2019. június 17., 14:00

A kettészakított falu élete napjainkban

A két Szelmencet az 1946-ban újonnan meghúzott csehszlovák-szovjet határ úgy vágta ketté, hogy egyik része se maradt Magyarországon. A 800 lakosú Nagyszelmencet és a 300 lakosú Kisszelmenc területének egy részét Csehszlovákiához, míg Kisszelmencet – és területének nagyobbik felét – pedig a Szovjetunióhoz csatolták. 

gyalogos-hataratkelo.jpg
Médialapozó
Fotó: Zsebik Ildikó

A szovjet határőrök az új határon egyetlen nap leforgása alatt hat méter magas deszkapalánkot építettek, azt is megakadályozva, hogy az egymástól elszakított testvérek, rokonok, ismerősök láthassák egymást.

Zelei Miklós író, újságíró 1994-ben kezdte kutatni az ikerfalu kettévágásának történetét, kutatásának eredményeit pedig A kettézárt falu című dokumentumregényében tette közzé.

Elhagyatva
Kép forrása: Zsebik Ildikó
Elhagyatva

A szerző munkamódszere az volt, hogy főleg családtörténeteket gyűjtött az ikerfalu ukrajnai és szlovákiai felében, amelyek egymást kiegészítve mesélik el az egyének és a közösség történetét. 2004. április 21-én az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának kétszáz tagú Emberjogi Frakciója a Magyar Amerikai Kongresszusi Kapcsolatok Központjának kezdeményezésére meghallgatást tartott Washingtonban a nagy- és kisszelmenci határátkelő megnyitásának ügyében, amelyen a könyv szerzője szakértőként vett részt.

Községháza
Kép forrása: Zsebik Ildikó
Községháza

Zelei Miklós Szelmenc történetét Zoltán újratemetve című tragigroteszk színdarabjában is megörökítette.

A két Szelmenc között végül  2005. december 23-án gyalogos határátkelőhely nyílt.

Azóta Vujity Tvrtko Túl minden határon címmel szintén könyvet írt a történetről, illetve egy egyórás filmet is forgattak, belefoglalva abba további hasonlóan furcsa eseteket is.

Részlet az egyik parkolóból
Kép forrása: Zsebik Ildikó
Részlet az egyik parkolóból

Amióta megnyílt a határátkelő, a falu forgalma megnövekedett, ezért annak  megismerését a határátkelőnél kezdtük, ahol már reggel 8 órakor is kigyózott a átkelésre várók sora. De a parkolóban is rengeteg autó állt a legkülönbözőbb hazai járásokból érkezve. Voltak kassai, homonnai, varannói, liptószentmiklósi, szobránci, zólyomi autók, sőt több esetben lengyelországi, csehországi, magyarországi felségjelű járművel is találkoztunk.

Vajon megéri az embereknek ennyit autózni azért, hogy eljussanak az ukrán oldalra?

Nyilván olcsóbban tudnak odaát vásárolni, de ennyi áldozatot mégsem ér meg a dolog, morfondíroztam. Azután bekopogtunk Nagyszelmenc polgármesteréhez, Tóth Lajoshoz, aki immár ötödik választási ciklusát tölti a falu első emberének székében. Ő fűz magyarázatot a látottakhoz.

Tóth Lajos polgármester
Kép forrása: Zsebik Ildikó
Tóth Lajos polgármester

Ukrajna mintegy 5 millió polgára dolgozik vendégmunkásként Európa országaiban. A külföldi rendszámú autók az ő tulajdonukban vannak, csak nem viszik azt haza, mert túl sokat kellene érte odaát fizetniük, ezért itt parkoltatják. Van már olyan autó is, amelyik több mint egy éve érintetlenül áll a parkolóban, nem jött érte senki. Mi nem örülünk ennek a jelenségnek, mert egy napra ugyan kiváltják a parkolási díjat, de többet később már nem hajlandóak fizetni érte.

Pillanatnyilag 3 parkolót üzemeltetünk, és az ideérkezők annyi szemetet hagynak maguk után, hogy kénytelenek vagyunk azokat naponta takarítani.

Ami a lakosokat illeti, egyelőre nem panaszkodnak, bár nyilván vannak, akiket a megnövekedett forgalom zavar, míg mások üzleti lehetőségként kezelik, saját udvarukon parkoltatnak. Vásárolni inkább az idegenek járnak a túloldalra, a helyiekre ez kevésbé jellemző. Falunknak 576 lakosa van, több ház is lakatlan, hiszen az idősek kihaltak belőle, a fiatalok meg elhagyták a települést. Ezeket leginkább az Angliában dolgozó romák szokták, befektetési céllal, felvásárolni - állítja a polgármester.

Egy igényesen rendezett porta
Kép forrása: Zsebik Ildikó
Egy igényesen rendezett porta

Szinte semmilyen munkalehetőség nincs a faluban, akik dolgoznak, azok Nagykaposon a villanytelepen, a tranzitállomáson, a vasúton, a kórházban vagy hivatalokban vannak alkalmazásban. Az igyekvő emberek otthon  kertészkednek is. De van méhészünk és agrárvállalkozónk is. Az állattartásról viszont mindenki lemondott, amióta az adminisztrációs háttere bonyolódott. Jó lenne egy feldolgozóüzem, hogy helyben tudnák értékesíteni a megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, de a falunak, sajnos, erre nincs pénze - magyarázza a településvezető.

A temető, amely egy ideig határvonalat képezett
Kép forrása: Zsebik Ildikó
A temető, amely egy ideig határvonalat képezett

Kisszelmenci kollégámmal, Illár Józseffel szinte napi kapcsolatban állok, bár amióta lejárt az útlevelem, a személyes találkozókra csak Nagyszelmencen kerülhet sor.

Van egy közös, infrastruktúra bővítésre szóló úniós pályázatunk. Azt tervezzük, hogy kerékpár-kölcsönzőt hozunk létre, amely roppant praktikus lenne az odaátra tartók részére. Mi Kisszelmenccel annak idején ikerfalu voltunk, tehát közös volt a temető, az iskola és a templom, de külön igazgatás alá tartoztunk. Akkoriban Ungvár volt a megyeszékhely, minden arrafelé irányult - tette hozzá Tóth Lajos.

A felújított alapiskola
Kép forrása: Zsebik Ildikó
A felújított alapiskola

Hagyományos ünnepeinket  - advent, anyák napja, március 15., gyereknap  - elsősorban az alapiskola pedagógusai és diákjai kivitelezik. Tartunk gulyásfőző versenyt, nemzetközi farsangi futballtornát, a Csemadok pedig Színház a határon címmel szervez augusztusban állandó rendezvényt. Nagyon büszke vagyok a szépen felújított iskolára, és az ott folyó munkára. Testvértelepülésünk a magyarországi Vámosújfalu és a kárpátaljai Palágykomoróc - zárta települése bemutatását a polgármester.

gyalogos-hataratkelo.jpg
+8 kép a galériában
Megosztás
Címkék