A holokauszt Bátorkeszi zsidó áldozatainak örök emlékére
Emléktáblát avattak a hétvégén Bátorkeszin az egykori zsinagóga előtt. A megemlékezést a Pro Futuro Villa Kezw Polgári Társulás és a helyi önkormányzat közösen szervezte annak emlékére, hogy 75 évvel ezelőtt a helyi zsidóság olyan események részese volt, amelyekre azóta se találja senki se a magyarázatot, se a mentséget.
Az avatáson részt vettek a Binetter, Dick, Schmelcz, Végh, Schiller családok leszármazottjai Ausztráliából, Izraelből, Magyarországról, Ausztriából, Nagy- Brittaniából, de jöttek emlékezők a komáromi, dunaszerdahelyi, pozsonyi és galántai zsidó hitközségekből is.
Labancz Roland polgármester visszaemlékezett a bátorkeszi zsidóság gazdag múltjára. Elmondta, az első zsidók még a 17. század folyamán érkeztek a településre, de a helyi hatóságok 1727-ben elűzték őket, mondván, hogy Bátorkeszi túl közel van a bányavidékhez. Az 1736. évi összeírás azonban már újra hat családot említ.
A helyi zsidó közösség lélekszáma innentől kezdve fokozatosan növekedett 1840-ig, amikor elérte a 324 főt. A Bátorkeszin élő zsidóság az ortodoxiát követte. Működött a községben Chevra Kadisa, vagyis szentegylet, különböző zsidó iskolák és a hitközség mikvével, rituális fürdővel is rendelkezett. A két világháború között itt jelent meg az Emek Halóchó héber nyelvű, Reich Izráel által szerkesztett folyóirat.
75 évvel ezelőtt, 1944 májusában a csendőrök a zsinagógába gyűjtötték össze a zsidókat, és június 16-án, illetve 23-án először Párkányba, majd onnan Lévára vitték őket. A végül Auschwitzba deportált zsidók közül csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat. 1948 után nem maradt zsidó lakosa Bátorkeszinek.
„Hogy miért fontos Bátorkeszi jelenében az emléktábla?“ – tette fel a kérdést a falu első embere, amire meg is adta a választ. „Erkölcsi kötelességünk az emlékezés és az, hogy a fiatal generációt megismertessük az akkori történésekkel. E szörnyű történelmi tapasztalat arra tanít minket, hogy a gyűlöletnek, diszkriminációnak és a rossz szándéknak soha nem szabad teret adni, másként újra bármikor bárkivel bármi megtörténhet.”
Szólt még az egybegyűltekhez a komáromi hitközség nevében Novák Tamás, aki az utolsó komáromi rabbira Waldmann Ernőre emlékezett, aki a holokauszt áldozata lett és Bátorkeszin született. Darvas István budapesti főrabbi pedig a holokausztra, a zsidóellenes népirtásra emlékezett.
Az emléktáblát a bátorkeszi gyökerekkel rendelkező, Izraelből érkezett Miri Turčan és Gary Binetter, Labancz Roland polgármester, valamint Cséplő Zoltán, a volt zsinagóga épületének jelenlegi tulajdonosa leplezték le.
Közreműködött Kulin Eduard a komáromi zeneiskola tanára, aki a Schindler listája film főcímdalát. adta elő hegedűn. Szem nem maradt szárazon. Az emlékezés végén Darvas István főrabbi mondott imát az elhunytakért.
A rendezvényt támogatta: Bátorkeszi Önkormányzata, Gary Binneter, a Turčan és Cséplő család, a Trade mark pékség, Bóna Zoltán és Urbán Gábor. A temető rendbehozatalának megkezdését a Pro Futuro Villa Kezw vállalta fel.
Fotók: Mauer Péter
