A korponai Tarisznyavár őrtornya
A török hódoltság idején, a 16–17. században jellemzően fából és földből, ritkábban kőből emelt egyszerűbb, vigyázóháznak, elővárnak vagy fiókvárnak is nevezett tarisznyavárakat alakítottak ki.
Az ott állomásozó, 10-30 fős őrség elsődleges feladata a közeli nagyobb város vagy vár felé vezető utak biztosítása és ellenőrzése, illetve az ellenséges sereg közeledtével a központ értesítése volt. Győr és Szentmárton mellett a Korpona feletti dombon is épült egy erődítés.
Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai című kiadványában azt írja, hogy a korponai Tarisznyavár 1566-ra épült meg.
Ebből a 12 méter magas és 3 méter vastag kőtoronyból jelezték a városlakóknak az ellenség közeledtét: „A városnak sok baja volt nemcsak a töröktől való félelem és veszély miatt, hanem a helyőrséggel is, a mely kellő fegyelem hiányában másfél évszázadon át sok zavart okozott. A törökök gyakran megközelítették Korponát, különösen a 16. század második felében, határában raboltak, sok embert levágtak, foglyul ejtettek, a marhaállományt elhajtották, sőt 1582. november 5-én nagy sereggel meg is támadták a várost, melynek helyőrsége és polgársága hősi védelmében érzékeny veszteséget szenvedett ugyan, mert a korponaiakból 207 ember részint elesett, részint pedig fogságba jutott, de a törökök véres fejjel voltak kénytelenek a várostól elvonulni.”
Ahogy az a Hazajáró című turisztikai-honismereti magazinműsor-sorozatban is elhangzott, Buda eleste után, az 1550-es években a török már a felső-magyarországi területeket veszélyeztette.
A Hont vármegye északi részén, a Selmeci-hegység és a Korponai-dombvidék nyúlványai között fekvő Korpona környéke is határvidékké lett; sorra épültek a figyelőpontok, hogy a vitézek a török közeledtét időben hírül adhassák: „Ez a hűséges őrködés volt a sorsa szinte minden időben hazánk egyik legrégibb városának. A Hont-Pázmány nemzetség alapította Korpona sok áldozatot hozott a hazáért vívott küzdelmekben. Már a 11. században kiváltságokat kapott Szent István királyunktól; éltek is a jogokkal az idetelepült erdélyi szász bányászok, s a tatár ugyan a földdel tette egyenlővé, a város újjászületett, s 1241-ben IV. Béla már személyesen hozta el az újabb kiváltságlevelet, amely Budával és Pozsonnyal tette egyenrangúvá a virágzásnak indult Korponát. Többször is Korponában dobogott az ország szíve, például a Bocskai-felkelés idején, amikor Bocskai István fejedelem maga jelent meg a városban, és országgyűlést hirdetett, hogy előkészítse a békét Ausztriával.”
Az 1605-ös országgyűlés a bécsi béke pontjainak megállapítása mellett a hajdúknak adományozott kiváltságlevél miatt lett emlékezetes.
Korpona a 17. századi törökdúlások idején is központi szerepet játszott: a század végéig Hont vármegye székhelye volt. A daliás idők azonban elmúltak, s Korpona ma már egy csendes szlovák kisváros, csekély magyarsággal.
A szlovákul Vartovkának nevezett Tarisznyavár ma kilátóként működik.
Megjelent a Magyar7 2024/20.számában.
