A magyar hagyományok ereje
Mátyusföld és Csallóköz településein a mai napig őrzik a régi magyar hagyományokat. Javában benne járva az adventi időszakban, elgondolkodtató, vajon ismerjük-e, átadjuk-e a következő generációnak az ünnepkörhöz kapcsolódó szép szokásokat?
Az ünnep mindig különleges élmény mind a felnőtteknek, mind a gyermeknek. Természetesen az advent is kiváló alkalom arra, hogy a mindennapok szürkeségéből kilépve próbáljuk továbbadni örökségül kapott népi hagyományainkat a legfiatalabbaknak. Ezek olyan élményekként élnek tovább, amelyek végigkísérik az egész életüket. Rendkívül nagy felelősség hárul tehát a hagyományok őrzőire, hiszen ez az átörökítés az ő feladatuk.
Ilyen hagyományőrzőként lehet tekinteni a mátyusföldi Alsószeliben élő Szomolai házaspárra. Adriana és László negyed évszázada foglalkozik a magyar hagyományok gyűjtésével és oktatásával. Tevékenységük jól ismert a kis-alföldi falvak nagy többségében, hiszen évtizedek óta tartanak kézműves-foglalkozásokat a hagyományőrző rendezvényeken, és szerveznek gyermektáborokat a régiók szokásaira és kultúrtörténetére építve.
Szomolaiék a gyerekekkel való közös alkotás közben mindig kizárólag természetes alapanyagokat használnak. Kézműveskedés közben nemcsak imitálják a régi idők hiedelmeit és szokásait, hanem értékeket, szájról szájra terjedő történeteket és érdekességeket adnak tovább őseink életéből, amelyben még fontosak voltak a közösségek és a családokat összetartó ünnepi szokások. Fontosnak tartják, hogy a munkájuk során megélhessék a gyerekek azokat az egyre ritkábban átélhető, magyar hagyományokra épülő élményeket, amelyek gyökeret és identitást biztosítanak a mindennapokban.
Adri néni és Laci bácsi foglalkozásai közben még a legrakoncátlanabb gyermekből is szelíd csemete válik, aki a természetes játékoknak, szép meséknek köszönhetően gyökeret ereszt a magyar létben, és a kézművesség értékes kincseivel tér haza.
A házaspár karácsony havában elsősorban a mátyusföldi és a csallóközi adventi hagyományokat eleveníti fel, és ezeket a szokásokat építi be a gyermekekkel való foglalkozásba. December folyamán Adriana és László szinte mindennap feltűnik egy-egy régióbeli községben. Foglalkozásaikon nemcsak a gyermekek vesznek részt, hanem a szülőket és a nagyszülőket is hamar magával ragadja az alkotás szenvedélye.
Adri néni a téli ünnepkörrel kapcsolatban elmondja, hogy az már novemberben, Márton napjával kezdetét veszi. Márton ünnepe a téli évnegyed kezdőnapjának számít, miközben a paraszti hagyományban még az ősz záróünnepei közé tartozott. A Márton-napi foglalkozásaikon a gasztronómiai szokásokba is betekintést nyújtanak; a gyerekek előszeretettel fogyasztják a libazsíros kenyeret. December elején Szent Borbála és Szent Miklós napjára épülnek a kézműves-foglalkozások. Adri néni a gyűjtésekből úgy tudja, Szent Miklós tisztelete a Csallóközben már az Árpádok korában meghonosodott. A Mikulás-járás szokásáról pedig a 19. század első felétől tudunk. Ez a szokás osztrák hatásra, cseh közvetítéssel került hozzánk, innen ered a név is: Mikulás.
A csallóközi Mikulás nem ijesztgető, gyermekeket rémisztgető alak, hanem szelíd, fehér szakállú, püspöknek öltözött, karján ajándékkal teli kosarat vivő öregember, kezében püspökbottal, aki a jó gyermekeket cukorkával jutalmazza, a rosszakat pedig virgácsával megcsapkodja.
Az idei adventi kézműves-foglalkozásokon a gyerekek a piros ruhába öltözött Mikulás alakját formálják meg Laci bácsival.
December tizenharmadika, Luca napja az idén jelentős nap lesz a mátyusföldi Vízkeleten. Szomolaiék ugyanis tizenöt év után újra felelevenítik a Luca-járás hagyományát a faluban, és elviszik a gyerekeket Lucát járni. A Luca-járás szokása a Mátyusföldön és a Csallóközben is nagyjából a múlt század elején alakult ki. A lucázásnak tisztító, termékenység- és bőségvarázsló szerepe volt. Adri néni elmeséli, hogy a „Luca, Luca kity-koty” című kotyolással fogják végigjárni a község utcáit, és népi, rímes köszöntőkkel űzik el a rontást és a betegséget. Másfél évtized után tehát újra elindulnak, ám ezúttal a régi szokásoktól eltérően nem házról házra járnak, hanem előre kijelölt helyszíneken állnak meg a műsorukkal, hiszen nem győznék az összes házat meglátogatni. Márpedig a gyereksereg mindenütt türelmetlenül várja őket.
A Luca-napi mondókák szövegét Szomolaiék nagyrészt Kodály Zoltán gyűjtése nyomán fűzték egy csokorba. Így ismerkednek meg a gyerekek például az „Ennek a gazdának annyi disznaja legyen, hogy egyik ólból kifusson, a másikba befusson, és a harmadikba is jusson” típusú termékenységvarázsló szöveggel, de a kissé merészebb „Ha nem adtok szalonnát, leverjük a gerendát” fenyegetőzéssel is.
A régi világban kizárólag a fiúk jártak kotyolni, de ma már a kislányokat sem hagyják ki a lucázásból. Luca napját egyébként kifejezetten gonoszjáró napnak tartották az egész magyar nyelvterületen, s ilyenkor fokozottan kellett védekezni a boszorkányok rontása ellen.
Adri néni és Laci bácsi karácsonyi kézművessorozata idén december huszadikán zárul a hegyétei iskolában. Azután ők is megpihennek a hosszú decemberi hajsza után, hogy januártól megújulva, a természet adta kincsekkel felszerelkezve folytassák azt az értékőrző munkát, amelynek segítségével nagyon sok gyerekben erősödnek meg a magyarság gyökerei.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/50. számban.
