ágoston, a palásti csatában elesett váci püspök, Szabó András, az ipolynyéki születésű bölcsész- és teológiai doktor, a bécsi Pázmáneum vezetője, Szeder Fábián, a palócság első jeles kutatója, Ipolyi Arnold és a Palástnak templomot emelt Palásthy Pál paptanár, egyházpolitikus.

A múltat vallatni kell, mert ha ezt nem tesszük, elnémul, elfelejtődik, s képletesen megszűnünk mi magunk is létezni. Kutakodnunk kell tehát, aminek pedig sokféle módja lehet. Ilyenek többek közt a temetőjárásaink, a síroknál, sírkerteknél, a régi kriptáknál tett csendes főhajtásaink, a jeles őseink előtti szellemidézéseink. Az emlékezetet ébren kell tartani: mindazt, amit a sírok magukba zárnak, ki kell valahogy nyitnunk. Mert az ősök nem akkor halnak meg, amikor szívük dobogása leáll. Hanem akkor, mikor utódaik megfeledkeznek róluk; szellemiségüket már képtelenek megidézni, a múltismeret és a kegyeletadás nehezükre esik”

– fogalmazta meg Csáky Károly.

Ipolyság
Galéria
+1 kép a galériában
Megosztás
Címkék