A Kis-Dunán is lehet tutajozni!

A Kis-Dunai Hajózás Polgári Társulás (Malodunajské splavy OZ) elnökével, Roman Ilavskýval és társával, Bögi Gáborral beszélgettünk az általuk kínált szolgáltatásról, a kis-dunai tutajozásról. A vízitúrának most kezdődik a főszezonja, a legtöbb érdeklődő a nyári hónapokban érkezik. A vízitúrára vágyók alatt nem kell tömegekre gondolnunk, hiszen kevesen, mindössze 400-500 ember keresi fel őket egy szezonban, tavasztól őszig, tudtuk meg a társulás elnökétől. Ez nagyon kevés a hasonló társaságok látogatottságához képest. A Vág felső folyásánál működő nagy cégeknél ez akár napi látogatottsági szintet jelent a főszezonban.

Bögi Gábor elárulja, hogy a kis-dunai tutajozás főleg azon korcsoportok körében közkedvelt, akik még vagy már nem tudnak más vízi sportokban részt venni. Ilyenek a gyerekek és az idősebbek, ők alkotják a látogatók nagy részét.  50-100 kilométeres körzetből érkeznek buszokkal, általában szervezett kirándulás keretében tervezik be a vízitúrát.

Előfordulnak cseh és magyarországi látogatók is. A környező települések a testvérközségeikből érkező vendégeket hozzák el, hogy megmutassák nekik a szülőföldjük szépségeit. A helybeliek ritkán veszik igénybe a szolgáltatást. Egyrészt azért, mert itt nőttek fel, a gyerekkori élményeik a Kis-Dunához kötik őket, és ha szeretik, bármikor kimehetnek csónakázni. Persze, akadnak olyanok is, és ők vannak többen, akiket nem érint meg a természet szépsége. Rohanó életmódunkba olykor még egy folyóparti séta sem fér bele, hiába van ott a lehetőség a kertek alatt. Pedig aki egyszer átéli a csodát, amit a víz és az ártéri erdők buja növény- és állatvilága tud nyújtani számunkra, az ettől a varázstól nehezen tud szabadulni.

A társulás négy tutajjal rendelkezik, ezek mindegyike tizenkét személy szállítására alkalmas. Ezek már nem rönkfából készültek, mint hajdanán. A biztonságosra kialakított vízi járművekre ennek ellenére csak mentőmellényben szabad felszállni. Miután az utasok elhelyezkedtek a tutajos a folyó sodrásába állítja a tutajt, majd lassan leereszkednek a tíz kilométeres útszakaszon.

A tallósi vízimalomtól másfél órát vesz igénybe az út az Eperjes alatti mólóig. A tutajos hosszú póznával igazgatja menetirányba, miközben arra is ügyel, hogy az utasok ne hajoljanak ki túlságosan a víz fölé. Eközben felhívja a figyelmet egy-egy fejes fűzfára, felröppenő madárra, vízben tekergő siklóra. Itt testközelbe kerül a  természet, az ember a részévé válik.

A leereszkedés ideje éppen elég arra, hogy a kezdeti izgalom után mindenki elcsöndesedjen, közel engedve magához a hangokat, az illatokat és a látványt. Madárdal, levélzizegés és vízcsobogás váltja fel a mindennapi élet zaját. Terápia ez a javából, pedig nem orvosi rendelőben írják fel, patikában sem lehet kiváltani, mégis mindenki számára elérhető.

Bár az útszakaszt tanösvényként mutatják be a látogatóknak, a növény- és állatvilágról mégsem úgy beszélnek a tutajosok, mint a tárlatvezetők a múzeumban. Csöndesen, akár Matula bácsi a Tüskevárból. Nem is az a fontos, hogy név szerint felismerjenek vagy megjegyezzenek minden madarat, szitakötőt, fára kúszó liánt, hanem hogy a ritkán tapasztalható természetközeli érzések átjárják a tutajon utazók lelkét.

Persze, azért mielőtt vízre szállnának, kapnak egy rövid oktatást a csallóközi flóráról, faunáról és egy kis ismeretterjesztő füzetből is kiolvashatják a fontosabb tudnivalókat. A vízimalmokkal kezdődik az oktatóanyag, majd a tutajozás múltjába kapnak egy kis betekintést. Megtudják, melyek az ártéri erdők legfontosabb itt élő állat- és növényfajai, akárcsak azt is, hogyan alakította ki a természet a Kis-Duna gyönyörű meandereit.

A polgári társulásnak mindössze négy tagja van. Rajtuk kívül még négy segítő dolgozik a tutajok körül alkalomadtán, tudjuk meg Roman Ilavskýtól. Együttműködő partnereik szinte kizárólag a környező települések önkormányzatai. Nincsenek egyszerű helyzetben, a költségeik egy részét tudják csak fedezni a belépőkből befolyó összegből. Különböző támogatásokat igyekeznek szerezni, de ritkán írnak ki olyan pályázatot kormányszinten vagy a megyén, amelyre beadhatnák a kérvényüket. Segítséget főként a Duna Alaptól kapnak, amely a Dunával kapcsolatos közhasznú tevékenységeket támogatja.

A polgári társulás elnöke azt is elárulja, hogy az érdeklődők számára kis létszámú motorcsónakos túrákat is szerveznek, amelyek hosszabb útszakaszon mutatják be a táj szépségeit. Csónakkal a pozsonyeperjesi mólón túlra is eljutnak, és az igazán vadregényes vidék csak ott kezdődik.

Olyan ott a folyó és a mellette húzódó part menti növényzet, mint egy igazi őserdő. Háborítatlanul, a maga szépségében burjánzik, lüktet, él az a vízi világ, amely nemrég az egész Kis-Duna mentére jellemző volt.

A Kis-Dunai Polgári Társulás négy éve működik. Szolgáltatásuk mindenki számára elérhető, legyen szó iskolai kirándulásról, gyerektáborról vagy akár nyugdíjasklubok által szervezett kirándulásokról. De tárt karokkal várják a „civileket“ is, a családokat, baráti társaságokat, a természethez vonzódó embereket, érkezzenek bárhonnan. 

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/25. számában.