A Kuciak-gyilkosságról a Rimaszombati Kávéházban
A Rimaszombati Kávéház áprilisi rendezvényének középpontjában az elmúlt hetek politikai-társadalmi sokkja, a Kuciak-gyilkosság és az azt követően kialakult kormányválság állt. A pénteki beszélgető est vendége Mózes Szabolcs, publicista és politikai elemző volt, akit a házigazda Hangácsi István kérdezett.
Az esemény elején a jelenlévők egy perces néma csenddel adóztak a meggyilkolt Ján Kuciak tényfeltáró újságíró és menyasszonya Martina Kušnírová emléke előtt.
Hangácsi István bevezetőjében rámutatott, hogy február 21-e óta Szlovákia más lett mint volt. Ez a tragikus gyilkosság megváltoztatta az országot. A Kuciak-gyilkosság után kirobbant botrány - amely az EU-s támogatások rendszerszintű ellopásáról, egy olasz maffiahálózatról, egy fotó modellből lett tanácsadóról, Robert Kaliňák volt belügyminiszterről és Robert Fico volt miniszterelnökről szól - hosszú ideje nem tapasztalt válságot okozott. Egy olyan felháborodott és elkeseredett tömeg változtatta meg Szlovákiát, amelyet az 1989-es rendszerváltás óta nem láttunk. Országszerte több tízezren vettek rész a "Tisztességes Szlovákiát Akarunk!" jelszóval meghirdettek tüntetéseken. De hogyan tovább? Mi várható az átalakított kormánytól és milyen jövő előtt áll Szlovákia? - Többek között ezekre is keresték a választ a kötetlen kávéházi beszélgetés során.
Első kérdésében Hangácsi arra kérte fel vendégét értékelje, hogy a Robert Fico harmadik kormánya által ígért stabilitás, valamint a korrupció és a szélsőségek elleni harc milyen mértékben valósult meg. Mózes Szabolcs szerint valamit mondaniuk kellett a kormány két évvel ezelőtti megalakulásakor, mert gyakorlatilag nem volt közös nevezője a koalíciós pártoknak (Smer, SNS, Most-Híd, #SIEŤ), de mint az azóta eltelt időszak igazolta, ezek az ígéretek üres lózungoknak bizonyultak. A stabilitást a jobboldallal szemben, míg a szélsőségek elleni harcot Kotlebáékkal szemben fogalmazták meg. Igazán komoly eredményeket azonban nem értek el, sőt míg Kotleba pártja akkor 8 százalék körüli támogatottsággal rendelkezett, mostanra ez nemhogy csökkent volna, de feltehetően még tovább nőtt. Az sem a stabilitás jele, hogy a koalíció időközben négyből hárompártivá szűkült, aztán jött az Andrej Danko által előidézett tavalyi kormányválság, és azóta már Robert Fico miniszterelnök cseréje is megtörtént. Ez minden csak nem stabilitás - fogalmazott Mózes.
A politikai elemző szerint Fico akár még jól is kijöhetett volna a történtekből, ha a Kuciak-gyilkosság után egyből meneszti Kaliňákot és élére áll egy átvilágítási folyamatnak, ami végül nem következett be, így aztán mindkettőjüknek mennie kellett.
Mózes elárulta, hogy kritikus Andrej Kiska tevékenységét illetően is, mert szerinte nem annyira aktív államfő, mint azt előre deklarálta. "Mintha az események mögött kullogna, a CT-botrányban és más ügyekben, valamint az újságíró meggyilkolása után sem szólalt meg azonnal - fejtette ki. Ebben is hezitált, nem reagált gyorsan, mert éppen síelni volt. Egy hét után tett nyilatkozatot, amikor már látszódott, hogy mekkora a felháborodás. Ezt később fel is rótták neki, teljesen jogosan" - tette hozzá.
Hangácsi István feltette a kérdést, hogy valóban meg kellett-e halnia két embernek ahhoz, hogy ebből az egész ügyből ekkora botrány legyen. Mózes Szabolcs szerint enélkül valószínűleg el sem jutott volna az emberekhez, vagy csak pár száz ember tüntetett volna. Ahhoz, hogy ez megüsse az emberek ingerküszöbét több dolog is kellett: egyrészt, hogy megtörténjen a két fiatal tragédiája, másrészt, hogy az olasz maffiakapcsolatokra fény derüljön. Mindenképpen szerencsésnek véli, hogy nem az ellenzék kezdeményezte a pozsonyi tüntetéseket, amelyek később az egész országra átterjedtek. Szerinte épp abban rejlett a tiltakozások ereje, hogy nem a politikusoktól, hanem a hétköznapi emberektől indult.
A továbbiakban arról esett szó, hogy mi volt a rendőrség szerepe az ügyben, illetve, hogy a rendőrfőnök leváltása segíthet-e a rendőrség iránti bizalom visszaszerzésében? A publicista szerint az egész rendőrséget nem lehet átalakítani, és nem is kell hiszen nem minden rendőr korrupt. "A fejétől bűzlik a hal, elsősorban Tibor Gašpart kéne leváltani, és a további rendőri vezetők cseréje lehet a helyes út, ehhez azonban politikai akarat is kéne, ami egyelőre nincs meg" - mondta. Ugyanakkor furcsállta, hogyha a Smer beáldozta Kaliňákot és Ficot, akkor miért ragaszkodnak ilyen görcsösen Gašparhoz.
Meglátása szerint a Most-Híd párt is rosszul taktikázott, mert eleinte az időhúzásra játszottak, ami később visszaütött. A hidasok egyik esélye az lehetett volna, ha kilépnek a koalícióból, hogy ezáltal megbuktassák a kormányt, és így mentsék a saját politikai jövőjüket. Ugyanakkor épp a politikai jövő féltése is hozzájárulhatott ahhoz, hogy végül maradtak, mert egy esetleges előre hozott választás során már lehetséges, hogy be sem kerülnének újra a parlamentbe. "Érdekes, hogy a Híd párt milyen negatív spirálba került a 2016-os kormányalakítás óta (azóta, hogy összeálltak Ficoval). A probléma itt az, hogy a kabátot kezdték el rosszul begombolni, és minél tovább húzzák, annál nagyobb gondot okoz" - fogalmazott Mózes Szabolcs.
A beszélgetés végén szót kapott Vierka Dankovičová, a rimaszombati tüntetések egyik kezdeményezője, aki elmondta, hogy miként szervezték meg előbb a csendes gyertyás megemlékezést, majd a további demonstrációkat a gömöri városban. Elmondta, hogy őket is meglepte az a több száz fős tömeg amelyik, az első nagy - a központi pozsonyi tüntetéssel egyidőben szervezett - tiltakozáson megjelent. Szavai szerint ilyet a rendszerváltás óta nem látott sem az országban, sem pedig Rimaszombatban.
Az utolsó kérdésre, hogy mekkora esélyt lát arra, hogy a kormány kitölti a hátralévő két évet a ciklus végéig, Mózes Szabolcs azt válaszolta, hogy mintegy 80 százaléknyit. Hozzátette: paradox módon ez akár még az ellenzéknek is segíthet, mivel további két évnyi kaotikus kormányzás a koalíciós pártok további népszerűségvesztésével járhat.
