2018. április 22., 13:21

A lengyelek mindig hálásak lesznek a magyaroknak

1939. szeptember elsején Németország megtámadta Lengyelországot és ezzel kitört a második világháború. Hamarosan a Ribbentrop-Molotov paktum értelmében a szovjet csapatok is támadásba lendültek kelet felől és Lengyelország ismét megszűnt létezni, ahogy ez a történelem során már több alkalommal is megtörtént.

a-bemutato-resztvevoi.jpg
Galéria
+2 kép a galériában

Hitler csapatai mellett szlovák alakulatok is részt vettek a támadásban, Magyarország viszont nemet mondott a Führer utasításának, sőt az alig 20 kilométeres közös lengyel-magyar határon több mint 140 ezer lengyelnek tette lehetővé, hogy a szovjet deportálások és a német brutalitás elől biztonságos helyre menekülhessenek.

A háború folyamán több mint 90 ezer katona, 35-40 ezer civil és több ezer gyermek jutott el így Magyarországra, ahol szinte az egész ország területén, még a Felvidék visszacsatolt részein is különböző központokban helyezték el őket, gondoskodtak az ellátásukról, a gyermekek oktatásáról. Sok katona aztán Franciaországon keresztül tovább ment Nagy-Britanniába, ahol önálló lengyel légiók alakultak, amelyek a német megszállók ellen harcoltak.

A Horthy-kormány sok anyagi áldozatot hozott azért, hogy a lengyelek biztonságban érezzék magukat, és még azt követően is, hogy a németek 1944. március 19-én megszállták Magyarországot igyekeztek megvédelmezni az ott tartózkodó lengyel menekülteket. A lengyeleket idősebb Antall József gondjaira bízták, aki akkor a magyar belügyminisztérium menekültügyi főosztályát vezette. Segítője és barátja Henryk Sławik volt, akit lengyel Wallenbergként is emlegetnek. Ő még időben kimenekített több ezer lengyel zsidó gyermeket, akik különböző árvaházakban laktak. A Gestapo 1944. március 19-én letartóztatta és kihallgatta, de nem árulta el magyar segítőit. Sławikot a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták, ahol 1944. augusztus 23-án kivégezték.

A hazájukba visszatért lengyelek sokat tettek azért, hogy a magyarok segítsége ne merüljön feledésbe. Már a múlt század hatvanas éveiben tanulmányok, visszaemlékezések láttak napvilágot arról, hogyan segítették a magyarok a lengyel menekülteket.

A ma 72 éves Grzegorz Łubczyk író, újságíró és diplomata szinte küldetésének érzi ezt a feladatot. A múlt század nyolcvanas éveiben több lengyel lapnak volt a budapesti tudósítója, 1997 és 2001 között pedig Lengyelország budapesti nagyköveteként tevékenykedett. A témáról eddig már számos könyvet írt és közreműködött több, a lengyel menekültek magyarországi sorsát feltáró dokumentumfilm elkészítésében is.

Magyar Szív
Magyar Szív

A legismertebb ezek közül a Magyar szív, amely 2013-ban készült. A héten, kedd este Dunaszerdahelyen, a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézetben, a pozsonyi Magyar Intézet közreműködésével vetítették le az érdeklődőknek ezt a felemelő alkotást. A bemutatón jelen volt Grzegorz Łubczyk és dr. Molnár Imre, a Magyar Intézet igazgatója, történész, diplomata, a lengyel kultúra jó ismerője, aki tolmácsként is közreműködött.

a-bemutato-resztvevoi.jpg
Galéria
+2 kép a galériában
Megosztás
Címkék