2018. augusztus 18., 12:16

A király, a gróf és a rackák

Augusztus 17-én az ipolysági városháza színháztermében egy képzőművészeti kiállítás megnyitójával vette kezdetét a Szent István Napok rendezvénysorozata, amelynek alaphangját Tiszta szívvel adta meg Ferenczi György és a Rackajam.

Szent István Napok
Galéria
+5 kép a galériában
2018-ban a Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák zenéltek
Fotó: Kaszmán Zoltán

Pálinkás Tibor, a Honti Múzeum és Simonyi Lajos Galéria vezetője köszöntőjében elmondta, hogy az előző évek során bemutatott – Szent Istvánnal, illetve Pozsony magyar kulturális és történelmi emlékeivel kapcsolatos – kiállítások után idén Esterházy János életútját ismerhetik meg az ipolysági múzeumlátogatók.

Csenger Tibor
Csenger Tibor
Fotó:  Kaszmán Zoltán

„Esterházy János helytállása és embersége emlékőrzésre szólít mindannyiunkat” – fogalmazta a galériavezető, majd közölte, hogy a kiállítás egy hónapon keresztül a helyi Simonyi Lajos Galériában is megtekinthető lesz.

Kalita Gábor
Kalita Gábor
Fotó:  Kaszmán Zoltán

A köszöntő után a Pozsonyi Magyar Galéria művészeti vezetője, Kalita Gábor szólt a színházteremben összegyűlt mintegy 30–35 érdeklődőhöz. Mondandójában részletezte azokat a körülményeket, amelyek tíz évvel ezelőtt arra inspirálták az 1998-ban megalapított Pozsonyi Műtermek elnevezésű, pozsonyi magyar képzőművészeket tömörítő csoport tagjait, hogy Esterházy János életútjáról szóló emlékező tárlatot indítsanak vándorútra: „2007-ben, a Pozsony óvárosában található műtermemben egy csoporttalálkozó alkalmával egy művészeti koncepció megvalósításának tervével álltam elő. Ekkor ajánlottam fel csoportunk kurátoraként azt, hogy rendezzünk egy Esterházy János-emlékkiállítást. Mindannyian lelkesen elfogadták a javaslatot, és a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának tagjait, valamint az anyaországi képzőművészeket aktivizálva, a felhívásunk után sorra érkeztek be az értékesebbnél értékesebb alkotások. A Pozsonyi Magyar Galériában tíz évvel ezelőtt, 2008. májusában nyitottuk meg a kiállítást, amelynek az anyaországi magyarokkal való megismertetését a Szövetség a Közös Célokért akkori igazgatója, Pogány Erzsébet szorgalmazta.”

Pálinkás Tibor
Pálinkás Tibor
Fotó:  Kaszmán Zoltán

A kiállítási anyag gerincét a Pozsonyi Műtermek tagjainak művei alkotják, de a kiállítók között találunk alkotókat az egész Kárpát-medencéből. „A kurátori koncepcióépítés alapján a lehető legszélesebb skálájú képzőművészeti eszközök prezentációja mellett kívántuk létrehozni a mártír élettörténetét megjelenítő gyűjtemény képanyagát, amelyet a tíz év folyamán összesen 36 helyen mutattunk be” – mondta a kiállítás kurátora, Kalita Gábor, akitől a szót Csenger Tibor vette át.

Nyitra megye MKP-s alelnöke a Magyarország születésnapja alkalmából elmondott ünnepi beszédében kiemelte, hogy a jövőben első királyunk felvilágosultságát, józanságát és szellemiségét kell szem előtt tartanunk. „A Szent István-i államalapítás túlnőtt a mai kicsinyes politikai felfogáson, túlnőtt a feketén-fehéren értelmezett nemzetképeken” – fogalmazta meg a politikus, aki beszédében I. Istvánt igazi européernek nevezte.

Az Esterházy-gyűjtemény jubileumi bemutatója és az ünnepi beszédek után Ferenczi György és a Rackajam lépett színpadra, hogy sajátos stílusban közvetítse néhány népdalunkat és jeles verselőink egy-egy költeményét. Felcsendültek többek között Petőfi Sándor, József Attila és Ady Endre megzenésített poémái, sőt annak az 1929-es születésű Gérecz Attilának a versei is, aki húszévesen a magyar öttusa-válogatott tagja volt, amíg államellenes szervezkedés vádjával le nem csukták. A váci börtönből, ahol WC-papírra írta verseit, 1954-ben szökött meg, átúszva a Dunát. A rendőr, akivel a túlsó parton először találkozott, útjára engedte őt. Budapesti ismerősei voltak azok, akik feljelentették, s visszajuttatták őt a börtönbe. 1956. október 30-án szabadult, szabadságharcosként részt vett az utcai harcokban. November 7-én ugyan kilőtt két szovjet tankot, de egy harmadik gépfegyvere halálosan megsebesítette.

Fotó:  Kaszmán Zoltán

Az Első Pesti Rackák jóvoltából egy kicsit belebújhattunk a tragikus sorsú költő bőrébe. Mi voltunk Gérecz Attila. Sőt, még mindig mi vagyunk Gérecz Attila. Ahogy mi vagyunk az őt szabadon engedő rendőr is. Csakhogy mi vagyunk a besúgó ismerősök is…

És igen… még mindig mi vagyunk I. (Szent) István.

De vegyük észre, hogy mi vagyunk Koppány is…

Szent István Napok
Galéria
+5 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.