A kassai magyar színjátszás kezdetei
Az 1557-től 1837-ig tartó időszak kassai magyar színjátszásáról tartott előadást Pintér Márta Zsuzsanna irodalomtörténész, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi és Művészeti Karának dékánja a Kassai Korzó elnevezésű kulturális programsorozat részeként a kassai főkonzulátuson, a Csáky–Dessewffy-palotában.
Az előadást megelőzően Gris Emese Diána, Magyarország kassai főkonzulátusának elsőbeosztott konzulja elmondta, a rendezvénysorozat elnevezése nem véletlen, hisz a kassai korzó egykor fontos találkozási helyszín volt, lehetőséget adott új barátságok kötésére és a meglévő kapcsolatok ápolására, beszélgetésekre, társasági vitákra.
- fogalmazott.
Pintér Márta Zsuzsanna irodalom- és színháztörténész elmondta, Kassa színházi élete nem az első színházépület 1789-es építésével kezdődött. Valószínűleg már a 15. században voltak misztériumelőadások – amiről ugyan helyi adat nincs, de tudunk hasonlókról Pozsonyban, Besztercebányán vagy Körmöcbányán –, illetve vásári komédiák.
A 16. században ezek mellett az evangélikus iskolában elkezdődik az iskolai színjátszás. Az előadásokat általában szabadtéren, esetleg az iskola ebédlőjében tartották, a szerepeket a diákok játszották, a szöveget a tanárok írták. Ezeknek az előadásoknak, amellett, hogy neveltek, tanítottak, nagyon fontos céljuk volt a szórakoztatás, a gyönyörködtetés.
Ehhez csatlakozik a 17. században a református iskola, illetve a jezsuiták, akik iskolájuk 1640-es megnyitásakor nagy figyelmet fordítottak arra, hogy komoly iskolai színházat tudjanak megvalósítani. Évente öt előadást mutattak be, sok pénzt és energiát áldoztak arra, hogy ezek magas színvonalúak és látványosak legyenek.
Komoly színházi gépezeteket használtak, Velencéből hozattak függönyt, jelmezeket, Bécsből rendelték meg a díszletfestőt, emellett a jezsuita gimnáziumnak saját nyomdája is volt, meg tudták jelentetni a drámaszövegeket, színlapokat.
A 18. században a jezsuita iskolai színjátszásban már rengeteg magyar nyelvű előadást látunk. Emellett egyre több – elsősorban német – vándortársulat is érkezik a városba. Hivatásos színészek játszanak kortárs színműveket, a nézőknek pedig jegyet, bérletet kell váltani az előadásokra. Ezek a társulatok hetneként egy aranyat fizettek a városnak (később ezt 3-ra emelték), a pénzt mindig a városi ispotályra fordították, valamint azt is feltétel volt, hogy legalább egy jótékonysági előadást is kellett tartaniuk.
Ebben az időben hat magyar vándortársulat járja az országot, ezek közül kettő működik igazán jól, tagságuk állandónak mondható, a színészek évek óta játszak együtt: a székesfehérvári és a kolozsvári társulat. Az utóbbi 1828-ban olyan sikerrel játszik Kassán, hogy egy évvel később a város visszahívja, kvázi letelepíti őket. Nem sokkal később, 1831-ben Kassán jelenik meg az első magyar nyelvű színházi lap, a Nemzeti Játékszíni Tudósítás.
Kassa a 19. század elejére egy viszonylag kis várossá válik, elveszti korábbi hegemóniáját. Miért ide jön egy ilyen magas színvonalú társulat, miért itt indul az első magyar nyelvű színházi folyóirat? – tette fel a kérdést Pintér Márta Zsuzsanna. A választ pedig a kassai értelmiség, a kassai polgárság nyitottságában látja.
Mecénások segítségével jól működő színház jön létre a városban, a társulatnak kiváló tagjai vannak – mint például Déryné Széppataki Róza –, akik majd az 1837-ben megnyíló Nemzeti Színház oszlopos tagjai lesznek. „A kassai színjátszás a Nemzeti Színház előfutára, oszlopa, megalapozója volt, a 19. század első felében a legragyogóbb színházi élet ebben a városban volt” – mondta.
