A járvány után jobb lesz az életünk

Elsők voltunk a piros sátor telepítésében a kórház bejáratánál, ahol egészségügyi szakemberek osztályozzák a betegeket a tiszti főorvos útmutatásai szerint. Nekünk ez nagy segítség, mert védi a kórházat az esetleges fertőzés elől.

Több, járóbetegeket ellátó szakrendelő működése szünetel. Ez vonatkozik a központi műtőkre is, törölve vannak a tervezett műtétek éppúgy, mind a kivizsgálások. Kénytelenek vagyunk tolni magunk előtt azokat a betegeket, akiknek műtétre lenne szükségük. Természetesen a heveny, halaszthatatlan eseteket továbbra is fogadjuk. Munkatársaink fele otthon, készültségben vár, és szükség esetén pár órán belül mobilizálható. Akkor is minden kézre szükségünk lenne, ha bekerülne egy COVID –19-cel fertőzött valamelyik műtőbe, mert akkor az egész részleget fertőtleníteni kellene, hogy mihamarabb fogadni tudjuk a súlyos vagy balesetes betegeket. Kijelölt COVID-részlegünk van az intenzív és a gyermekosztályon, valamint a nőgyógyászaton. Egy műtőnk is külön erre a célra lett kijelölve. 

Rendelkezik a kórház elegendő lélegeztetőgéppel?

Kórházunk az egyik legjobban felszerelt, ezen a téren is. 8-10 beteget minden nehézség nélkül el tudunk látni, de az olasz vagy spanyol helyzethez hasonlóra természetesen mi sem vagyunk felkészülve.

Éppen ezért örülök, hogy az állam jól kezeli a helyzetet, és nálunk nem növekszik robbanásszerűen a fertőzöttek száma.

A kórházban ráadásul éppen nagyszabású felújítási munkálatok zajlottak. Ezeket a karantén idejére felfüggesztették.

Nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy a kórház uniós támogatást kapjon. Ez egy régi kórház, tervrajzai még az ötvenes évek végén készültek. Sokáig épült, és már a kezdetekben is kissé elavult volt, amikor a nyolcvanas években átadták. Több mint 15 millió eurót kaptunk a felújításra, amely most leállt, de bízom benne, hogy rövidesen folytatódhat, mert a régió megérdemli, hogy élvonalbeli kórháza legyen. A vertikális rekonstrukcióval szeptemberre végeztünk volna, ha a járvány nem szól közbe.

Szóljunk személyesebb dolgokról is. Ön urológus. Hogy talált rá a hivatására?

Nem származom orvos családból, de a gimnázium óta orvos akartam lenni. A szentmártoni egyetemen pedig megtetszett az urológia szak. A sebészetet szeretni kell, bár lehet, furcsán hangzik, de sok szépsége van ennek a szakmának. Amikor egy szervet működőképessé, egészségessé teszünk, az felemelő. Tizenegy éve vagyok a műtőosztály vezetője, sok a szervezőmunka, foglalkozni kell mind a műszaki résszel, mind a munkatársakkal. Az utóbbiakat próbálom minél jobban megismerni, nemcsak szakmailag, de a személyes életüket is, mert az a tapasztalatom, hogy így hatékonyabb a közös munka. A menedzseri munka után szinte felüdülés, amikor a műtőbe megyek, és azt csinálom, amit igazán szeretek.

Van visszajelzés a betegek részéről?

Bár az azonnali köszönet kizárt, jólesik, ha a betegektől egy köszönőlevelet vagy üzenetet kapunk. Olyan ez nekünk, mint a színházban a taps. Ezeket fel is szoktam olvasni a kollégáknak és a nővéreknek, hogy együtt örüljünk. A nővéreknek a műtét után külön is meg szoktam köszönni a munkájukat.

Szlovákiában mindenütt kevés az orvos. Az újvári műtős részleg nem küzd munkaerőhiánnyal?

Sokat dolgoztunk azon, hogy a szakemberek ne menjenek külföldre, vagy más kórházakba. Intézményünk orvosi műszerek tekintetében jól ellátott, és arra is törekszünk, hogy az osztályon minőségi munka folyjék. Úgy gondolom, itt szakmai szempontból is fejlődni tudnak a kollégák.

A fiamat, aki ugyancsak orvosnak tanul, szintén arra biztatom, hogy az egyetem után maradjon az országban. Érdekesség, hogy az orvosi szakma egyre inkább feminizálódik, és egyre több a női sebész is.

Mi a véleménye, mikor lesz vége a vírusveszélynek? Visszatérünk majd a régi kerékvágásba?

Ha az emberek okosak lesznek, és a napsütés is segít, április végére stabilizálódhat a helyzet. Ám ebben az egységesülő világban a veszély csak akkor múlik el, ha a többi országban is javul a helyzet a vírus terjedését illetően. Az a tapasztalatom, hogy az emberek nem pánikolnak, türelmesek és fegyelmezettek, ám egyre többen attól kezdenek félni, hogy milyen gazdasági vonatkozásai lesznek ennek. Masarykkal vallom, az életben a legfontosabb nem félni, nem hazudni, nem lopni!

A karanténban talán kicsit mindenki átgondolja az életét. Nem hiszem, hogy a vírusveszély elmúltával ugyanolyan élet lesz, mint amilyen előtte volt. Jobb lesz. Odafigyelünk egymásra, a munkánkra, rájövünk, mennyire fontos az egészség, ami járványok idején nem magán-, de közügy.

Lehet, fontos az is, hogy vasárnap zárva tartsanak a boltok, hogy több figyelmet fordítsunk a higiéniára, s ha szükséges, a maszkokat is tovább viseljük.    

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/15. számában.